Miért kell "hit" az evolució elmélet elfogadásához?

"Ha egy evolúció-hívővel beszélgetünk, hamar feltűnik, hogy ragaszkodik ahhoz a definícióhoz, miszerint az evolúció kizárólag az élővilág változatosságával foglalkozik. Nem véletlenül van ez így.

Ugyanis sem az ősrobbanás, sem a kémiai elemek egymásból kialakulása, sem az abiogenezis (élet keletkezése élettelenből), sem a mai rendszertani osztályok genetikai készlete tudományosan nem bizonyított, hogy pusztán természeti folyamatokból jött volna létre. Egyedül a fajképződés tény (a mai rendszertani besorolás tükrében), miszerint a rendszertani családokon belül a meglévő genetikai állomány variáció, hibridizáció, környezeti hatásokra történő genetikai alapú alkalmazkodás tudományosan megfigyelhető, leírható, bemutatható tény. Nem véletlenül bizonyítják az evolúciót az állattenyésztéssel, növénynemesítéssel. Csakhogy ez nem bizonyítja a mutáció alapú törzsfejlődést, mely szerint az egysejtű idővel emberré fejlődött.

Vegyünk egy példát: a törzsfejlődést próbálják bizonyítani azzal, hogy rengeteg kutyának más és más méretű a lába, orra, szőre, stb. (mennyiségi változás). Ez önmagában nem magyarázza a láb kialakulását (mennyiségi változás). Ezt a következőképpen akarják magyarázni: kezdetben mutációval megjelent valamiféle lábkezdemény, melynek más funkciója volt, majd mutáció és szelekció folyamán fokozatosan kialakult a láb felépítése. Csakhogy ez nem természettudományos magyarázat, ugyanis nincs felvázolva, hogy mely élőlényeknél, milyen új információk épültek be a DNS-be, lehetővé téve a láb (csont, izmok, idegek, feldolgozó agyi mezők) kialakulását és használatát.

Az evolucionisták magyarázata egyszerű: „vegyünk egy biológiai tényt és tüntessük fel úgy, mintha a törzsfejlődés bizonyítéka lenne, majd vitatkozzunk a fajképződésről, a fajok definícióiról, függetlenül attól, hogy a kreacionisták arra mutatnak rá, hogy a mai rendszertani családok nem alakulhattak ki egymásból, és a teremtett genetikai potenciál a családon belül alkalmas a fajképzésre.”

Egyszer egy evóssal történt vitám során annyira megzavartam ezzel a család-dologgal, hogy csak annyit tudott hajtogatni, hogy nem tudom definiálni a faj fogalmát és tagadom a fajképződést. Amikor rámutattam, hogy a faj fogalma igencsak képlékeny és több szempontú (lsd. Wikipédia: [link] akkor nem fogadta el, és azzal jött, hogy nem tudom saját szavaimmal definiálni a fajt. Én meg megemlítettem, hogy ha nem fogadja el a Wikipédia által tökéletesen leírt faj-fogalmat, akkor kilép a természettudományos mederből.

Kértem, hogy mutasson bizonyítékot a rendszertani családok egymásból kialakulására, de nem tudott elszakadni a fajképződéstől, azaz az a tény számára, hogy a kutyafélék családján belül kutyafajták képződnek (bármilyen meglepő), az szerinte bizonyíték, hogy az egysejtűből ember lesz. A kutyafajták képződése meglévő genetikai információk variálásából adódó lehetőség. A kreacionista mindig azt kérdezi, honnan vannak ezek az információk a DNS-ben, az evós meg mindig arra válaszol, hogy mi történik a családon belül már meglévő genetikai állománnyal. Alapvető genetikai ismeretek hiányoznak.

Tehát azt a tényt, hogy pl. a kutyatenyésztők újabb és újabb kutyafajtákat és kutyaalfajokat hoznak létre, felhasználják arra, hogy ezáltal tényszerűsítsék a „nagy bummot”, az abiogenezist, az összetettebb kémiai elemek kialakulását az egyszerűbbekből, az egysejtű egyszerű génkészletéből a mai rendszertani családok óriási genetikai potenciálját. Azaz az evolúció önmagában az a “természettudományos tény”, amelyre ma nem léteznek megfelelő természeti törvények, csak olyanok, amelyek pont ellentétesen dolgoznak. Megjegyzem, a mutáció által elképzelt DNS-beli információnövekedés lehetetlenség. A kreacionistákat pedig tudománytalannak tartják azért is, mert rámutatnak arra, hogy ezek természettudományos lehetetlenségek. Az evolúció-hívők így nyilatkoznak erről: “Nem engedhetjük, hogy a sötétség és a tudatlanság mocsarába rántsák a kreacionisták az embereket”.

