Miért használják a budapestiek helytelenül?

#79:

Jelen esetben tájnyelvi, ragozási kérdés esete forog fenn, ez tény.

És mivel sehol, semmi módon nem merültem el írásmódi, tehát helyesírási hibák szőrőzésében, csupán említettem a helyesírás szót, megkérnélek szépen gondolatban mind azon a rengeteg két helyen, ahol szerepelt, kicserélni a "helyesírási" szót "nyelvi"-re. Ez meg fogja szüntetni a pirosposztós gondolkodásodat és végre átlátva a vörös ködön talán felfogod, hogy egyről beszélünk: arról, hogy a magyar nyelv szabályai megengedik azt, amit a kérdező nem hajlandó megengedni, mivel jogi tulajdonának és ezzel globális törvénynek tekinti a helyi tájnyelvet.

Nem KEVEREK bele semmit.

Csak számomra a magyar nyelv nyelvtani szabályai és a helyesírás szabályai egy komplett egységet jelentenek és nehezemre esik ezért ezekről feltétlenül szeparáltan beszélni.

"számomra a magyar nyelv nyelvtani szabályai és a helyesírás szabályai egy komplett egységet jelentenek"

Látom. :-(( Nagy hiba. Ég és föld a kettő!... De sajnos annál jobban nem tudom elmagyarázni, mint ahogy a fentiekben megpróbáltam.

Legalább a többieket kérem, hogy olvassák el, amiket írtam, sok baj, félreértés forrása ez az összemosás. Pedig annyira egyszerű:

• a helyesírás szabályait az emberek találták ki, és "előírás" jellegűek (vagyis "magunktól" nem tudnánk, meg lehet tanulni, aki nem tanulja meg, az nagyon rosszul fog "helyesírni"), ezeket a szabályokat mi (emberek) változtatjuk, lehet belőle több párhuzamos is – és lehet nyelvet használni (beszélni, de akár írni is) helyesírástudás nélkül is;

• az "élő" nyelveket ezzel szemben nem szabályozzuk, nem írjuk elő senkinek, hogy hogy beszéljen, egyszerűen ámulattal figyeljük, hogy milyen csuda dolog a nyelv, hogy hogyan tudott ez kialakulni, mennyire sokféle tud lenni, hogyan tudnak a nyelvek alkalmazkodni a világ változásaihoz, hogy lehet, hogy olyan jól megértik az emberek egymás beszédét, még akkor is, amikor egy mai nagyon-okos szoftvernek esélye se lenne, hogy helyesen értelmezze, pláne, hogy "anyanyelvi szinten" válaszoljon is rá, stb. És a működését (a működésében megfigyelhető szabályszerűségeket, mondhatni "természeti törvényeket") megpróbáljuk leírni, de ezt sem vagyunk képesek jól megcsinálni (nyilván, különben már tudtunk volna szoftvert írni rá), és persze nem a nyelvet – szemben a helyesírással – nem az iskolában tanuljuk, hanem mire odáig jutunk, már – jó esetben – anyanyelvi szinten beszéljük... (az a folyamat is egy csuda, ahogy megtanulják a pici emberek...) – és praktikusan nem lehet nyelvet használni (beszélni, írni) nyelvtudás nélkül.

(Na, nem bírtam ki, hogy még egyszer le ne írjam... Bocs mindenkitől!)

A nyelv része a nyelvtan is, és annak VANNAK szabályai.

Természetesen ezek a szabályok, például tájnyelvek esetén, megengedőek, de vannak.

Anarcbia éppenséggel nincs.

Egyszerűen csak ami használatban van, az bekerül.

És ezt nem is vitatom.

Nem vagy hajlandó megérteni, hogy egyről beszélünk, egyfolytában vered az asztalt, mert meg mertem említeni a helyesírást, ami oké, most nem vág ide.

De TÉNYLEG ennyire nem érdekel a lényege annak amit írtam?

Ami pont arról szól, amivel most vered az asztalt? Hogy a nyelv totál megengedi a kérdésben felmerülő összes helyragot?

A kérdés szempontjából nem kicsit kontraproduktív, amit művelsz.

a kérdést már rég túltárgyaltuk, a kontraproduktivitás, és az egy malomban őrlés már nem releváns szempont. ez már csak az én (ha úgy tetszik) asztalcsapkodásomról szól.

nem tudom, milyen nyelvtani szabályokra gondolsz, előíró jellegűekre? (van olyan?)

pl. a toldalékok hangrendi illeszkedése ilyesmi? ("kabátbAN")

vagy az, hogy a számnév után jellemzően egyes számban van a jelzett szó?

("nyolc kutya")

ezek nem előíróak, ezek egyszerűen megfigyelt szabályszerűségek. nem azért beszélünk így, mert ez a szabály, hanem azért ez a "szabály", mert így beszélünk.

segíts, kérlek, valami konkrétummal, hogy milyen szabályokra gondoljak! köszönöm, előre is.

"ezek nem előíróak, ezek egyszerűen megfigyelt szabályszerűségek. nem azért beszélünk így, mert ez a szabály, hanem azért ez a "szabály", mert így beszélünk."

Valamiért beleképzeled abba, mait írok, hogy én bármi diktatorikus hozzáállást éreztetek a nyelv szabályaival kapcsolatban.

A szabály szó nem az.

Az egy bizonyos rendet ír le, vehetjük empirikusnak is, nem pedig előírásnak.

De maguk a szabályok létezőek.

Csak mint írtam is, megengedőek.

És pont ez a lényeg itt és most. A megengedőségük. Megengedik mindazt, amit a kérdező nem akar elfogadni.