Regény vagy tényirodalom? Ti miket olvastok szívesebben?

Regény, gyértelmű.

Non-fiction könyvekből kifejezetten utálom az érzelmeskedő, szenvedés pornókat. Tudod, amikor Holokauszt, rákos gyerek, mindenki szenved, sajnálkozz. Na az ilyet gyűlölöm. Ha egy érdekes témát dologz fel, akkor elolvasom, de még így is keveset.

Hangulatfüggő. Nagyon kedvelem a jól megírt életrajzokat, a regényes önéletrajzokat és az útleírásokat. Szívesen olvasok különféle kultúrákról, művészettörténeti írásokat, nem túl bonyolult szövegezésű és nem túl magas információs fluxusú tudományos írásokat.

De sokszor bizony jól esik a fikció. Ebből leginkább a 8-12 közötti gyerekeknek írt kalandregényeket, az idősebbeknek szánt fantasykat (nem a szerelmes-nyálas, hanem az akciódús és érdekes világleírásúakat), sci-fit, és néha-néha betalál némi kortárs szépirodalom is. Arányt nem tudnék mondani. Ebben az évben 45 regényt, három mesegyűjteményt, 17 tényirodalmat és 32 képregénykötetet olvastam. Valamint nyolc olyan könyvet, ami különböző rajztechnikákkal foglalkozik. De volt olyan évem, hogy az egyetemi kötelező szakirodalom mellett csak meséket olvastam.

Szint kizárólag tényirodalmat olvasok. Engem mindig zavart, hogy egy regény története legtöbb esetben valakinek egy (inkább sok) álmatlan éjszakáján pattant ki csak a fejéből, és addig csűrte-csavarta a szálakat, hogy az izgalmasnak tetsszen. Ezek ma már nagyon ritkán tudnak lekötni.

Úgy gondolom a jó tényirodalom sokkal jobb, izgalmasabb, megrázóbb, elgondolkodtatóbb tud lenni, mint a legagyafúrtabb regény, és nem mellesleg nagyban járul hozzá a tájékozottsághoz és tudáshoz. Csak hogy érthetőbb legyen mire gondolok, íme a legutóbb általam elolvasott könyvek, amiket bárkinek jó szívvel ajánlani tudok:

- Brády Zoltán: A boldogság gyilkosai

- David Quammen: A csimpánz és a folyó

- Kubassek János: A szahara bűvöletében

- D.M. Murdock: Ki volt Jézus?

- M. Kohli: Kémek a Himalájában

- Margittai Gábor: Tiltott kastély

Ennek ellenére időnként elolvasok egy-egy regényt, de ez úgy két-három évente szokott előfordulni (régen sok regényt olvastam). Idén épp ilyen év volt, mert krétai nyaralásra felkészülés gyanánt elolvastam Victoria Hislop: A sziget c. könyvét, hogy többet tudjak meg Spinalonga lepraszigetéről. A könyv mondjuk középjónak tekinthető, de utóbb kiderült a leprakolónia létezésén kívül nem sok valóságalapja volt a leírt történetnek, konkrétan a személyek és események kitaláltak voltak. No ennyit a regényekről...