A fizikusok miért nem értik meg, hogy a világ számunkra megismerhetetlen?

"Mitől ezoterikus az, amit írok?

Fenntartom a lehetőségét annak, hogy más állatok agya másképp működik."

Ezért.

Ugyanis te úgy tartod fenn ennek a lehetőségét, hogy ezt az égvilágon sehogy nem tudod és nem is akarod bizonyítani, valamint nem mutat semmiféle jel rá.

Ezen kívül valami olyat sugallsz, hogy ez minőségében az embernél magasabb rendű működés is lehet.

Ez színtiszta ezoterikus módszer!

"ez ezotéria, mert csak annak a feltételezése tudományos, hogy minden állat úgy gondolkodik, mint az ember."

Egy dolgot döntsél el, légy szíves:

AKAROD te a hülyét játszani itt?

Ha nem, akkor légy szíves, arra reagálj, amit írunk, és ne találj ki helyette mást. Ezt hívják szalmabáb érvelésnek.

"Meg is adtam egy más módszert, ahogy le lehet írni az idő múlását."

Ez a "meghatározás" egy rakás szó ideöntve, mindenféle értelem nélkül.

Ez még az ezotériában is necces!

> Fenntartom a lehetőségét annak, hogy más állatok agya másképp működik.

Ez eddig akceptálható. A lehetőséget a tudomány is fenntartja.

> Attól, hogy van a Földön egyetlen állatfaj (az ember), ami lineárisan fogja fel az idő múlását, miért következik, hogy a többi is ilyen?

Occam-borotvájának elvéből. Amíg nincs indok, hogy valamilyen extra tényezőt feltételezzünk, addig nem tételezünk fel extra tényezőt. Ha megfigyelés, kísérlet eredményéből következően racionális feltételezni valamilyen extra tényezőt, akkor foglaljuk bele a modellbe. Illetve a falszifikálhatóság kritériuma miatt. Lásd lejjebb…

> Ti állítjátok, hogy ilyen, nektek kell bizonyítani.

Nem. A tudományos módszertannak megfelelően mindig annak kell bizonyítani, aki valamilyen pozitív állítást teszt. Van egy aszimmetria valaminek az állítása és az állítás elvetése között. Ha valaki mondjuk elkezdi a hollókat vizsgálni, akkor száz hollót megvizsgálva azt a racionális modellt fogja felállítani, hogy a hollók feketék. Ha tovább vizsgálódik, akkor előbb-utóbb találni fog fehér – albínó – hollót, és ezen új ismeret fényében már racionális bővíteni a modelljét, persze ugye ez számos extra tényezőt hoz be a modellbe. Milyen gyakorisággal fordulnak elő fehér hollók, milyen a fehér hollók földrajzi eloszlása, milyen okok döntik el, hogy egy holló fekete lesz-e vagy fehér, stb…

És ennek tükrében nézzük meg, mi a különbség két állítás között:

1. Nem léteznek zöld alapon piros pettyes hollók. (A valóságról kialakított modellünk alapján.)

- Ez az állítás összhangban van az eddigi megfigyeléseinkkel, eddig nem találtunk ilyet.

- A kijelentés elmond valamit a világról. Azt, hogy ha fogsz a jövőben 100 hollót, akkor egyik sem lesz zöld alapon piros pettyes.

- Ez a modell falszifikálható (elvi síkon cáfolható). Ha ténylegesen fogsz nekem egy zöld alapon piros pettyes hollót, akkor cáfoltad a modell helyességét. Ebben az esetben lehetőség nyílik bővíteni az ismereteinket a hollókról és egy új, jobb modellt kialakítani.

2. Léteznek zöld alapon piros pettyes hollók. (Alternatív modell.)

- Ez az állítás nincs összhangban az eddigi megfigyeléseinkkel.

- A kijelentés nem mond el semmit a világról. Ha fogsz a jövőben 100 hollót, akkor lesz benne zöld alapon piros pettyes is? Vagy hány hollót kell meglesni ahhoz, hogy 50% eséllyel találjunk közöttük legalább egy zöld alapon piros pettyes hollót? Pusztán ebből a kijelentésből nem következik válasz egyik kérdésre sem.

- Emiatt a modell nem is falszifikálható (elvi síkon sem cáfolható). Hiába fog valaki neked száz vagy ezer hollót, és mind fekete (esetleg egy-kettő fehér), az nem cáfolja azt, hogy amúgy ezeken kívül mégis léteznek zöld alapon piros pettyes hollók. Ha valaki azt mondja,hogy ő ezredmagával megvizsgálta évtizedek alatt a világ összes hollóját, és nem talált zöld alapon piros pettyes hollót, akkor is mondhatja valaki, hogy hát nincs bizonyítva, hogy egy sem maradt ki, és az éppen nem egy zöld alapon piros pettyes holló volt.

