30 éves körüli fiatalok, akik egyedül éltek. Hogy sikerült saját házat/lakást szerezni? És mennyibol éltek havonta?

Azzal akartam volna kezdeni a válaszomat, hogy az ingatlankérdés attól függ, hogy ki hol él, de ahogy elkezdtem átgondolni a tapasztalataimat, arra jutottam, hogy ez ebben az életkorban még nem számít igazán.

30 vagyok, a korban hozzám közelálló barátok, rokonok, ismerősök között, a településtől függetlenül az alábbi élethelyzetben van mindenki:

- Házasságban él, a gyerek láthatáron és ezért kedvezményes hitelek, támogatások garmadájával sikerült valamit venni.

- Örököltek valamit a rokonságból.

- A szűkebb rokonságtól kaptak ajándékba egy akkora összeget, amivel már el lehet indulni (itt most több tíz millióra gondolok).

- Ha nagyon jól keresnek, akkor ennyi idősen segítség nélkül vettek egy nagyon kompromisszumos ingatlant (tehát valamiért nagyon olcsó).

- Albérletben élnek.

- Szülőknél élnek.

Nincsenek csodák sajnos. Én is nagyon jól keresek évek óta (mákom volt a szakmámmal), de én is csak valami nagyon komprimusszomos lakást tudnék venni, valamennyi hitellel. Viszont röhejesnek érzem azt, hogy 40-45 milliót adjak ki egy lyuk méretű panelért Budapesten, szóval inkább albérletezek.

Utolsó, pont erre írtam, hogy mindenkinek albiból/mamahotelből rögtön a tökéletes kellene...

Egy 45 milliós panel nagyon nem az a szint, ami az indulólakás. Vegyél olcsóbbat, kompromisszummal, majd hitellel, pároddal, spórolással javíts rajta, cseréld ahogy egyre előrébb jutsz. Nem igaz, hogy 45millió alatt nincs semmi. Az meg, hogy alberlet jobb választás lenne, hát....

"Egy 45 milliós panel nagyon nem az a szint, ami az indulólakás. Vegyél olcsóbbat, kompromisszummal, majd hitellel, pároddal, spórolással javíts rajta, cseréld ahogy egyre előrébb jutsz. Nem igaz, hogy 45millió alatt nincs semmi. Az meg, hogy alberlet jobb választás lenne, hát...."

Nézz szét a budapesti ingatlanpiacon. Én a munkám miatt ide vagyok kötve.

Most egy 35 négyzetméteres lakásban élek, ami szerintem a tipikus induló legénylakás. Itt már ketten sem kényelmes élni, a pároddal együtt.

Na, ez a lakás szerintem most 35-40 millió lenne, pedig semmi extra nincs benne. Ennél kisebbet meg nem lennék hajlandó venni, meg napi 2 órát sem akarok utazni városon belül a munkámba (már csináltam). Akkor miről beszélünk? Vegyek egy nagyon picike, nagyon romos, nagyon a világ végén lévő kéglit valami telepen, ahová a rendőrök is hatosával járnak be?

A kompromisszum pont az lenne, hogy veszel valamit, ami nem megfelelő, de mondjuk a havi albidíjad ráköltésével pár éven belül megfelelő lesz, vagy pár évig nem megfelelőben laksz, de félreteszed az albidíjad, így talán előrelépsz, lesz önerőd, plusz a nem megfelelőt eladod, és veszel egy jobbat.

Jelenleg havi 150et dobálsz ki(gondolom ennyi van az alberlet), amit a jövődbe fektethetnél.

"Ne vegyél. Maradj albérletben és várd a csodát."

Nem várom a csodát, kéthavonta félrerakok kb. 1 millát. És nincs 150 az albi se.

De nem igazán értem, hogy minek vegyek egy olyan lakást, amit 3-4 év múlva fixen eladnék, mert vagy kinövöm, vagy lesz pénzem jobbra.

"de mondjuk a havi albidíjad ráköltésével pár éven belül megfelelő lesz"

De hiába költök rá, attól nem lesz jobb helyen és nem lesz nagyobb. Most az hogy fel kell újítani, az a legkevesebb egy lakásnál.

"Ha évente 6millió forintot félre raksz, ne mondd már, hogy semmi lehetőséged ingatlanhoz jutni :D"

Nem mondtam, hogy nincs. Olvasd el még egyszer, hogy mit írtam. Azt írtam, hogy jelenleg nem engedhetnék meg jelentős (20-30 millás) hitel nélkül olyan lakást magamnak, ami olyan "luxus" dolgokat biztosít, hogy mondjuk van benne ne adj isten 45-50 négyzetméternyi hely és ha lemegyek az utcára, akkor ne egy csöves legyen az első akivel találkozok, na meg ne kelljen 1 órát zötykölődni a belvárosig.

A szülővárosomban tudnék venni 2 kisebb lakást is, de hát minek.

Meg ugye azt kéne belátni, hogy a kortársaim döntő többsége nem keres ennyit. Ha mondjuk nem 6 millát tud félrerakni évente, hanem havi 100 ezret (ami szintén elég jó szerintem), akkor évente van 1,2 millája. Ha kétszert ennyit, akkor 2,4. Na ebből hogy lesz bármi is örökség vagy jelentős szülői segítség nélkül?

Na meg szülői segítség: ha valaki nem egyke és/vagy a szülei nem keresnek az átlagnál lényegesen jobban, akkor megint meg van lőve az egész. Hárman vagyunk testvérek, szegény anyámék összekuporgattak kb. 10 milliót, hogy majd segítenek nekünk ingatlanhoz jutni (hiába mondom nekik, hogy felesleges ezt csinálniuk), de hát ez 3 fele szétosztva gyakorlatilag majdhogynem semmi. 3-4 négyzetméter a fővárosban :D

Nekem már volt 25 éves koromban. Volt kölcsönöm rá, és a nagymamám is adott bele. Ő lakott benne 😊

Aztán a szüleim eladatták velem, azt mondták hogy náluk van a legjobb helyen a pénz én úgyis csak elkölteném.

Most nincs semmim 🤷

31F vagyok

Egyedül élek saját lakásban.

28 évesen vettem 2019 novemberében, hitel nélkül.

39m2 1,5 szobás régebbi tégla lakás.

16,8 millióba került akkor

Én annak idején érettségi után 19 évesen kimentem külföldre dolgozni,ott gyűjtötte össze.

Sok helyen megfordultam,voltam takarító,hotelban,étteremben konyhai kisegítő,hollandiában üvegházban is dolgoztam,

Németországban hajó gyárban is megfordultam.

Amikor a covid megjelent először akkor vesztettem el a munkahelyemet,hazajöttem és azóta itthon dolgozom.

Az idei év már el fog így menni ,de jövőre újra ki akarok menni valahová külföldre.