Szerintetek egy küzdősportos meccsen mennyire dőlnek el fejben a dolgok?

van akinél nagyon ilyen irányba megy.

pl ismerek egy srácot 33éves,legalább 15 éve versenyez,2-3 havonta minimum,uh elképesztő meccsrutinja van,de az első helyről mindig lecsúszik,fontosabb meccseknél-nem mintha a vb 3 nem lenne szép-mert besúlykolja magába,hogy legyőzhetetlen az ellenfél.

ha nyer akkor is mondja,hogy ezt ezt meg azt másképp kellett volna,és tisztára olyan,mint aki vesztett.

edzésen egy zúzógép elképesztő gyorsasággal,keménységgel,és állóképességgel,de a meccsein,még ha nyer is,iszonyat ideges és el is lehet bizonytalanítani.

de ezt a típust más sokszor elemezték,aki az edzésen nagyon jó,versenyen meg nem annyira és fordítva,mert olyat is ismerek.

edzéseken egy halvérű,majdhogynem unatkozik,versenyen meg nekimenne tysonnak is gond nélkül,úgy felpörög.

Nekem sokszor olyan érzésem van mintha az edzők mindenféle

marhasággal traktálnák szerencsétlen versenyzőket.

Például ökölvívásnál megfigyeltem, hogy néha olyan bambán

néznek a versenyzők a szünetben mintha egy marslakó

szólna hozzájuk.Pedig csak az edző beszél gyakran

artikulálatlan stílusban.

nekem boxban fontosnak tűnik a fejben ottlevés:D

thai boxon viszont amikor jártam ott egy sráccal együtt kezdtük az edzést

pár hónap múlva amikor már bunyózhattunk mindig összevert de nem azért mert gondolkozott volna azon hogy milyen kombót üssön hanem jött és ütött össze vissza meg szétrúgta a lábam

én meg próbáltam hajolgatni meg kontrákat ütni(magyarul ottvoltam fejben) mégis mindig rommávert

átmentem boxra ott viszont már sokat számított a gondolkozás mivel ott senki nem dühből támadt úgyhogy szerintem edző és sport függő hogy hol kell ott lenni fejben(lehet hülyeség amit írok de nekem ez volt a tapasztalatom)

Én cselgáncsoztam, de ott fejben semmi nem dőlt el.

Inkább a tatamin.