- Ráadásul ilyen alternatív modellből végtelen számú létezik. Kék alapon sárga csíkos hollók, átlátszó hollók, hétfejű hollók, elefántlábú hollók. Nyilván nem lehet és nem is túl racionális elvárás végtelen számú alternatív állítás tételes cáfolatát elvárni, hogy a világról kijelenthessük valamit, azt, hogy a hollók feketék, esetleg nagy ritkán fehérek.

~ ~ ~

> Fenntartom a lehetőségét annak, hogy más állatok agya másképp működik.

A fenti példánkra lefordítva ez a kijelentés egyenértékű azzal, hogy valaki fenntartja a lehetőséget, hogy léteznek zöld alapon piros pettyes hollók. Ezzel nincs is gond. A tudományos működés is fenntartja a *lehetőségét* ennek. Még az sem probléma, ha te azzal a hipotézissel (sejtéssel, elképzeléssel, ötlettel) élsz, hogy *esetleg* – talán, remélhetőleg – léteznek zöld alapon piros pettyes hollók. Nyugodtan, egy csomó tudományos eredmény ilyen hipotézisekből született meg. Tök jó kutatási téma, megvizsgálhatsz egy csomó hollót, és ezen megfigyelésekből le tudod vonni a következtetést, hogy a hipotézised vajon igazolódott-e vagy sem.

De te nem azt írtad, hogy fenntartod a lehetőségét annak, hogy léteznek zöld alapon piros pettyes hollók, hanem te igaznak tartod ezt az állítást, és bizonyítékot vársz azoktól, akik megkérdőjelezik a zöld alapon piros pettyes hollók létezését. De ahogy fentebb taglaltam, ez elvi szinten sem bizonyítható. Úgy általában valaminek a nem létezésére nincs bizonyítási módszer (leszámítva a matematikát, de az más tészta).Tehát te nem fenntartod a lehetőségét annak, hogy léteznek zöld alapon piros pettyes hollók, hanem fordítva. Te – mindenféle megfigyelés hiányában – elveted a lehetőségét annak, hogy tényleg nem léteznek zöld alapon piros pettyes hollók, amíg valaki nem bizonyítja neked ennek az ellenkezőjét.

Lehet igaz, hogy léteznek zöld alapon piros pettyes hollók? Persze, maximum annyi, hogy eddig nem igazolta ezt semmi. Tarthatja valaki igaznak ezt a kijelentést? Persze, törvény nem tiltja. De tudományos módszertannak megfelelő ezt pozitív állításként kimondani? Nem.

Egy ilyen állítás tudománytalan. De ha nem tudomány, akkor mi? Vallás? Attól azért messze van. Nem is ízlés vagy vélemény kérdése, mert itt objektíven megítélhető állításról van szó. Filozófia? Hát nagy jóindulattal sem. Akkor hova soroljuk a dolgot? Jobb híján a legtöbben az ezotéria alá söprik. Szerintem oda sem való, de nem tudok jó kategóriát rá.

~ ~ ~

Amúgy attól még, hogy egy állítás tudománytalan, attól még lehet igaz. Illetve attól, hogy tudományosan megalapozott, attól még lehet téves. Példánkban mikor a hollókat tanulmányozó emberünk már megvizsgált több száz hollót, de még nem talált egyetlen fehéret sem, eddig mind fekete volt, abban a pillanatban – hangsúlyozom, abban a pillanatban, tehát azzal az ismeretanyaggal, amit eddig a hollókról összegyűlt – annak a biztos állítása, hogy léteznek fehér hollók az nem tudományos és nem is racionális. Pedig igaz. Racionálissá és tudományossá csak abban a pillanatban válik ez az – amúgy igaz – állítás, amikor emberünk ténylegesen megfigyeli az első fehér színű hollót.

Másik oldalról amíg csak fekete hollókat figyeltünk meg, addig az az állítás bár nem igaz, hogy minden holló – kivétel nélkül – fekete, de mégis ez a legracionálisabb feltételezésünk, kiindulópontunk, minden további tevékenységünkhöz ezt a legpraktikusabb alapul venni.