Entrópia

A természeti erők által spontán létrejött egyszerűből-összetettségre (rendezettség fokozódása) gyakran hozzák bizonyítékként a hópihét. Jóformán ez az egyetlen, amivel elő tudnak rukkolni. A hópihe kialakulása bizonyos fizikai körülmények mellett mindig adott volt, ez nem tekinthető példának, mivel a tervezettséget sem tudják kizárni. Ráadásul a hópihére igen erőltetve mondhatjuk, hogy összetettebb, rendezettebb a víznél. A víz ugyanis dipólus molekula, felületi feszültséggel. +4 Celsius fokon a legsűrűbb, felülről lefelé fagy, hogy óvja az élővilágot. Nedvesítő folyadék, melynek rendkívül sok előnye van. Amfoter vegyület, savként és bázisként is viselkedik. Biztos, hogy a hópihe mindent figyelembe véve összetettebb, nem pedig csak a kristályos alakja miatt hat a szépségérzetünkre? Ami szemre szebb, az nem feltétlen funkciógazdagabb. Az összetettség mértékét pedig nem kizárólag a külalak adja, sőt!

Tehát a vízből keletkező hópihe nem tekinthető bizonyítékként arra, hogy az egysejtűből ember válik.

Lássunk egy-két “természettudományos” bizonyítékot, melyeken világosan felismerhető, hogy csak feltételezések, nem közvetlen, tudományos, hanem inkább természetfilozófiai, közvetett bizonyítékok.

1. Az élőlények anatómiai jellegzetességei és hasonlóságai

Állítás: Az anatómia feltűnő hasonlóságokat mutat ki a ma élő állatok között is. A teknős, a ló, az ember, a madár és a denevér végtagjai (beleértve a szárnyakat is) szerkezetileg igen hasonlóak, mindegyik csontnak megvan a maga megfelelője az összes többi fajban.

Válasz: A csoportosítás ügyesen kihagyta a gerinceseken kívüli élőlényeket, nem véletlenül, mivel az máris megdönti ezt a “bizonyítékot”. Az emlősök és a madarak végtagjai még csak véletlenül sem hasonlóak szerkezetileg, csak látszólag. Illik megvizsgálni a hasonlóságot természettudományosan is:

[link]

[link]

[link]

Tehát az evolúciós bizonyítás alapja a következő: a törzsfejlődést feltételezzük, mert feltételezzük, hogy az élőlények hasonlósága a törzsfejlődés miatt van. Ez körkörös érvelés, feltételezés bizonyítása feltételezéssel, és az alaptétel felhasználása önmaga bizonyítására.

2. Az élőlények embrionális fejlődésének jellegzetességei és hasonlóságai

Állítás: A különböző fajok embrionális fejlődésének összehasonlítása szintén számos összefüggésre derített fényt. A gerinces állatok kifejlődése a megtermékenyített petesejtből (beleértve minden fajt a halaktól és a gyíkoktól kezdve egészen az emberig) a korai szakaszban igen hasonló, de ahogyan az embriók közelednek a kifejlett állapothoz, a fejlődés menete egyre inkább eltér egymástól az egyes fajok esetében.

Válasz: A Haeckel-féle biogenetikai törvény csalását maga Haeckel ismerte el 1982-ben. Elismerte, hogy a rajzokat hamisította, nem pontosan ábrázolta az élőlényeket. Ennek ellenére kénytelenek ezt a hazugságot életben tartani, mivel nincs más lehetőségük. Továbbá, ha a Haeckel-törvény igaz lenne, az sem lenne közvetlen bizonyítéka a törzsfejlődésnek.

3. Az élőlények molekuláris felépítésének hasonlóságai

Állítás: Az evolúcióelmélet szempontjából döntő fontosságú a molekuláris biológia által szolgáltatott bizonyítékok tömkelege. Az élőlények molekuláris felépítése rendkívül hasonló.

Válasz: Ha józan ésszel elemezzük ezt a tényt, akkor ez a közös tervező közvetett bizonyítéka. A házak nem azért hasonlítanak egymásra, mert a családi ház a kutyaólból fejlődött ki, természeti erők hatására, hanem, mert mindegyiknek közös a tervezője. Az ember, az emberi intelligencia.

Állítás: Minden élőlény örökítő anyaga a dezoxiribonukleinsav (DNS), mely minden élőlényben ugyanazon négy nukleotidféleség meghatározott sorrendű összekapcsolódásával keletkezik. Minden élőlény fehérjéi ugyanabból a húszféle aminosavból épülnek fel, azok meghatározott sorrendű összekapcsolódásával. A genetikai kód, amely meghatározza, milyen módon fordítódik le a DNS nukleotid-sorrendjében tárolt információ a fehérjék aminosav-sorrendjére, szintén egységes az egész élővilágban.

