Hogy tetszik a történetem?

Lehulltak az első hópelyhek. A megfáradt haderő némán kezdte meg mindennapos menetét fel a kopár dombra, ahol merev, fagyos sátraik várták az érkezőket. A sötét utat jobbra-balra dőlő fáklyák és a telihold fénye világította meg. Mire az elsők felértek, a tájat vékony hóréteg fedte, a sebesülteket szaporán vitték a gyógyítókhoz, lábnyomaik fekete, sáros mélyedéseket hagytak a fehér takarón.

Bordoel egyenes, magabiztos testtartással próbálta palástolni mélyen ülő gondterheltségét miközben a felfelé igyekezők gyötört társaságát nézte. A hordágyakon letakart testek végtagjai élettelenül himbálództak a levegőben, piros foltokat festve maguk után. A férfi ősz haján, fekete köpenyén és páncélingén megpihentek a hópelyhek, amint ott állt a gondolataiba merülve. Fásultságából egy hang zökkentette ki, ami a mögötte álló sátorból érkezett.

- Jöjjön vissza uram, kihűl a forralt bor!

Cseresznyefapálcáján - melynek színe illett élénk barnás szeméhez - megmarkolta a sárkányfejet ábrázoló fogantyút és bedöcögött a fűszeres italtól illatozó helységbe. Az aromák megtöltötték orrát és máris melegség töltötte el a testét. Fejet hajtott két társa előtt, lesöpörte válláról a havat és lehuppant a neki előkészített színes tollpárnákra. Miközben köpenyét csatolta le, az eddig a sarokban megbújt szolgálóleány telitöltötte kupáját. Az ülők között térképek, tekercsek és egyéb pergamenek hevertek, mellettük, egy kis ketrecben egy totyogó fehér galamb.

- Tehát… - kezdeményezte a beszélgetést Hexon – Nem szeretnék kertelni. Egyre több a sérültünk, ezzel párhuzamosan a harcosaink száma is fogyatkozik és kezdünk a készleteink végére járni. Solim ígért egy hajó élelmiszert és embert, de így se lesz esélyünk a többszörös túlerővel szemben. Az ellenséghez rendszeresen érkezik az utánpótlás Háromváros kikötőibe, ezzel nem tudjuk tartani a lépést. Úgy gondolom, tartalékolni kéne erőinket és visszavonulni az Ezüstvárosok egyikébe. – Hexon társai lesütött szemeit fürkészte. – Azért hívtalak össze most titeket, hogy beleegyezéseteket kérjem egy galamb elküldésére a királynak, hogy értékeljük szerény segítségét, de ő sem gondolhatja komolyan, hogy párszáz emberrel sikerülhet visszaszerezni az otthonunkat.

Bordoel felpillantott Vyxre, aki kezében a borral a földet pásztázta, majd Hexonra aki kérdően tekintgetett a két férfira. Hirtelen egyikük sem tudott szóhoz jutni, de mindannyian egyetértettek az ötlettel. A madár is abbahagyta a tipegést és ferde fejjel meredt a csendben ülőkre, mintha megérezné a rá váró feladatot.

Vyx megszorította a kupát, amiben a lé újra gőzölögni kezdett.

| Ez a könyv prológusa, ez a könyv cselekményét megelőző eseményeket mutatja be! Nem ez az egész, ez a prológus egyharmada |

Szívesen fogadok akármilyen építő kritikát, tovább olvasnátok-e felkeltette az érdeklődést, jó-e a stílus stb. :)