Büszkék vagytok arra, hogy magyarnak születtetek?

az csak egy dolog hogy nem látjuk a valódi nyomort. a másik az, hogy ha nekem levágja a bal karom a vonat, akkor hiába van ott bennem hogy "na még jo hogy a két lábam meghagyta, ferikének azt is levágta" mégis szar ám hogy nincs karom.

ma 09:19

nem csak gazdaság kérdése. senki nem állította hogy az. de azt már írtam: magyarság, nemzet, haza stb fogalmakba beletartozik minden ami ehhez kapcsolatos. törtéenlem, kultúra, ideologiák, mentalitás, gazdaság, politika, kapcsolatok....minden. azért élezzük ki erre, emrt nálunk ez a rossz. ha a történelmünk lenne szégyellnivaló, akkor arra élezném ki.

vannak dolgok amik szépek a magyar nemzetben. de nem palástolnak le minden rosszat...

najó najó de ki választotta be őket ha nem a magyarok? :D

mellesleg ettől még nem lesz jobb. ráadásul a történelem során is hatalmas érzékünk volt hozzá hogy ki mellé NEM kéne állni. tökjó hogy fennmaradt Magyarország, bár nekem kissé ugytűnik mintha csak még folyamatban lenne a halála. egye kisebb, egyre élhetetlenebb. az egyetlen mázlink hogy középeuban van.

A kérdés: "Félretéve a mindennapok keserűségeit és a politikai vitákat"

Erre itt mindenki a mindennapok keserűségeivel jön, meg a politikával...

De ha megkérdezik, büszke vagyok-e a családomra, akkor nem azzal jövök, hogy vannak jobb anyák-apák-testvérek is, meg, hogy ezt-azt rosszul csináltak-csinálnak! Büszke vagyok rájuk és szeretem őket, mert nem tehetek mást!

Számomra ilyen a nemzeti büszkeség is.

Ennyire nem rossz szerintem a helyzet. Kelettől nyugatig van munkanélküliség, tolvaj és hazug politikusok, társadalmi problémák, szegénység.

Mondhatni, csak felfogás kérdése, hogy ezt az élet velejárójának tekintjük, vagy tragédiának.

Annak az amerikai humoristának a műsorában, aki hídnév is szeretett volna lenni Magyarországon - a neve sajnos nem jut eszembe - volt egy jelenet Gyurcsány öszödi beszéde és az azt követő népharag kapcsán.

Osztott képernyőn mutatnak egy amerikai srácot és egy magyart - csikós ruhában, de ez most mindegy - amint a TV előtt ülve pizzáznak és hallgatják, hogy egy politikus mondja, hogy "hazudtunk reggel, délben és este", amire a magyar összeroppan és harakirit követ el, míg az amerikai megvonja a vállát és továbbkapcsol. Mert ahogyan ők mondják, "Aki szereti a virslit és a törvényeket, az ne nézze meg, hogyan készülnek!"

Szóval, ahogy nincs tökéletes család, úgy nincs tökéletes társadalom sem, de attól még szerethetem és lehetek rá büszke! De mondom, szerintem annyira nem tökéletlen a magyar társadalom, mint amilyennek mi a kritikáinkban látjuk.

Meg amúgy is, jobb valahova tartozni, mint elvágyódni állandóan abból amiben élünk és kritizálni azt, és nem tartozni így sehová.

De mondok egy példát is.

Már régen mondom azt, hogy a magyar foci lefutásában az elmúlt 30 évben nagy szerepet játszott, hogy mióta élek, - 37 vagyok - én pozitív dolgot nem olvastam vagy hallottam a TV-ben róla, csak azt, hogy milyen sz@rok vagyunk. Aztán meg sírunk, hogy évtizedek kemény munkájával elvettük az emberek kedvét tőle és most meg nincs se néző, se igazolt labdarúgó.

Miért nem lehet pozitívan állni a dolgokhoz és úgy állni hozzájuk, hogy a jót lássuk, emeljük ki, hogy a hozzáállása az embereknek valamihez pozitív legyen?

Azért tereltem a focira, mert szerintem ez a szegmens nagyon jól mutatja a jelenlegi magyar közállapotokat, közfelfogást, hozzáállást.

Hidd el, ha 30 éven át ilyen médiaháború folyna az amerikai lélek ellen és állandóan azt sulykolnák beléjük, hogy élhetetlen az ország, sz@rok a dolgok, minden csak lefelé megy, vagy akár csak a sportban, pl. azt, hogy az NBA nézhetetlenül gyenge és évről évre rosszabb, megnézhetnéd azt az országot a folyamat végén.