Normális, hogy nálam a sport egyáltalán nem segít stressz és depresszió ellen?

Elég rossz körülmények között élek, a szállásom és a munkahelyem is borzalmas, és nincsenek igaz barátaim. Az utóbbi hónapokban egyre súlyosabb depresszióm kezd lenni, és rengeteget stresszelek. A csapból is az folyik, hogy a sport milyen jó, mert attól majd nem leszek stresszes meg depressziós, ha sportolok. A pszichológus is felsorolt nekem kismillió féle sportot, hogy csináljam azokat. Gyerekkoromtól kezdve szinte mindig gyalog vagy biciklivel járok mindenhova, szóval senki nem mondhatja, hogy nem mozgok eleget. Mégis folyton azzal jön mindenki, hogy sportoljak. Úgy voltam vele, hogy oké, akkor sportolok, mért ne. Többféle sportot kipróbáltam már (úszás, túra, kenuzás, korcsolyázás, jóga, tenisz, röplabda, kézilabda, vívás, íjászkodás, küzdősportok). Igazából sose szerettem egyiket sem, mindig mindet a szüleim erőltették, vagy én erőltettem magamra azért, mert mások javasolták stressz ellen. Néha, pár havonta egyszer jó buli elmenni pl. uszodába vagy korcsolyázni 1-2 órára. De legtöbbször ha elmegyek sportolni, egyáltalán nem tudom élvezni, az van bennem, hogy mekkora időpocsékolás ez, amikor ehelyett elolvashatnék egy jó könyvet, rajzolhatnék vagy csinálhatnék olyasmit, amit szeretek. Folyton linkelgetik nekem ezeket a sikertörténeteket, hogy xy a sportolás segítségével kigyógyult a depresszióból meg a pánikbetegségből. Nálam meg épp ellenkezőleg, csak még idegesebb vagyok tőle, hogy magamra erőltetek olyasmit, amit utálok. Nálam mért nem működik, én mért nem élvezem?