Miértelme van/ volt a harcművészetekben,fegyvertelen harcban a dobás technikáknak?

Jelenleg? Semmi. Sport, jó testmozgás. Alapvetően ez a legtöbb harművészetre igaz, hogy valós önvédelmet nem igazán tanít.

De a múltra én is kiváncsi vagyok, hogy ez hogyan alakult így ki

"Mi volt és jelenleg mi a létjogosultságuk?"

Előnyösebb pozícióba kerülni. De ha tényleg judós vagy, akkor ezt tudnod kellene.

A judo, mint sport a biztonságos technikák gyűjteménye, ahogy azt Jigoro Kano a meglévő japán harcművészetekből összeszedegette, majd kigyomlálta. Azok a dobások, amelyek egyből maradandó sérülést okoznak, tiltottak. Ilyen pl. a kani basami, ami viszi a térdet, vagy az összes dobás, ahol a fejére dobnád az ellenfeledet.

Hozzátéve az ideológiát, hogy a szamurájok küzdelmében a teljes páncélzatban a hátára dobva valakit igen nehezen kászálódott talpra, viszont jó eséllyel kinyílt a páncélján néhány támadható pont (hónalj, nyak, láb belső oldala) ahol egyetlen szúrással véget lehetett vetni egy fényes karriernek már kész is volt sport. Mármint sport abban az értelemben, hogy tanulható, tanítható, biztonságosan gyakorolható volt, hiszen mindenkit megtanítanak esni, és azok a technikák, amelyek a biztonságos esést nem teszik lehetővé, tilosak.

Nem mindig cél az ellenfeled azonnali megölése, vagy maradandó sérülés okozása. Ha elkezd veled hőzöngeni egy ideges sofőr, nem fogod letépni a fejét. Ha rendőr vagy, akkor úgy kell megtörnöd az intézkedés alá vont ellenállását, hogy lehetőleg senki ne szenvedjen maradandó sérülést.

Aztán ha már önvédelem. A legtöbb ember nem tud esni. Egy csípődobás - amit, ha emlékszel, szinte könyörületből dobáltunk a másikon az edzés végén, mert tudod úgy dobni, hogy ne legyen túl nagy ívű, lehet viszonylag lassan csinálni, kényelmesen lehet belőle esni - az másnak könnyen agyrázkódás, kartörés, bordatörés, főleg ott, ahol nincs tatami.

De ha nem is sérül meg, akkor is olyan hirtelen vált perspektívát a világ, hogy szó szerint azt sem tudja, hol van. Tanítok felnőtteket judozni, amikor először dobom el őket (nagy puha matracra), akkor csak felülnek és vigyorognak, mint Pistike a hullámvasúton.

Aztán ha ez nem törte meg az ellenállását, akkor a földön a legtöbb embrenek fogalma sincs, hogy hogyan lehetne küzdeni. Te pedig eldöntheted, hogy elszaladsz, megcipőzöd, leszorítod, karját töröd, ájultra fojtod, ráborítod az asztalt... Vagy az is elég, ha csak esel vele, ha nem lenne elég a saját súlya, még megkapja rá a tied is, és kettőtök közül te esel puhára.

Te abból indulsz ki, hogy edzésen több tucatszor is dobtak, és felálltál, de erre messze nem képes mindenki.

"...de amelyikőtök látott már rendes judo versenyt vagy ,,élesben alkelmazott" technikát, az tudhatja, hogy a legritkább esetben szokott összejönni egy gyorsan kivitelezett, igazi felborítós dobás. Általában inkább lökdösődés, egymás ruhájának tépése majd egy véletlenül sikeresen alkalmazni tudott, félig-meddig szabályos dobás az erdmény, amiben az ellenfél vagy nyekken vagy nem."

Láttam már rendes judoversenyt, mert több, mint 15 éve judózok. Ahogy a 3-as válaszban leírtam, egy MMA-szerű küzdelemben a dobás/levitel célja a pozíciószerzés, és ehhez elég egy félig-meddig szabályos dobás. A lényeg, hogy te legyél felül, mert akkor a gravitáció neked dolgozik (onnan mehet a ground and pound, de akár submissionok is).

Nézd meg Fedor Emelianenko régi meccseit, ő erős judós és szambós háttérrel sikeresen alkalmazta ezt az elvet.

A nagyívű dobások leginkább a birkózásban supplexnek nevezett dobások (ennek rokona judóban pl. az ura nage).

Még a 8-as (és egyben 3-as) válaszoló vagyok. Azt hozzáteszem, hogy ezeket kizárólag csak az információközlés miatt írtam le, de senkit sem biztatok arra, hogy pl. egy ground and pound-ot vagy egy supplexet élesben is eladjon az utcán. Nagyon komoly következményei lehetnek, ha valami balul sül el (akár halál is, nem egyszer volt ilyenre példa).

Mindenkinek azt javaslom, hogy amennyire csak lehet, kerülje el a konfliktusokat, és hagyja otthon az egóját. Ráadásul bizonyos népcsoportok előszeretettel használnak szúró- és vágófegyvereket, és általában csapatostul járnak.