Miért rossz az ha egy tizenéves könyvet ír?

Azt hiszem mind a két idézet tőlem származik. ^^

Egyáltalán nem vagyok ellene, annak, hogy valaki tiniként könyvet ír. Felőlem akár újszülötten is írhat.

A probléma ott kezdődik, hogy ezek az "írók" azt hiszik, hogy az amit alkotnak jó, pedig szar. Persze ha erre rávilágítanak - kulturáltan, vagy sem -, akkor ahelyett, hogy elismernék a hibájukat visszatámadnak mint valami veszett kutyák, hogy hogy merészeli leszólni valaki a tökéletes írásukat, ami - mint már fentebb említettem szar - csak szerintük tökéletes.

Az ilyen változásra képtelen mentalitás életképtelenné teszi az írói munkát publikumi szinten. Ha nem vagy képes elfogadni, hogy mások véleménye - ami 99%-ban reális - szerint nem írsz jól, akkor ne publikálj semmit. Ne támadj vissza, hogy igenis jó, mert te úgy látod.

Arról nem is beszélve, hogy kismillió ilyen tini van, aki írni akar, de nem tudja, hogy miről. Akkor istenem, miért akar írni?

Arról nem is beszélve, hogy még meg sem írta a könyvét, de már azt kérdezgeti, hogy melyik hollywoodi filmstúdiót ajánlanánk neki, amelyik filmet készítene a könyvéből.

Nem a korral van a baj, hanem a korral adódó mentalitással.

Amúgy a szar a legeslegjobb véleménynyilvánítási forma. Az én írásaim is szarok voltak, aztán végre valahára eljutottam arra a szintre, hogy kapjak negatív kritikát.

Ha valamire én azt írom, hogy szar, azt úgy kell érteni, hogy az egészet TELJESEN át kell dolgozni, semmi sem jó benne. Ha egy kicsit is látom, hogy van benne fantázia, akkor megkapja a negatív - vagy pozitív - kritikáját. A negatív kritikát is ki kell érdemelni.

5-ös pedig jól beszél. Nyugodtan meg lehet sértődni, hogyha valaki leszaroza a művünket, de akkor az jelenti, hogy valamit nagyon elszúrtunk. Sokan viszont ezt nem hajlandók beismerni, már első alkalommal tökéleteset akarnak alkotni (nem csak az írásnál van ez így). Meg egy olyan műre ne is nagyon várjanak dícséretet, ami lényegében egy másik történet másolata, csak más nevekkel, semmi egyediség nélkül. Oké, nagy írók között is van ilyen, de azoknak viszont jobb a marketingjük, így kevesebb ember mondja hivatalosan, hogy az a mű szar.

Nem azt mondom, hogy ne írjon, de nagyon sokan totál túl dramatizálják a negatív kritikát és egyszerűen besértődnek, hogyha valaki nem dícséri a művüket.

Ráadásul ha már most rosszul viselik az ilyen kritikákat mi lenne azután, hogy megjelent a könyv? Az az olvasó, aki pénzt ad ki egy darab sz*rért morcos lesz és ennél sokkal durvább dolgokat fog írni.

Ha már most nem képes az ilyet elviselni mi lesz később?

Mi lesz ha nem fogy a regénye?

Világgá megy?

Engem is inkább az zavar, hogy mindegyikük szinte ugyanazt kérdezi. Nem tudja még mit írjon, ha igen akkor a nevekkel áll hadilábon, ha ezek már mégis megvannak, akkor nem tudja, hogy elég-e az oldalszám, ha valami csoda folytán befejezte, akkor már azon agyal, hogy mennyi pénzt fog kapni a kiadóktól és melyik színész fogja játszani a könyve főszerepét.

Mindeközben kapják az értelmes kritikákat is, de azt nem hallják meg, mert a szülők, nagyszülők, tesók és legjobb barinők azt mondták ez SZENZÁCIÓS, ilyen tehetség nem terem minden bokorban...

Pont az ilyen embereken röhögnek az X-faktor válogatóban.

Ha egyszer vállalta, hogy kiáll ország világ elé a kérdésével, akkor készüljön fel, hogy most nem a rokonok fognak válaszolni.

Néha én is csak pislogok azon, hogy micsoda indulatokat vált ki egyesekből egy kis tizenéves, önjelölt sikerkönyvíró. Valahol sokunknak megvolt ez a korszaka, hogy azt hittük, mi valamiben nagyon profik vagyunk (és esetleg majd be is futunk vele). Persze, nem mindegyikünk tolta ezt mások képébe szerényebben, vagy épp nagyképűbben. Én is emlékszem a saját ilyen éveimre... mások előtt nulla önbizalmam volt, de valójában sok mindent csináltam és sokat álmodoztam róla, hogy majd profi grafikus leszek, később arról, hogy profi író (meg volt még sok más egyéb is :)). Az írás, az megmaradt, és mérföldekkel előrébb vagyok már ahhoz képest, ahonnan indultam, de nem igazán mutogatom senkinek. Én félek a kritikáktól, mert kevesen tudnak építő jellegű és egyben tapintatos kritikát megfogalmazni.

Egyébként maga az írás, ha komolyan veszik, felér egy terápiával. Jobb, mint egy pszichológus. :) Ezért sem szeretem fikázni mások béna írásait, mert legalább ír, legalább megpróbálja szavakba önteni a gondolatait. És ha ezt teszi, azzal sokat fejlődik, nemcsak az írás terén, hanem észrevehet összefüggéseket, kapcsolatokat ezernyi dologban. A tinik írással kapcsolatos, ide kiírt kérdéseinek a nagy része pedig elsősorban nem az írásról szól, hanem figyelmet keresnek, meg hasonló érdeklődésű emberek társaságát. És persze, hogy megsértődnek, ha nem ezt kapják. :)

Utolsó gondolatként pedig annyit, hogy én nem tartom helyénvalónak azt a stílust, amivel itt sokan leszarozzák a figyelemet kereső fiatalokat. Hiszen, milyen példát látnak így? Mit fognak ebből tanulni? El sem ér hozzájuk a lényeg, mert a durva stílus rögtön védekező üzemmódot indít be náluk... mint mindenkinél, minden korosztályban.