A tudomány és a vallás(ok) közti ellentét szinte már törvényszerűen elkerülhetetlen és feloldhatatlan?

@50: Nem az emberek felé közelítésről van szó, és teljesen irrelevánsak a vallás tanításai, illetve azok ismerete ebből a szempontból.

Itt az általános világképről van pusztán szó: egy hívő fejében ott van a biztonságot adó nagytestvér, a biztonságot adó túlvilág, a biztonságot adó végső igazságtételek stb stb. Tehát azt hiszi, hogy van valamiféle isten és ez mentálisan megnyugtató és jó*. Egy ateista nem hisz egy ilyen nagytesó létében, ezért a vele járó mentális előnyök sincsenek meg. Remélem, érthetőbb volt most.

* = és igen, ez pszichésen részben egy gyerek szerepben való ragadás.

Mojjo ha elolvastad a cikket akkor láthattad, hogy ennél egy fokkal árnyaltabb a dolog.

Bizonyos vallasi gyakorlatok mint a meditáció vagy az ima, akkor is jobb mentális egeszséget ad, ha nem hiszel istenben.

Nem is beszélve a vallasos élményröl, mint neurologiailag ismert jelenség.

Itt megint csak az élmény magával söprő ereje, az érzelmi katarzis az, amitől gyökeres fordultot tud venni az ember beállitotsága. Nem a hozzátartozo mese teszi ezt, hanem a megtapasztalás.

Egyébként a mese se hiába valo dolog. Pont az a szerepe, hogy megértsük magunk es a helyünk a világban. Ezért nézünk meséket, olvasunk könyveket es járunk a templomba.

A mitoszaink éltetnek bármi is a világnézetünk vagy hitünk. Naivitás azt hinni, hogy mentesek vagyunk tőle, nincs szükség rá.

Valaszokat keresni az élet kérdéseire nem gyerekes.

Azt képzelni hogy valaszok nálunk vannak, a másik meg gyeremeteg, pedig arrogancia.

Ott van például a Jungi individucios folyamat, ami eredendően egy vallásos, spirituális folyamat.

Pont a felnőtté, önálló indvidummá vállásrol szol.

Nem kell azért annyira lenézőnek lenni.

Azt meg hogy mi van vagy mi nincs pont úgy nem tudod mint én.

"Egy ateista nem hisz egy ilyen nagytesó létében, ezért a vele járó mentális előnyök sincsenek meg."

Ez így igaz.

Azonban a vallásban igen komoly mentális HÁTRÁNYOK is vannak!

Az pedig esetleges, hogy egy adott emberre melyik hat jobban.

Ezért aztán a vallás jó ÉS rossz irányba is könnyedén viheti az embert.

AZONBAN mióta modern orvostudomány létezik, azóta a pszichológia fejlődésével a mentális előnyöket most már egy ateista is élvezheti - a járulékos és kötelező hátrányok NÉLKÜL.

Ezért neki érdemesebb inkább vallásmentes módszert választania.

Az a baj, hogy a Bibliát még annyira sem ismeritek, mint én. Nem jól közelítitek meg a dolgot. A Biblia eredendő igazság, vagyis nem megkérdőjelezhető, de vannak értelmezések. Az értelmezés azt jelenti, hogy elolvassa a szöveget aztán megért belőle valamit. Ez viszont már nem szükségszerűen igaz. Például pokol és mennyország nem létezik, ez csak téves értelmezések alapján született. Nagyon jól tudjuk, hogy ezek nem léteznek, tehát ennél többet nem is kell vele foglalkozni. A Biblia nem is erről szól, csak sokan szeretik a tündérmeséket.

Na a másik, hogy a Biblia nem is történeti dokumentum. Persze nem arról van szó, hogy amit leírt, az nem történt meg, de a tanítás a lényeg és nem a hitelesség. Jól írta valaki, hogy mese. Annál persze sokkal több, de például a zsidók kivonulása teljesen biztosan nem úgy történt, ahogy le van írva. Ez így mai szemmel hiteltelennek tűnik, de az igazi történet nem hozna semmilyen tanulságot.

A történelemmel mindig az a baj, hogy a győztesek írják. Mi azt tudjuk, amit a győztes elmond. A bukottak meg eltűnnek, az igazságot magukkal viszik. Mózes esetében jó eséllyel az történt, hogy egy csoport Egyiptomban felkerekedett. Talán lázadók voltak, nem tudni, miért. Aztán eljutottak Izrael földjére és mivel Mózes Zsidó volt, így a többiek is azok lettek. Lehetett vegyes társaság, mindig a vezető számít. Ebből kerekítettek egy bibliai történetet. Persze mielőtt belekötnétek, ez csak saját ötlet, de az biztos, hogy nem úgy történt, ahogy leírták. Azért, mert a tanulság a lényeg. Akkor senki nem gondolta, hogy lesznek régészek, akik a múltat kutatják.

A Biblia az egyfajta útmutató ahhoz, hogy helyesen cselekedj. Mondjuk ha haragszol valakire, akkor bocsáss meg neki. Vagy ne irigykedj. Ezt támasztja alá történetekkel, hogy egy nem igazán tanult ember is megértse. Nem kell hogy történetileg hiteles legyen.

Megjegyzem, a magyarság történetében is vannak ilyen mesék a honfoglalás előttről. Mi meséknek gondoljuk és bár valóban nagyrészt kitalált, kiszínezett történetek, mégis van valóságos magja. Ezekből a mesékből okosodtak az elődeink. Az egyik ilyen mese a gesta hungarica, vagyis a magyarság eredete. Történeti dokumentumként kezeljük, de valójában mese. A hét vezér például soha nem létezett. De van egy eredet történetünk. Ez egy jó példa, hogy egy mese számunkra elfogadott valóság. Senkit nem érdekel, mi történt valójában, mert ez a mese adja meg a magyarságunkat.