Leszbikus lányok, ti is így éreztek a férfiakkal kapcsolatban?

Nem lehet, hogy csak azért zavar, ha egy srác közeledik feléd, mert te csak barátkozni szeretnél azzal a fiúval?

Lehet, hogy ha megtalálod az igazit, aki iránt te is többet fogsz érezni, mint barátság, akkor nem fog zavarni a közeledése..

Férfiként nekem is van olyan nőbarátom, akire csak barátként tekintek és kellemetlenül érezném magam, ha nem barátként közeledne felém.

Hasonló cipőben járok. Vagy talán mégsem annyira hasonlóban. Kifejtem.

Alapvetően egy nagyon vegyes keveréke vagyok a feminin és maszkulin tulajdonságoknak, meg külsőségeknek, és ez a srácokkal még élénkebben megmutatkozik.

Aki egy lágyabb, kedvesebb személyiség, azzal (még mindig körültekintően) de én is kedves próbálok lenni. Vigyázok rájuk, meg ilyenek, néha odaszúrok egyet, ha túltoltuk a nyáladzást, meg állandóan (sokszor akaratlanul) emlékeztetem őket arra, hogy nekem csak nők tetszenek. Egyetlen olyan barátom van ebből a fiú fajtából, akit hagyok, hogy megöleljen, őt is csak azért, mert évente maximum kétszer futunk össze és a családjaink közeli kapcsolatot ápolnak a nagy távolság ellenére, illetve van biztosítékom arra, hogy nem használ ki, nem bánt. (Mondjuk úgy, hogy a szüleink egy csapatban játszanak, és a srác kapna érte, ha nem viselkedik, pontosan ahogy én is, ha vele valamit csinálok, amit nem kéne.) Alapvetően a kedveskedő fiúkban nem bízok, engem is nagyon kényelmetlen helyzetbe hoznak és élből gyakran bunkó vagyok velük. Kifejezetten tenyérbemászónak találom őket gyakran.

A fiúk másik fajtája, akiket viszont kedvelek, a tahók. Na most, ez, így leírva, tudom hogy borzasztóan hangzik. De akkor is. A csávók, akiket nagyon nem érdekli, hogy ha megsértődsz, amikor beszólnak neked, minden hülyeségre vevők, lehet velük zúzni, meg hülyeségeket csinálni, meg a fene tudja még. Velük a fizikai kontaktust egy kézfogásra korlátozom. Kedvességnek helye nincs, próbálok úgy viselkedni, mint egy tahó tinifiú. Amikor tudom, hogy velük találkozom, direkt lazább ruhákat veszek fel, nehogy valaki azt higgye, tetszelegni akarok. Még ha nem is közelednek felém szexuális értelemben, mindig a tudtukra adom valahogy (nem mindig szavakkal), hogy nem érdekelnek.

Valószínű nem az a helyes megoldás, ahogy én viselkedem, de csak így tudok mellettük meglenni. Sok fiú haverom van, de mint általában a haverjaimmal, semmit nem osztok meg velük a személyes életemről. A tahókkal főleg nem. Velük tényleg csak a maszkulin és másrészt tahó oldalamat akarom kiélni. Azért vannak, mert a lányok többsége nem vevő az ilyen dolgokra. Mondjuk ha lenne barátnőm, biztos nem vinném közéjük. Az ilyen emberek rendszerint a csajaikkal így viselkednek, én meg azért viselem őket el, mert közöttük én nem nő, csak haver vagyok.

Embere válogatja kivel hogyan viselkedek. De az sem segít, hogy például a szüleim mindig megjegyzik, hogy "jaj, ennek meg ennek nagyon tetszettél, látszott rajta". Nagyon kényelmetlen helyzetbe hoznak vele. Ezért már nem merek annyira kedves lenni az ellenkező neműekkel... de még van remény.

A másik indok, amiért a közelebbi testi kontaktust (ölelés, puszi az arcra) nem fogadom el tőlük, hogy a legtöbbjük borzasztóan bűzlik. Legalábbis az én orromnak. Előfordult már, hogy igényes, tiszta férfit megölelve eltöltött az undor, mert az ő saját szaga facsarta az orromat. Elég érzékeny vagyok a feromonokra.