~ ~ ~

Apró kiegészítések a becitált konkrét kérdésedhez. Nagyon jó kérdés, hogy mi ad irányt az időnek. Teljesen jó – és amúgy gyakori – felvetés, hogy azért törik el a váza, mert le van ejtve, vagy azért ejtődik le, mert össze lett törve. A dolog szimmetrikus, így akár meg is fordítható. Tulajdonképpen itt két esemény van, amik nagyon szorosan korrelál egymással. Ami őket elválasztja az az időbeliség. No de mi ad irányt az idő múlásának? Van egy raklap fizikai jelenségünk, ami fordítva is lejátszható. A hidrogén elégetésével víz és hő (azaz energia) keletkezik. Megfelelő energiával meg a víz hidrogénre és oxigénre bontható. Ha elemi jelenségekig ássuk le magunkat, akkor az időre nézve majd minden fizikai összefüggés szimmetrikus. Vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy az elemi jelenségek reverzibilisek. Tehát akkor mi ad irányt az időnek?

A válasz annyira nem is egyszerű. A legtöbben a termodinamika második főtételéből indulnak ki. Egy zárt rendszerben olyan irreverzibilis folyamatok zajlanak le, amik során a rendszer entrópiája növekszik. Ha ebből indulunk ki, akkor rögtön tudunk adni valami támpontot, vagy inkább definíciót, hogy mi ad irányt az időnek.

Aztán ha már definiáltuk az idő irányát, akkor az megint csak definitív kérdés, hogy két egymással szorosan korreláló, de időben eltérő esemény esetén az időben megelőzőt nevezzük oknak, az időben később következőt okozatnak. Nevezhetnénk az előbbit baklafittynek, az utóbbit gumburnyának, itt tulajdonképpen csak egy szóhasználati, fogalomjelentési kérdésről, magyarán definitív kérdésről van szó.

(Amúgy innen messze vezet a dolog, mert filozófiai mélységekbe ásva az is megkérdőjelezhető, hogy létezik-e ok-okozati viszony, valódi kauzalitás, vagy minden egyidejűség csak puszta véletlen és illúzió.)

Tehát a felvetésed elmés ugyan, de definíciók mentén hibás. Lehetne így is, de hoztunk egy konszenzust, hogy mit nevezünk korábbinak és későbbinek, és ennek tükrében mit nevezünk oknak és okozatnak.

~ ~ ~

Amúgy a jövőbe látásnak vannak ugye több paradoxonjai. Ha én a jövőbe látva azt látom, hogy holnap az utcán, mikor lemegyek kenyérért a fejemre esik egy tégla, akkor észszerű lenne tőlem az a döntés, hogy akkor holnap nemes egyszerűséggel nem megyek ki az utcára. Oké, de akkor nem a jövőt láttam, hiszen a jövő az lesz, hogy holnap egész nap itthon fogok ülni. Ha viszont én tényleg a jövőt látom, akkor azt kell, hogy lássam, hogy holnap egész nap itthon fogok ülni, pedig hát nincs itthon kenyér. Akkor viszont észszerű lenne tőlem az a döntés, hogy nem ülök itthon egész nap, hanem lemegyek kenyérért…

Márpedig az agy, a központi idegrendszer azért alakult ki, mert növeli a túlélési esélyeket. Lehet, hogy a hörcsög hozzánk képest nem egy hű, de racionális lény, de ha azt a jövőképet látná, hogy a mező keleti szegletén elkapja őt egy ragadozó, akkor messze el fogja kerülni a mező azon részét. Így meg egy szép kis paradoxont kapunk.

Egy másik probléma. Ha te azért kezdesz ásni a kertedben, mert azt láttad, hogy este találni fogsz egy aranykarkötőt, akkor látszólag nincs semmiféle paradoxon. Te azért kezdtél ásni, mert láttad a jövőt, a jövő meg azért lett olyan, mert te ásni kezdtél. Csak a kérdés az, hogy akkor mikor is merült fel annak az ötlete, hogy csak úgy random ásni kellene a kertben.

De kvázi szinte minden időutazás paradoxon valamilyen módon átfordítható ilyen jövőbelátás paradoxonná.

> A kérdésben éppenhogy ti feltételeztek egy csomó extra tényezőt. Többek között, hogy az állatok agyának evolúciója az emberek agyának evolúciójához hasonlóan történt.

Nem, pont ez nem tartalmaz extra tényezőt. Ha abból indulnánk ki, hogy az ember agyának evolúciója eltér az állatoktól, akkor lenne egy csomó extra tényező. Ha van kétféle evolúciós ág, akkor mely fajok követték az egyik, illetve másik ágat? Mikor vált szét a két ág? Pontosan milyen paraméterek különböztetik meg a két ághoz tartozó agyat? Az „agy” az kevesebb tényező – nota bene kevesebb szó/betű is – , mint az „A típusú agy” és „B típusú agy”, vagy „lineáris időszemléletű agy” és „nemlineáris időszemléletű agy”.

