A fizikusok miért nem értik meg, hogy a világ számunkra megismerhetetlen?

Különbséget kell tenni a megismerés, és a teljes megismerés között.

A fizika a világ jelenségei közötti összefüggéseket tárja fel. Lehet, hogy a mi agyunkkal nem tudjuk teljesen megismerni a fizikai világot. Lehet, hogy soha nem fogjuk teljesen megismerni. Lehet, hogy elvi, logikai korlátja van a világ teljes megismerésének. Lehet, hogy a teljes kép soha nem fog összeállni. De mindig lehet egy-egy új mozaikdarabkát hozzáilleszteni az eddigi képhez, amire építkezve aztán még egy mozaikdarabka elhelyezhető.

Olyan ez, mint a sakk. Soha senki nem fog tudni tökéletesen megtanulni sakkozni. De mindig tudja az ember a sakkról ismert tudását bővíteni. Vagy a néptánc is ilyen. Megtanulhatod az összes tájegység táncát. Csakhogy egy-egy tájegység falvai között is vannak különbségek. Oké, talán még megtanulhatod az összes falu táncát. Oké, csak minden ember tánca más egy kicsit. Minden létező ember táncát megtanulni nem lehet. Pláne ha azt is hozzávesszük, hogy az ember tánca is változik az életkorával. Mégis egy táncos örömmel tanul meg egy-egy új táncot, tudván azt, hogy ez a tanulás soha nem lesz befejezett. Vagy egy programozó sem tanulhat meg minden programnyelvet, protokollt, tervezési mintát, de mégis teljesen normális, ha egy programozó bővíti az ilyen irányú ismereteit.

Ahogy Platón mondta, a vizsgálódás nélküli élet nem emberhez méltó élet. Hát akkor vizsgálódjunk!

> Viszont a jelenségek közti összefüggések lehetnek érthetőek is és érthetetlenek is. Utóbbi időben a fizikusok közt nincs igény az érthetőségre.

A fizikának, meg úgy a természettudománynak nem célja, hogy minél több ember számára érhető legyen. A cél az, hogy a feltárt összefüggések általi „előrejelzések” összhangban legyenek a tényleges történések megfigyeléseivel, méréseivel. Ez jelenti azt, hogy az adott összefüggés elmond valamit a világról. Valami valósat, aminek aztán a helyes, vagy helytelen volta ellenőrizhető, kideríthető.

Ahogy mondani szokták, minden bonyolult jelenségre létezik egy nagyon egyszerű, nagyon jól érthető és alapjaiban hibás magyarázat. Mit tegyünk? A fizika az egyszerűbb, hétköznapibb jelenségek közötti összefüggéseket már kellő alapossággal feltárta. A figyelem egyre inkább bonyolultabb, komplexebb, kevésbé hétköznapi jelenségekre terelődött. Az ezek közötti összefüggések meg sokszor még komplexebbek, mint amit maguk a jelenségek elsőre sejtettek. Ha a legegyszerűbb magyarázat is komolyabb fizikai és matematikai ismereteket kíván, és kellő képességeket – analitikus szemléletmód, intelligencia stb… –, akkor azt kíván. Nem fogunk egy egyszerű, könnyen érthető magyarázatot fabrikálni, ha ez a magyarázat hibás. Ha a világ bonyolult, akkor bonyolult.

> Maxwell munkássága például fából vaskarika

Fából vaskarika vagy sem, de mégis jól írja le a fizikai összefüggéseket. Ha tervezünk valamilyen gépet, akkor a Maxwell egyenletekből kiszámoltak megegyeznek azzal, amit aztán a tényleges gép megépítése és beüzemelése után mérünk. Tehát a modell jó, jól írja le azt a jelenséget, amiről modellt alkot.

> Az, hogy a tér egy pontjába letett próbatöltés elmozdul, még nem jelenti, hogy abban a pontban a próbatöltés odarakása nélkül is lenne valami.

Hát ez eléggé ködös. Ez olyan, mintha azt mondtad volna, hogy ha egy tálban letett alma piros, az még nem jelenti azt, hogy abban a tálban az alma odarakása nélkül is lenne valami. Mi a probléma? Nyilván ha nem tett senki almát – sem mást – a tálba, akkor nincs benne semmi. Ha a tér egy adott pontján nincs semmi, akkor ott nincs semmi.

