Miért van a sakkban elméleti lépések ?

Vannak variációk, ahol már a 2. legjobb lépés is annyival rosszabb a legjobbnál, hogy nagyon nem ajánlott eltérni.

Amúgy esetleg a Fischer-random a te barátod.

Igazából a kérdés eléggé költői. Nem arról van szó, hogy direkt úgy alkották meg a sakkot, hogy legyenek benne előre kidolgozott lépések, hanem pont fordítva: miután a sakk már többszáz éves játék (legalábbis a mai formájában, de ha a chaturangát, és shatranjot is belevesszük, akkor legalább másfél évezredes), és ezalatt az idő alatt nagyon sokan foglalkoztak vele, és ezért nagyon sok előre kidolgozott taktika létrejött. Ami a legtöbb táblás játéknál elkerülhetetlen. Még ha az ember nem is ássa bele magát az elméletekbe, pártíz játék után önmaga is rájön, hogy vannak jobb, és rosszabb kezdő lépések. Ez nem csak sakkban van így, dámában, malomban, amőbában, színcserélőben, mindenhol.

Nyilván nekem is jobban tetszene, ha nem jelentene előnyt az elméletek betanulása, de ez ellen nem tudunk mit tenni, ez valamilyen szinten törvényszerű. (Meg igazából ha az ember lenyeli ezt a békát, és legalább az alap megnyitásokon átrágja magát, akkor onnantól szabadon játszhat, csak az első pár lépést kell "kottából" játszani.)

De ahogy #3 írta, a véletlen-sakk (Fischer-sakk, random-sakk) egy lehetséges megoldás erre a problémára. Valószínűleg soha nem fogja átvenni a "rendes" sakk helyét, de egyre népszerűbb (már világbajnokságot is rendeznek belőle), és minimalizálja a "betanulás" szerepét.

Meg ha nyitottabb vagy az alternatív dolgokra, akkor tudom ajánlani a különböző sakkváltozatokat. A legtöbbhöz szinte nulla kidolgozott elmélet van (egyelőre), és a klasszikus megnyitáselméleti fogások csak korlátozottan alkalmazhatók.