Miért hazudik a tudomány arról, hogy létezik azonnali távolbahatás? Miért mondják hogy fénysebességnél gyorsabban nem lehet információt cserélni?

> Mindenhol azt a dogmát olvasni, hogy a fénysebességnél nem lehet gyorsabban információt küldeni, nem lehet gyorsabban hatni

Ez nem dogma, hanem a megfigyeléseink eredménye. Az megfigyelés, mérés eredménye volt, hogy a fénysebesség bármilyen vonatkoztatási rendszerben azonos. Einstein annyit tett, hogy komolyan vette ezt az eredményt, és adott egy olyan modellt, amiben ez is igaz, meg kis sebességek esetén megfelelő pontossággal az is igaz, ami a newtoni fizikából ismert összefüggés. Ennek az elméletnek a következménye az is, hogy tömeggel rendelkező test nem lépheti át a fénysebességet. Azóta azt, hogy Einstein modellje jól írja le a valóságot, számos mérés, kísérlet igazolta.

Ez nem dogma, ha te tudsz mérni valamit, ami fénysebességnél gyorsabban halad, vagy tudsz olyan viszonyítási rendszert, amiben a fénynek a vákuumban való terjedési sebessége nem ugyanaz a fénysebesség, vagy tudsz olyan alternatív egzakt modellt alkotni, amiben a fénysebesség átléphető, akkor hajrá. Ha tudományos módszertannak megfelelő módon sikerül ezt igazolnod, akkor örülni fogunk, lehet, még egy Nobel-díjat is hozzád dobnak.

> Arról van szó, hogy egymással összefonódott kvantumrészecskék képesek egymással azonnali távolbahatással kommunikálni akár millió fényévekből is

Csakhogy nem erről van szó. Az összefonódott részecskék nem „kommunikálnak”. Látszólag semmiféle információáramlás nem történik, és nem is lehet a jelenséget információátvitelhez használni.

Anno Einstein hipotetikus interpretációja amúgy megmagyarázta, hogy hogyan történhet ez úgy, hogy nem kell feltételeznünk hatást. Mikor az összefonódott részecskék keletkeznek, Einstein szerint olyan, mint mikor készül egy balkezes meg egy jobbkezes kesztyű. Ha ezeket dobozban jó messzire visszük egymástól, akkor semmi meglepő nincs abban, hogy ha az egyik dobozt kinyitva balkezes kesztyűt találunk, akkor a másik dobozt kinyitva jobbkezes kesztyűt fogunk találni. Ehhez nem kell a kesztyűknek ott és akkor egyeztetniük, hogy „én balkezes lettem ám, te legyél jobbkezes”.

Viszont ez nem volt összhangban a kvantumfizika eredményeivel. (Einstein bár nagyban hozzájárult a kvantumfizika megszületéséhez, a további fejleményeket nem volt képes megemészteni, a kvantumfizikára úgy tekintett, mint valami tévedésre, amit majd meg fogunk haladni. Einstein egy determinisztikus világképben hitt. És ez tényleg hit volt, nem tudományosan alátámasztott levezetés vagy kísérleti eredmény.) Bohr viszont azon az állásponton volt, hogy egy részecske állapota csak a mérés során konkretizálódik, addig szuperpozícióban van. Így aztán nem dőlhet el az összefonódott részecskék létrehozásának pillanatában, hogy melyiknek milyen spinje lesz. Az csak a mérés során dől el, és így determinálja a másik részecskét arra, hogy ő is határozottan ilyen vagy olyan irányú spinnel rendelkezzen.

Életükben ezt a vitát nem is sikerült eldönteni, nem találtak olyan fizikai összefüggést, aminek mentén kísérleti úton eldönthető lett volna, hogy melyik interpretáció a helyes. Csak mindkettejük halála után Bell talált olyan fizikai összefüggést, amivel a kérdés eldönthető, és a mérések szerint Bohr interpretációja tűnik helyesnek, Einstein interpretációja bizonyosan nem igaz.

~ ~ ~

Ez látszólag tényleg hasonlít ahhoz, mintha az egyik részecske „megüzenné” a másiknak, hogy őt megmérték. Viszont nem tudunk tetten érni semmiféle konkrét kölcsönhatást, amivel az összefonódott részecskék hatnának egymásra. Márpedig minden információáramlás valamiféle kölcsönhatás révén történik. Ezért is nevezik kísérteties távolbahatásnak is a jelenséget, mert úgy történik valamiféle „szinkronizálódás” a két részecske között, hogy közben nincs semmiféle tetten érhető valódi hatás.

És nem is tudjuk meglovagolni ezt a távolbahatást, hogy információt közvetítsünk vele. Mondjuk a Klingonok berepülnek a naprendszerbe. Van egy helyőrségünk a Marson, és csak egy 1 bites információt akarnánk átvinni (támadjunk / ne támadjunk). A kesztyűs példánál maradva oké, kinyitnak ott a Marson egy dobozt, és találnak benne egy jobbos kesztyűt. Ebből tudják, hogy a Földön egy balos kesztyűt találtak a dobozban. De nem a földiek tették balos kesztyűvé, nem a földiek ráhatásának következménye az, hogy balos kesztyű lett náluk, így az, hogy ők jobbos kesztyűt találtak a dobozban, abból nem tudnak következtetni, hogy mit akarna üzenni a Föld. Akárhány dobozt is nyitnak ki, a helyzet változatlan, továbbra sem tudják mit akar üzeni a Föld, mert a Földön is csak konstatálják és nem beállítják azt, hogy milyen kesztyű van a dobozban.