Válasz: Ez így igaz, azonban ez csak egy leírása egy természettudományos ténynek, semmit nem bizonyít tudományosan. Logikusan, megfigyelésekre támaszkodó analógiával ismét csak a közös tervező egyik közvetlen bizonyítéka. Az első autót 1886-ban készítették. A maiaktól lényegesen különbözik, de a mechanikai logikája kb. ugyanaz. Ez nem azt jelenti, hogy az első autóból fejlődött ki a ma látható összes típus, pusztán a természeti erők játékaként, hanem intelligencia, intelligens tervezés áll mögötte.

4. A fosszilis leletek

Állítás: A paleontológusok több ezer valaha élt élőlény megkövesedett maradványait tárták fel. Ezek a fosszilis leletek azt mutatják, hogy számos kihalt élőlény egészen más volt, mint a ma élő élőlények.

Válasz: Ez pedig egy egyszerű hazugság, ugyanis a fosszilis leletek azt mutatják, hogy az élőlények gyakorlatilag ugyanolyanok maradtak “az évmilliók során”. Pl. a bojtosúszós maradványhal, a borostyánba zárt rovarok, denevér fosszíliák, stb…

5. Az információs makromolekulák szerkezete alapján rekonstruálható fejlődéstörténet

Állítás: A DNS nukleotid-sorrendje és a fehérjék aminosav-sorrendje a közeli fajok esetén szintén nagyon hasonló. Minél távolabbi egymástól a két faj, annál eltérőbb fehérjéik szekvenciája.

Válasz: És mi mutatja meg, hogy egymástól távoli két faj? A DNS szekvenciabeli különbségei. Körkörös érvelés, nem tudományos, és logikailag hibás. A DNS-beli eltérések nem bizonyítékai annak, hogy egymásból fejlődtek az élőlények, csak ezek távoli rokonok. A kutyaól és a felhőkarcoló tervrajza is lényegesen eltér egymástól, mégsem bizonyítja, hogy egymásból fejlődtek volna, intelligencia nélkül. Ez egy biológiai tény belemagyarázása a törzsfejlődés bizonyításához, ami a teremtés logikáját sem cáfolja. A morfológiailag és biokémiailag különbözőre teremtett élőlények „tervrajza”, azaz genetikája következetesen eltér! Nem építhetsz és nem üzemeltethetsz ugyanazon tervrajz alapján autómosót és éttermet. Nem lehet ugyanaz a genetikai információja a tengeri szivacsnak és a szibériai tigrisnek. Ez a tény még nem zárja ki az intelligens tervezést, és nem bizonyítja a törzsfejlődést.

Állítás: Összefoglalva: az evolúció tényét több, egymástól független tudományterület megfigyelései bizonyítják, egymással teljes összhangban. Az egész modern biológiának csak az evolúció összefüggésében van értelme.

Válasz: A modern biológia nem az evolúció kiszolgáló-tudománya. A modern biológia akkor is létezik, ha a hatnapos teremtés a paradigma, ugyanis a modern biológia az élőlények működését, felépítését leíró természettudomány, nem pedig az élőlények keletkezésével foglalkozó természetfilozófia. Az egész modern biológiának akkor is bőven megmarad az értelme, ha elfogadjuk Isten hatnapos teremtését.

Végezetül pedig nézzük meg, mit is jelent a paradigma:

Egy tudományterület valamely általánosan elfogadott, zárt nézetrendszere egy adott korszakban, időpontban. Általánosabban: „A paradigma (vagy korszellem) a gondolkodásoknak, vélekedéseknek, értékeknek és módszereknek egy adott társadalom vagy szűkebben egy tudományos közösség minden tagja által elfogadott összességét jelenti.”

Köszönettel egy testvérnek

Hogy lehet az, hogy eddig mindig csak teljesen kifejlett formákat találtak, egy éppen formálódó alakot sem? Amelyik állatnak szeme van, annak az teljes funkcionalitással működik. Továbbá a szem nem működik önmagában, hiszen annak rendkívül bonyolult összeköttetése van az aggyal, amely értelmezi az információt, amit a szem továbbít. Hogyan jöhetett létre a szem apró kis lépésekkel? A „fényérzéken sejtek felszaporodása” –ból kiinduló megoldási kísérlet teljesen erőtlen próbálkozás. A látás egész rendszerének egyszerre kell megjelennie az állatban, hogy az hasznát tudja venni annak, különben mint csökevényes szerv, csak kárára van.

Olvastam az evolucionista próbálkozásokat ezeknek a „fejlődési ugrásoknak” a megválaszolására, de ezek egyike sem meggyőző. Sőt, azt állítom, hogy ezek csupán a fantázia játékai. Mivel bizonyítani nem tudják őket, csupán ötletelés zajlik.