> Newton munkássága még érthető volt, hiszen ő tényleg csak a tapasztalt jelenségekből írta fel az egyenleteit.

Hát ez is nézőpont kérdése. Newton előtt pl. az volt a nézet, hogy a testek alapállapota a nyugalom. Külön meg kellett magyarázni, hogy egy kilőtt nyílvessző miért mozog a levegőben. Voltak is mindenféle próbálkozások, hogy az így így tolja a levegőt, a nyíl meg így húzza a levegőt, meg hasonlók. Newton félretette mindezt, és kijelentett valamit, amit a megfigyelésre alapozott ugyan, de magyarázatot nem adott rá, hogy miért. Pl. a gravitáció esetén sem próbálta megmagyarázni, hogy milyen mechanizmus révén tud két egymással nem érintkező tárgy egymásra hatást gyakorolni. Korában még azt is a szemére vetették, hogy a varázslatot csempészte be a fizikába, hiszen mi az, ha nem varázslat, hogy két test érintkezés nélkül hatni képes egymásra.

Newton nem adott, nem keresett magyarázatot arra, hogy hogyan működik a gravitáció, vagy mi pontosan a gravitáció. Elfogadta azt a nyilvánvaló tényt, hogy létezik tömegvonzás. Leírta, hogy ez a tömegvonzás pontosan milyen jellegű és mértékű hatást kelt a testekben. De érthető magyarázatot nem adott a gravitációra.

Keplert is becitálnám ide. Ő meg az bolygók mozgását vizsgálva írt fel összefüggéseket. De ezek tapasztalati képletek voltak. Pl. azt találta, hogy a bolygók keringési idejének négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint az ellipszis pályájuk fél nagytengelyének a köbei. Pont az volt benne úttörő, hogy nem valamiféle filozófiai természetű elvből indult ki, nem valamiféle spekulációból, hanem minden ilyen jellegű dolgot félretéve egyszerűen csak matematikai természetű törvényszerűséget írt fel a bolygók pályájának alakja és a keringési idejük között. Pont azzal maradt „adós”, hogy megmagyarázza, hogy miért ez az összefüggés. Persze aztán jött Newton, és az ő mechanikájából már mint eredmény adódtak Kepler képletei.

De Kepler korában Kepler eredményei nem tűntek érthetőnek, Newton korában meg a newtoni fizikából hiányoltak érthető magyarázatokat. Ennek ellenére képletek szintjén mindkettő helyesnek bizonyult a maga korában, illetve bizonyos kereteken belül ma is.

"A fizikusok miért nem értik meg, hogy a világ számunkra megismerhetetlen?"

És akkor most az összes fizikus dobjon el mindent a kezéből, és szaladjon kapálni, vagy mittudomén mit csinálni, ami nem fizikuskodás?

Még ha igy is van/lenne, hogy megismerhetetlen, attól még kutatni lehet, aztán jutunk ameddig jutunk. Ha csak azt nézzük, az életünk kényelmesebbé tételéhez egyre több és jobb minőségű eszköz és dolog áll a rendelkezésünkre, egyre elérhetőbb árban, és ez jelentős részben a fizikusok munkájának is köszönhető. Már csak ezért is megéri eltartani őket.

"Felírta az elektromos és mágneses térre vonatkozó egyenleteket. De ehhez először feltételezte, hogy az elektromos és mágneses terek létező dolgok."

Meg tudod fogalmazni, mit nevezel te "létező" dolognak?

Az elektromágneses tér épp annyira "létező" vagy "nem létező" dolog, mint az erő, a tömeg vagy az energia.

"A létező dolog az, ami létezik"

Na igen, erről beszélek...

Mindenekelőtt. Elfogadom, hogy magadból kiindulva az ember agyát korlátoltnak gondolod. Az enyém azonban korlátos. Az a két betű különbség két tökéletesen más világ. Nem keverendő. A Pitagorasz tétel, mint annyi más megértéséhez bizonyos ismeretanyag szükséges. Az említett időszakban ilyen generálisan nem volt, sajnos ma is eléggé elterjedt, hogy a szükséges ismeretanyag nem áll rendelkezésre. A többi számára azonban teljesen világos a módszer, a jelentés, a használat és minden egyéb. A világot értjük. Már jó régóta. Megkockáztatom, elég jól. Azt elismerem, hogy 7 milliárd embertársamból ez elég keveseknek adatik meg. Éppen ezért fő törekvésem e szám növelése. Éppen ezért firkálok itt.

