Van itt esetleg olyan 20 év feletti ember, aki átélte a 'hogyan fogadjuk el magunkat leszbikusként/melegként' drámát? Jól esne egy kis értelmes segítség.

Vannak leszbikus ismerőseid? mert az nagy segítség lehet-gondolom én.

nekem sajnos nincsenek, és még néha most is eléggé küzdelmes az életem mgamban, "mi lesz velem, hogy fogom ezt lebonyolítani a barátok, szülők, rokonok előtt, meg egyáltalán saját magammal szemben, hogy elfogadott, értelmesnek mondható életet nem fogok tudni élni soha valószínűleg. pedig volt már kapcsolatom, együtt is éltünk, de csak mint "barátnők"...

sajnos az elfogadását ennek a dolognak Neked, saját magadban kell megvívnod, el kell érned oda agyilag, hogy ezt tolerálni tudd magaddal szemben és elfogadni a helyzetet. asszem ezt csak így lehetne. (bár mondani könnyű ugye)

26

Erre nincs kész recept, sajnos. Ez egy hosszú folyamat és sok mindent át kell élni, meg kell élni ahhoz, hogy elfogadd önmagadat.

Én már lassan 5 éve, hogy ténylegesen beláttam, hogy más vagyok, és az elmúlt hónapokban, hetekben jöttem rá arra, hogy már nem félek! Ehhez mint látod: sok idő kellett, egy pofára esés -de egy jó kiadós-, a világ legjobb barátnői/barátai, és megértő/szerető szülők. DE! önmagadban, önmagadért kell ezt elrendezned, hogy hogyanis akarod leélni az életedet. Örökké csak félni akarsz, bújkálni, hazudni, szégyenben élni? Ez gyorsan beszippant és tönkre tesz lelkileg, mentálisan és szociálisan is. Vagy belátod, hogy ez van, ettől még Te egy értékes ember vagy, és elfogadod sajátmagadat.

Én belefáradtam a bujkálásba, megtörtem és lelkileg olyan mélyre kerültem, amit senkinek nem kívánok DE változtattam ezen, magamon. Nem lettem élharcos a melegjogok védelmében, nem lettem fiús, nem lettem feminista, NEM LETTEM MÁS! Csak végre saját magam vagyok, álarcok nélkül! És sokkal jobban érzem magam, sokkal jobb lett az életem minden téren és másoktól is pozitív visszajelzést kapok, pedig nem tudják mi változott bennem, vagy hogy mit éltem át, csak érzik és látják rajtam, hogy megkönnyebbült vagyok. És azt kell hogy mondjam, hogy SOKKAL NEHEZEBB BUJKÁLVA, HAZUGSÁGBAN ÉLNI, MINT ÍGY, HOGY ELFOGADOM MAGAM OLYANNAK AMILYENNEK VAGYOKVAGYOK! Bízom benne, hogy már csak jobb lesz az életem és megtalálom a páromat is, de eldöntöttem és tettem is azért, hogy boldog, elégedett és büszke lehessek az életben. Tiszta a lelkiismeretem és nem köpöm szembe magamat, hanem az néz vissza rám a tükörből, akire mosolyogva visszakacsintok :) Persze ettől még lesznek és vannak nehézségek az életemben, de talán a legnehezebbet kipipálhatom a listán.

Sok sikert kívánok Neked is, és ne add fel! Ez a Te életed, nem másoké! Magadnak felelj meg és úgy élj, hogy ha majd vissza kell tekintened az életedre, akkor ne bánd meg azz, hanem mosolyodj el!

23/L