Nem tudom mit tegyek. Megérné megpróbálni hátha?

Van egy srác...általános sulis koromban egy iskolába jártunk haverok voltunk...Volt egy botrány a családjában amiről igazából minden körzetbeli tudott,így ő és a huga elköltöztek ,nem láttam soha többet...Első ha szabad így kifejezni magam, szerelmem volt de mivel még alig voltam 11-12 éves így nem voltam tisztában sem magammal sem az érzelmeimmel de annyit tudtam hogy mindig vele akartam lenni csak már akkoriban is,ugyan úgy ahogy most féltem neki elmondani hogy minden percemet szeretném vele tölteni,nem a szerelem miatt,hanem mert imádtam vele lenni,a boldogságomhoz már annyi is elég volt hogy a közelemben legyen és már sugároztam a boldogságtól.. tehát amióta én elmentem általánosból és indultam középbe nem beszéltünk sem facen sem élőben..Még facen is félek rá írni ,félek hogy egyből lekoppintana vagy esetleg egyből levágná hogy miért írok neki,és az esély arra hogy ő is...meleg nagyon kevés szinte nulla,de az érzés amikor ma láttam tegnap egy lánnyal a buszmegállóban,nagyon összetörtem hogy na most van minden veszve , esélytelen az egész. Végig csak őt néztem amíg felszállt a buszra és elment a lánnyal. Nem láttam semmilyen csókot,vagy ölelést,csak annyit hogy a lány megsimogatta a haját és ennyi,nagyon elvesztettem minden reményemet. Milyen tippet tudnátok adni ? :/

Rólam annyit hogy én 18 éves vagyok és a mellette lévő faluban élek. Ő nálam 2 évvel fiatalabb.

Nagyon szépen köszönöm a segítséget, előre is.

Pacsi :)