24 éves és szűz vagyok, de nem akarom prostival először! Mit csináljak?

Nem a nők a hibásak, hanem az általános gondolkodásmód mely képtelen befogadni ha valakinek problémája van, vagy nem úgy történik az életében valami ahogy megszokott. Ebbe a hibába nők és férfiak ugyanúgy beleesnek.

Ezért kell tenni ellene. Egyébként baromira nem veszed észre, hogy ugyanugyanúgy te is azt csinálod amit a többi. Egyből te is azzal jössz, hogy nem férfias. Anyádat már megbocsáss. Nem ettől lesz férfi valaki. Te is totálisan képtelen vagy elszeparálni a dolgokat egymástól.

#18: baromságnak meg csak a magadfajta megkeseredett érzelmi roncsok nevezik.

De mindenki úgy éli a magánéeltét, ahogy neki tetszik. Csak nehogy majd ha netán tényleg megtalálja az úgymond igazit, akibe teljesen bele van habarodva, majd nehogy akkor meg az legyen a baj, hogy "istenem, mekkora b*rom voltam, hogy egy k**vával vesztettem el, neki adtam azt, amit a szerelmemnek kellett volna".

Kedves utolsó, könnyen ítélsz... szállj le a magas lóról a boldog kis életedből.

Nem vagyok érzelmi roncs, tökéletesen boldog vagyok jelenleg, jól megy az egyetem, jó karrier vár rám, saját cég is alakul. Csak épp a nőkkel nem volt eddig szerencsém. Kifogtam sajnos a pszichotikus, sértődékeny, domináns jellegű manapság oly divatos feminista nőket, akik egyszerűen eltiporják az érzékenyebb jellemű férfiakat. Pont a kedvesség, a törődés, a nő szeretete az amit megunnak egy idő után és kidobnak a p...csába.

Ettől függetlenül tanultam a leckéből, és megfogadtam soha de soha nem fogok mégegyszer ilyen kiszolgáltatott és megalázó helyzetbe kerülni. Csak közben megy az idő, és elmegy a fiatalság.

23 éves koromra már volt három barátnőm, de pont emiatt az erőszakos feminista jellem miatt szakítottam velük, és nem is került sor szexre, mert 2-3 hónapon belül szétmentünk. Több egyéjszakást is elvetettem, mert "vártam az igazira". Aztán amikor jött az igazi(nak vélt), akkor meg ott álltam 23 évesen, nem láttam még női nemiszervet sem. Baromi jó érzés volt elhiheted, elvesztettem mindenféle férfias határozottságot, ami kell egy kapcsolatban. Mert kell. Enélkül hamar elmúlnak az érzelmek és vége.

Ha nem tartottam volna magam a hülye elveimhez, és esetleg 18 évesen sikerül elvesztenem egy olyan csajjal, akihez kb semmi közöm nem volt, csak testileg, vagy esetleg prostival akkor rég nem lennék 27 évesen is vénszűz. Az elején normálisként indultam, de olyan pszichológiai gátakat okozott ez már nekem, amit nem tudok csak levetkőzni így. Főleg, hogy emiatt megaláztatás is ért, és tönkrement egy kapcsolat.

Az pedig aranyszabály, hogyha valaki prostival vesztette el, azt nem kötjük senkinek sem az orrára. Ez is a mai nagy feminista őszinteség, hogy mindent be kell vallani. A nagy fenéket, az igazi férfi nem pletykálja el SENKINEK sem az ilyen dolgokat. A fene nagy őszinteség sokszor a kapcsolatok megmérgezője, és az ilyen feminista pszichotikus rohamok hisztériák keltője.

Az igazi férfinak vannak titkai, amiről senkinek nem kell tudnia. Csak mond azt, hogy volt egy barátnőd, vele volt ennyi. Mindenki megnyugszik, és lehet a fontos dolgokra koncentrálni.

A prosti elég gusztustalan. Nekem nem lett volna hozzá gyomrom, meg ahhoz sem, hogy érzelmek nélkül csináljam. Elkezdtem ismerkedni, összejöttem egy lánnyal, egymásba szerettünk és vele vesztettem el a szüzességem. Ennyi. Egyáltalán nem zavarta hogy szűz voltam. Ő már tapasztaltabb volt, mivel kicsit idősebb is.

Nem kell prosti, szerezz barátnőt.

Egy dolgot sokan elfelejtenek. A prostituált igénybevétele az egy kényszerhelyzet eredményeként jön létre. Emiatt itt nincsen általános értelemben vett jó vagy rossz megoldás, mert mindenki a saját helyzete alapján dönt.

Nekem például a saját helyzetem alapján egy párkapcsolatra, viszonzott érzelmekre megközelítőleg 0% az esélyem. Ha valaki napokig vándorol egy kietlen tájon, akkor nem azt nézi, hogy mit igyon, hanem örül, ha valahogyan vízhez jut. Ugyanígy van a prostituáltakkal is; ha valakinek esélye sincsen arra, hogy más módon nőhöz jusson, akkor ugyan mi mást csináljon? Legalább a testi dolgokat meg lehet így tapasztalni, a semminél, a "szomjan, éhen halásnál" még az is jobb. Utólag könnyű okosnak lenni, a jövőt nem lehet látni előre. Az már más kérdés, hogy én egyelőre miért nem megyek el, ezt már leírtam fentebb. De lehet, hogy a kényszer valamikor rá fog vinni. Az biztos, hogy nem azért nem megyek, mert várok az úgymond "igazira", hogy hátha majd valamikor nekem is lesz valakim. Az én helyzetemben ez mese, csoda kategória.

Jó lenne, ha a nők is elfogadóak, megértőek lennének, és akkor nem kellene ilyen dolgok miatt aggódni, hogy az ember bevallja-e ezeket a dolgokat, vagy nem. Meg kell értenie az embereknek, hogy ez egy kényszerhelyzet, és ilyen helyzetekben az ember olyan dolgokat is csinálhat, olyan eszközökre is rászorulhat, amikre normális esetben nem.