Mit tegyek ha másokat nem, de magamat elitélem ez miatt? (zöld kéz garantált a segitségért)

Ne ítéld el magad emiatt! Teljesen természetes dolog ez. Hiányzik az, hogy valaki szeressen és valakit te is szerethess. Hasonló helyzetben én is voltam már.

21/F

11-be volt egy osztalytarsam, fiu, akivel nagyon joba voltunk. Hat szinte legjobb baratok. Vele volt ez, hogy mindig hivogatott magahoz aludni, es nem erzett ugy semmit irantam meg szexelni sem akart, csak hogy lany mellett aludhasson.

En visszautasitottam mert meg szuz voltam es feltem hogy majd tobbet akar.

Igy 2 evvel utana, mar tul vagyok egy kapcsolaton, es ugyanigy elhivott es belementem. Egyetlen egyszer volt tapizas a kb 5 alkalombol, de amugy osszebujason es egyutt alvason kivul semmi.

Szoval szerintem egy ilyen esetben csak egy baratra szamithatsz, akiben megbizol, es tudod hogy nem lesz belole semmi tobb, csak annyi amennyit akarsz.

Elkezdted bejárni azt az utat mint azok aki végül szexkapcsolatba is keveredtek. Hellyel-közzel hasonló folyamaton mentek keresztül mint most te. Elkezdtél ezen elgondolkodni, de még nem jutottál a végére.

Idővel rá fogsz jönni, hogy elítélni felesleges megadat olyasmiért amit magadért teszel, és másnak nem ártasz vele. Fellázadsz majd egy konvenció ellen amit te most még magadra nézve szabályként érzékelsz, és kitisztul, hogy minden szabály annyit ér amennyit használ. És ha nem használ, jogodban és hatalmadban áll megváltoztatni.

Amíg ez nem tiszta, addig ne kezdj ilyen kapcsolatba! Mert nem fogod magadat reálisan látni benne. (pl: beleszeretsz abba aki törődést mutat feléd, és elég ha nem csak "szexhúsnak" néz, és máris a szeretetéhséged és nemi vágyad áldozata leszel! A szexkapcsolat akkor működik jól ha reálisan látják magukat benne a felek, és nem "érzik túl" azt ami. Ehhez stabil én/önkép kell, különben sírás lesz a vége)