Tényleg ennyire kilátástalan a helyzet?

Sziasztok! Először is közlöm, egy 17 éves srác vagyok. Persze ez mellékes... így az utóbbi napokban sikerült bővebben elgondolkodnom arról, hogy mit is kellene kezdeni itt, a barátnő témában. Jelenleg is próbálgatok kisebb-nagyobb sikerrel ismerkedni, de nemigazán jön össze. Agyilag zoknikkal egy éjszakára meg nem szeretnék összejönni. Akik normálisabbak, azok evidens, hogy fősulira/egyetemre mennek, ahova én be nem teszem a lábam, egyrészt mert lusta is vagyok tanulni, (persze ezen tudnék változtatni, ha szükséges) másrészről meg teljesen feleslegesnek tartom, egyszerűen csak WC papírnak jó... hát jó, hallom én a "rossznyelvek" -től, de sajnos sok ember van ezen a véleményen. Visszatérve, ha próbálok ilyen lányokkal ismerkedni, azok előbb-utóbb egyetem/fősuli, aztán meg ha bejön valahogy az élet nekik, ki is költözik külföldre. Én meg nagyon monogámnak tartom magam, persze 0 tapasztalatom van, nem volt még párkapcsolatom se, mert persze itt is hallok hideget-meleget (?) hogy így meg úgy legyen az embernek több nője, meg egy mellett nem lehet kitartani... de én így érzem, hogy nagyon is ki tudnék tartani. Azt hiszem a mai normákhoz képest abszolút nem vagyok normális a korombeli "srácokhoz". Nincs nagy kakaduhajam, nem hordok mellkasik kivágott pólót, nem hordok csöves sapkát, nincs feszülős csőnadrág rajtam, és nem járok Converse (remélem jól írtam) csukában. De nem is akarok az lenni. Inkább feladom, és meghalok magányosan, minthogy ilyenben járkáljak... Ó, és igen, én vagyok a szemét, mert nem járok ilyenekben, és tök gáz is vagyok... visszatérve, a normális srácok ideje tényleg lejáróban van? Ha van is valaki aki normális, az vagy azért nem tud normális lányokkal ismerkedni, mert kireppennek a fészekből és élik az életüket, vagy azért mert akik itt maradnak, azok magyarán le se tojják őket, az előbbi leírtak miatt, csak mert nem követi a divatot?