Szerintetek hogyan mondjam ezt meg a lakótársamnak?

Az a bajom ezzel a lánnyal, hogy vele olyan problémák jönnek elő, ami ezelőtt egyik lakótársamnál sem volt.

Pl. Automatikus, magától értetődő volt eddig a többi lánnyal, hogy megbeszéltük a heti rendünket, ki mikor kel, ha elutazik, mikor jön vissza, hogy legyen valami rendszer, amihez igazodni lehet. Nekem ez egy jó lakótársi viszony alapja.

Róla kiderült, hogy neki erre nincs szüksége, meg ő is elfelejt szólni, plusz semmi közöm hozzá.

Én megkértem, többször is, hogy nekem viszont erre igényem lenne, mert nem tudok hozzá máshogy alkalmazkodni.

Legutóbb éjjel 23:25-kor írt nekem egy üzenetet, hogy így alakult, elfelejtett írni, mindjárt hazaér, nem másnap, ahogy gondolta.

Hát én persze már aludtam. Nem tud csendes lenni éjjel se, se korán reggel (ez a másik bajom vele) és én nagyon megijedtem, mikor megjött, mert annyira mélyen még nem aludtam.

Kimentem pisilni aztán, ő kijött, meglátott, nem esett le neki, hogy amúgy pipa vagyok, plusz álmos is, erre bemutatta nekem az új epilátorát. Éjfélkor! Kis híján hozzávágtam valami nagyon keresetlen kifejezést.

Az a helyzet, hogy végzős vagyok, nincs türelmem hozzá. Plusz többször is mondtam, hogy nekem ez nem jó, de ő annyira szètszórt, hogy se arra nem tud odafigyelni, hogy szóljon nekem dolgokról, plusz mindent nagyon hangosan csinál. A lakás ajtaját rendszeresen nem zárja.

Lehet én vagyok hisztis, de soha senkivel ilyen bajaim nem voltak korábban. Ő meg kb. Jóban akar lenni velem, mikor az utazásaihoz, napirendjéhez "nincs közöm", totál random infokat totál random időben oszt meg velem, nagyon aktívan él (én nyugalomra vágyom), ja és a szobáján kívül mindenhol imád énekelni a lakásban. XD

Nagyon látszik rajta,hogy művészlélek, elvan a maga kis világában, rendszer az a randomság, és igencsak egocentrikus.

Én is művészlélek vagyok, nekem is vannak dolgaim, én is elég spontán vagyok, de most abban a korszakomban vagyok, amikor idő híján rendszer kell az életembe, az ő rendszertelensége belerondít ebbe, és tényleg nincs ehhez türelmem. Plusz ő újabban baglyoskodik, nekem meg le kellett erről szoknom, mert korán kelek, és egyetem mellett dolgozom.

Kis túlzással mondjam azt, hogy nincs tekintettel rám semennyire sem?

Én nem akarom megváltoztatni, az én kedvemért nem kell figyelnie. Meg szerintem nem is menne neki. Meg tudom érteni őt is.

De akkor mennie kell, mert én nyugalomra vágyom.

Ezzel hogyan szembesítsem?