Egyedül kvantumtitkosításhoz lehet használni a jelenséget. Arra jó a jelenség, hogy le lehet úgy gyártani egy titkosító kulcsot A és B helyen is, hogy az egyezzen, és pont az benne a pláne, hogy ehhez nem kell utaztatni az információt A pontból B pontba, így lehallgatni sem lehet. De a tényleges kommunikáció ugyanúgy a megszokott, maximum fénysebességű csatornán történik. És a titkosító kulcs létrehozásánál sem arról van szó, hogy van egy információ A pontban, amit eljuttatnak B pontba, hanem van A pont is, és B pont is, ahol ott helyben jön létre ugyanaz az információ.

Nyilván érdekes dolog ez, és igazán jól átélhető interpretációja nincs a jelenségnek, csak matematikailag pontos és ellenőrzött módon pontos leírása.

Pont ezért vesszőparipája talán az áltudománynak, meg az ezoterikus katyvaszoknak, mert az egyszerű laikus számára a dolog olyan misztikusnak tűnik, amit aztán mindenféle hibás elképzelés mentén interpretálnak maguknak, mint ahogy te is tetted, pl. a távolbahatás helyett „kommunikációról” beszéltél.

2*Sü!

Nagyon jó magyarázatot írtál, és igazából egyetlen kiskapu létezne itt:

meg lehet-e állapítani az egyik oldalon, a másik oldal vizsgálata nélkül, hogy az a részecske (vagy sok részecske, mert az is elég, ha minden tizedikről tudod), ami megérkezett, vajon még összefonódott-e, vagy már nem?

Egy adott oldalon csak azt lehet megállapítani, hogy bal- vagy jobbkezes az a kesztyű (azaz azt lehet megnézni, hogy pl. adott irányban a részecske spinje felfele, vagy lefele mutat). Ebből nem derül ki, hogy összefonódott részecskéről van-e szó, vagy sem. Utólag persze a hagyományos kommunikációval ki lehet deríteni, A el tudja küldeni B-nek emailben, vagy postai levelezőlapon – azaz olyan kommunikációs csatornán, amivel maximum fénysebességgel lehet adatot küldeni –, hogy nála az x darab kesztyűből sorban az első balos, a második jobbos volt, stb… Így utólag ki lehet deríteni, hogy a 8. részecske nem volt összefonódott. Sőt simán lehet, hogy amúgy már a 2., 3. és 5. részecske sem volt összefonódott, simán csak véletlen volt, hogy történetesen a spin ellentétes irányú volt.

(Ugye a mérés azonnal meg is szünteti a részecskék összefonódását. Az, hogy a 8. részecske nem volt összefonódott, az utalhat arra, hogy valaki „hallgatózni” akart közben, de simán lehet, hogy simán csak az összefonódott részecske kölcsönhatásba lépett valamilyen másik részecskével, és az rontotta el az összefonódást. Pont emiatt a dolog nem is olyan egyszerű, már az is szenzációszámba menő eredmény volt, hogy sikerült kvantumtitkosítás segítségével 30 cm-re titkosított információt átküldeni. De itt is már csak statisztikailag lehet helyreállítani az információt, egyszerűen annyi részecske összefonódása szűnik meg spontán módon, mire valóban egy ember mérné meg.)

Szerinted csak ez az egy titok van a világban, amit a fizikusok meg a nagyfejek titkolnak? Nem véletlenül nem adnak hangot ennek... Nicola Tesla találmányait ismered? Nyilván csak egy részét, mert a többi titok... (véleményem szerint ő nagyobb koponya volt, mint Einstein)

Szóval ne akadj fenn ezen. Inkább antikváriumból, könyvtárból hozz el ilyen könyveket, amíg még lehet. :)

"Tesla"

Csak szólok, hogy minden találmányát szabadalmaztatta.

Volt neki jó sok - és MINDNEK ott van a szabadalmi leírása.

@28: Attól, hogy azonnali a hatás, nem küldhető vele. Információt akkor tudunk küldeni, ha valamilyen mintázatot tudatosan tudunk előállítani, és a másik oldal azt a mintát tudja dekódolni. Lehet ez hullámok, vagy tintapacák meghatározott mintája, mindegy. De a lényeg az, hogy valami minta kell.

Itt ezt nem tudjuk megtenni. Mondjuk példának teszem azt, mérhetjük a függőleges spinkomponensét egy részecskepárnak, de mi lesz? Az egyik oldalon vagy felfelé, vagy lefelé - teljesen kontrollálhatatlanul véletlenszerűen. Ha a másik oldal úgy dönt, hogy ő is megméri, szintén csak annyit lát, hogy felfelé, vagy lefelé mutat a spin.

Annyit tudhatunk, hogy ha mi megmérjük és azt találjuk, felfelé mutat, a párjának a méréskor lefelé fog mutatni. Ennyi. Ezzel sehogy, semmilyen módon nem tudunk semmilyen információt közölni.