Az viszont igaz - több ezer éve tudják egyesek - az emberiség a világról véges ismerettel rendelkezik. Ezt semmiféle evolúció sem fogja megváltoztatni. Mégpedig azért nem, mert az emberiség mindig véges, az egyes ember befogadóképessége is (lévén véges méretű és bonyolultságú az agya), a világ pedig végtelen. Legalábbis annak tartjuk. Jelen ismereteink szerint folyamatosan egyre többet fogunk tudni. Olyan nem lesz, hogy "mostantól" nincs több megismerni való.

Van úgy, ha az ember tényeket állapít meg, az egyben sértés. Itt arról kell dönteni, mondjuk-e a tényeket vagy sértsünk. Mondom, mert az többek számára fontos.

A világ jelenségeit vagy megtapasztaltuk és akkor igyekszünk megérteni. A megértés mindig bekövetkezik. Vagy vannak olyan jelenségek, amiről nem tudunk. De olyanok,amit nem értünk, nincsenek. Borzasztó fontos, hogy önmagunk tulajdonságait ne vetítsük az emberiségre. Azt nem kívánom felmérni, te mit értesz mit nem. Azt azonban leszögezem, a világ minden ismert jelenségét valamely embercsoport ismeri, vagy éppen a megismerést végzi. Te nem ismered a fizikusok tevékenységét semennyire se, különben nem ragadtatnád magad olyan vaskos kijelentésre.

Ismét ellent kell mondjak. Newton munkássága éppenséggel a tapasztaláson túlmutatott és elvi újat alkotott. Maxwellt valóban nehezebb megérteni, meglehetősen csekély az emberiségben az ezt értők aránya. De az a fizikai valóság olyan mélységeit tárja fel, hogy nem várható lényegesen nagyobb arány, ez a természetes. A nem értők azonban kétfelé oszthatók. Egyik részük, aki elhiszi neki és sok más embernek, hogy nagyot alkotott, és ezért kellő tisztelettel illeti. Nem tudom eldönteni, de az az érzésem, a nagyobb része azonban az a rendkívül csekély tudással rendelkező emberfajta, akik kellően beképzelt, talán védekezésképpen, kompenzálásként a számára soha meg nem érthetőt lenézi sőt lebecsülve káromolja. Számukra próbálja az elszánt világ a felnőttek iskoláját létrehozni kevés sikerrel.

A világ minden bonyolult problematikáját kellő szekértelem és magyarázó képesség esetén közelebb lehet vinni egy kíváncsi nem értőhöz. Minden kíváncsi nem értőhöz. Minden létező probléma esetén a megértéshez alapvető és meghatározó a kérdező kíváncsisága, befogadásra való igyekezete, a tudás iránti megbecsülése és tisztelete. ezek teszik képessé, hogy néhány (néha egészen sok) lépéssel közelebb kerüljön a számára nagy titokhoz. És felemelő érzés, ha a a magyarázó azt tapasztalja, sikerült. Mit ne mondjak, kevés felemelőbbet ismerek. Talán ilyen Maxwellhez hasonló koponyák érezhetik, mikor megértik.

Azonban ha a kérdező beképzelt, felsőbbrendűnek érzi magát és inkább maga magyarázna, ezt röviden úgy mondjuk, nulla a motiváció. A legzseniálisabb magyarázó is nulla eredményt fog elérni. Ezekre nem fecsérlem az időmet. Néhányan felvetik, akkor minek - mint itt is - a szöveg? A válasz: ne ma kérdezőnek szól a szöveg, hanem annak a potenciális sok kíváncsinak, aki les, figyel, de talán szégyelli a kérdést feltenni. Elképzelhetetlennek tartok olyan primitíven megfogalmazott kérdést nem megválaszolni kellő tisztességgel, amelyből kiérződik a kíváncsiság. Érdekes, megmagyarázni nem tudom, egy adott kérdező nyilván fel se fogja, de valahogy mindig sikerül egy kérdésbe belecsempészni azt a metakommunikációt, ami megmondja, a kérdező valóban kíváncsi vagy csak fitogtat.