Félretéve a sok tudományos lózungot, a józan ész, az egyszerű logika alapján, hogyan képzelhető el apró változásokkal bonyolult szervrendszerek kialakulása?

Én arra a következtetésre jutottam, hogy nem képzelhető el!

A tudósok csűrcsavaros gondolatmenetekkel, az átlagember számára szakzsargonnal ködösített és ezért hű de magasröptűnek lefestett, de valójában semmit nem érő elmeszüleményekkel állnak csupán elő.

Attól, hogy valami úgy van megfogalmazva, hogy csak néhány tucat ember érti a világon, hogy miről is van szó benne, attól az még nem biztos, hogy igaz.

Soha nem találtak egyetlen ilyen kialakulóban lévő szervvel rendelkező állatot sem.

Evolucionista tudósok (én nem mondom azt, hogy áltudósok, mert bizonnyal nagyon okosak ők, csak tudásukat nem jó irányba használják) előszeretettel tesznek egymás mellé hasonló állatokat, mondván, egymásból fejlődtek ki, vagy közös ősük volt.

Ha egymás mellé teszünk néhány alacsonyabb és magasabb kategóriás Nokia telefont, akkor az azt jelenti, hogy egymásból fejlődtek ki? Nem lehet a hasonlóság oka esetlegesen a közös tervező(gárda)?

Íme, lehet ugyanazon jelenségeket eltérően értékelni, és mindkét lehetőség egyforma eshetőséggel bír.

Az ún. „tudományos gondolkodás” ma eleve kizárja Isten létezését. Nincs, és kész! Ha mást mersz gondolni, akkor rontom-bontom!

Mi van azonban, ha ez a feltételezés, (ami csak feltételezés!) téves?

Ki szeretném hangsúlyozni, hogy ahogy Isten létezése tudományos vizsgálatilag nem bizonyítható, ugyanúgy azonban nem is cáfolható! Nem kell szükségszerűen elfogadni, azonban nagy hiba eleve kizárni, mint lehetőséget!

A világ megismerését (a tudományt) ugyanúgy lehet művelni a teremtésből kiindulva, mint az evolúcióból. Meg lehetne azonban spórolni azt a temérdek pénzt, amit idegen életformák kutatására fordítanak a világegyetemben, és hasznosabb célokra költeni.

(Miért ölnek milliárdokat ebbe a kutatásba? Számomra világos: mivel itt a Földön nem találták bizonyítékát az élet spontán kialakulásának és fejlődésének, ezért idegen bolygókon próbálják meglelni azt. De sohasem fogják megtalálni! Minő pazarlás, ami így folyik!)

Visszatérve a törzsfejlődéshez: más dolog az, amikor egy pintynek megváltozik a testalkata, csőrének formája, és megint más, ahogy maga a pinty kialakul(hatna)! Nincs egyetlen egy fosszilis bizonyíték sem az élőlények alacsonyabb életformából magasabba való átalakulásának, mint pl. gerinctelenből gerinces, halból kétéltű, kétéltűből hüllő stb. Márpedig ha az evolúció megtörtént volna, ilyeneknek tömegével kellene lenniük.

Ha látunk egy A dolgot és látunk egy C dolgot, akkor csak abban az esetben kell feltételeznünk egy kettő közti átmenetet jelentő B állapotot, ha előzetesen az a feltevésünk, hogy C az A-ból alakult ki. Ha nincs ilyen feltevésünk, akkor nincs szükség B-re sem! Így vezeti félre egy eleve hibás előfeltevés a tudományos vizsgálat eredményét. Nem lehet, hogy az előfeltételezéseken kellene változtatni, mint a kapott eredményekkel manipulálni?

Azt mondják, hogy a tudomány előfeltevésekkel él, majd azokat megpróbálja bizonyítani. Ha sikerül, akkor egy dologgal többet tudunk, ha nem, a tudásunk akkor is növekszik: ez a dolog nem így van. Ez általában így is működik, kivéve, ha az evolúcióról van szó. Itt az előfeltevés a szent, az eredmények kötelesek ezt alátámasztani, bármi is történjék.

Amit Darwin látott, az a fajokon belüli specializálódás, és ezt kivetítette az egész élővilág kialakulására. Nem neki jutott ez először eszébe, azonban a „természetes kiválasztódás” gondolatával ezt az elképzelést hihetővé is tudta tenni. A társadalmi környezet pedig éppen alkalmas volt ennek az új eszmének az elfogadására.

Az evolúciós modell ma is inkább eszme, amelyet igyekeznek természettudományosan igazolni, de valójában sikertelenül.