Hogyan mondjam el apámnak hogy meleg vagyok?

Én egy pár hete mondtam el Anyumnak (úgyszintén elvált szülők). Ő eléggé homofób dolgokat mondogatott eddig, de miután bevallottam, és beszélgettünk, azt mondta, hogy végiggondolja, hogy mennyire kellene előítéletesnek lennie másokkal szemben... Apámnak viszont nem nagyon tervezem ezt elmondani, mert a válás után vele annyira nem vagyok jóban (jóban vagyok, csak nem nagyon találkozunk, szóval nem is lenne annyira alkalmam elmondani neki...)

Ha úgy érzed, hogy Apud nagyon megértő veled szemben, és értékeled annyira a kapcsolatotokat, hogy ne fedj el vele szemben semmit, akkor szerintem mondd el. De azért a jó alaphangulatot várd ki, vagy teremtsd meg.

Hát ez nehéz kérdés, sokmindentől függ. Talán az is számít, hogy apud milyen gondolkodású, bár ez sem mindig támpont. Hiszen lehet valaki liberális, és elfogadó a melegekkel szemben "távolról", de amikor a saját fiáról derül ki, akkor már nem biztos hogy elfogadó. És ez nem gondolkodásmód kérdése, hanem egy mély, személyes probléma. Eljátszani a gondolattal, hogy tőled valszeg nem lesz unokája, nem lesz menye, nem dicsekedhet el büszkén a fiával (ahogy sok apuka teszi), hogy a fiának ilyen barátnője van stb..

Szóval nem lehet kiszámítani a reakciót. Az én anyum egy eléggé elfogadó gondolkodású, anno ha a tv-ben látott melegeket, mindig elfogadóan beszélt róluk, s megértette a problémájukat. Viszont amikor én bevallottam, akkor nagyon összetört, s több év kellett, mire feldolgozta. Ezt csak azért mondom, hogy távolról, úgy hogy minket nem érint a dolog, könnyű elfogadni, érintettként viszont már nem annyira.

De végülis mondd el neki mindenképpen, bár lehet kicsit várnod kéne vele. Még nagyon fiatal vagy, s gondolom még nem önálló, így anyagilag függsz apudtól.

Viszont amit tarts szem előtt: ha elmondod neki és elutasító lesz, akkor is légy türelemmel. Neki is időbe telik, mire feldolgozza ezt, mert bárki bármit mond, ez bizony egy trauma a szülőnek, amit el kell fogadnia.

bizony, ez is igaz, és sajnos az emberek "jóindulata" határtalan, ezt se feledd. emlékszem, nálunk igazából semmi gond nem volt mindaddig, amíg a kedves ismerősök el nem kezdtek piszkálódni olyanokkal, hogy "jaj te Feri, hallom mekkora gondok vannak a fiaddal", stb stb, volt olyan is, amelyik orvos létére egyfolytában azt erőltette apámnál, hogy tenni kéne már vmit, mert jó "gyógymódok" vannak erre szerinte.

szóval jöhetnek még kellemes meglepetések, de nyilván előbb-utóbb jobb, ha tudja. az inkább gáz, ha 30 évesen is eteted a szülőket, h neked nőd van stb, aztán semmit se tudnak rólad.

de mint írtam. RÁÉRSZ MÉG!

ismerős a szitu, amit leírtál. Én is babáztam gyerek koromba, meg mindig is a lányok társaságát kerestem. Szerintem mindkét szülőm tudta, hogy meleg vagyok, anyám elfogadta, apám nem.

Nem beszélgettünk róla sose, és emiatt örök életre bennem maradt az elhallgatás nyomasztó terhe.

Én azt mondom, ne járj úgy mint én, mert ez az élet eléggé gyötrelmes. Szerintem mond el nekik őszintén. Ha jó szülők voltak,m már úgyis tudják rólad, csak pont rád való tekintettel nem akarják felhozni a témát. Ha felhozod, és őszintén kibeszéled a dolgokat, akkor megszabadulsz egy óriási tehertől.

Érdekelne, hogy hogyan döntöttél, mi lett a történet vége. Ha gondolod, írj rám privátban. Mivel egy cipőben járunk, lehet tudok neked tanácsokat adni.

Én először a tesómnak vallanék színt és az ő segítségét kérném a folytatáshoz.

Nyugi. Szeretnek.