Lehet, hogy neked az szorul magyarázatra, hogy milyen oka van, hogy minden agy időszemlélete azonos. De az extra tényező nem ezt jelenti, hanem azon paraméterek számát, ami meghatároz jelenségeket, dolgokat. Az azonosság pont nem tartalmaz extra tényezőt. Amíg nincs okunk rá, mindenhol azonosságot tételezünk fel. Pl. azonosságot tételezek fel az éppen kezemben lévő almára ható gravitáció és az eddig megfigyelt almákra ható gravitáció között, ezért gondolom azt, hogy ha ezt az almát elengedem, akkor le fog esni. Ha nem ezt gondolnám, az feltételezne valami extra tényezőt, paramétert, amitől ez az alma más, mint a többi. Ezt megfigyelés, tapasztalat, azaz valamiféle jogos ok miatt feltételezni egyszerűen irracionális.

> Ha valaki elkezdi az állatokat vizsgálni (korábban még sose látott állatot) és lát egy fehér jegesmedvét, akkor azt fogja gondolni, hogy minden állat fehér?

Ha még soha nem látott más állatot – mert UFO, vagy mert 1 hetes kora óta van kómában, most ébredt fel, és az első állat, amit meglátott az pont egy jegesmedve –, akkor ezt a legracionálisabb gondolnia. Na jó, egy jegesmedvénél még nem, de ha négy jegesmedvét is láttot már, akkor minden más kevésbé racionális, mint azt gondolni, hogy az állatok fehérek. Persze a te szemszögedből, aki már látott kismillió féle állatot, onnan nem tűnik racionálisnak a dolog, de neki, pár állatot látott eddig életében, tényleg ez a legracionálisabb. Mint ahogy neked is a legracionálisabb azt gondolnod, hogy a hollók feketék, esetleg nagy ritkán fehérek, hiszen ezt figyelted meg az eddigi életedben.

> Valóban az én állításom nem lenne falszifikálható és nem mondana el semmit a világról, ellenben IGAZ lenne.

Igen, csak ilyen falszifikálhatatlan állításból mint írtam, végtelen sokfélét lehet elképzelni, és ha igaz is valamelyik, ha nem falszifikálható az állítás, akkor nem lehet eldönteni, hogy melyik az igaz. A tudomány pont azért vált erőssé, mert nem az állítások mennyiségére, hanem azok megalapozottságára, ellenőrizhetőségére helyezte a hangsúlyt. Inkább legyen kevesebb kijelentése a világról, de azok feleljenek meg valamiféle követelményrendszernek.

> Ahogy a heliocentrikus világkép is csak egy volt a végtelen lehetőség közül.

Így van. Viszont falszifikálható volt, és ki is derült, hogy nem helyes modell. De az addigi ismeretek alapján ez volt a legkevesebb extra tényezőt tartalmazó ismert modell. Pedig lett volna ennél kevesebb tényezőt tartalmazó modell is (az, hogy nincs középpontja a világnak), csak éppen ez sokáig senki fejében nem merült fel, mint alternatív modell. Ehhez Giordano Brunoig kellett várni. Illetve észre kellett venni, hogy azt, amit a megfigyelésünk alapján két különböző dolognak érzékeltünk – a Nap és a csillagok –, azok valójában ugyanazok.

> Kezdjük ott, hogy a tudomány nem tartja fenn annak a lehetőségét, hogy az állatok egészen máshogy érzékelik az időt.

De. Ha te erre a következtetésre jutsz egyetlen konkrét állat esetén, és a következtetésed racionális, akkor a tudomány szépen el fogja könyvelni, hogy mocsári kronolopiszka bizony tényleg máshogy érzékeli az időt. Nem zárja ki a tudomány ennek a *lehetőségét*. De nem fogadja el *igaznak*. hogy vannak ilyenek. Sőt *irracionálisnak* gondolja azt, hogy valaki szerint vannak ilyenek. A tudomány nem abból indul ki, hogy mi emberek mit tudunk elképzelni, hanem abból, hogy mit figyeltünk meg a világban. Különbséget kell tenni aközött, hogy mi igaz, hogy mi lehetséges, meg hogy mit racionális feltételezni. A három teljesen más kategória.

> A fizika nem követeli meg az idő irányának definiálását (máris egy hiányossága a fizikának).

Bár ez már inkább filozófiai, mint tudományos kérdés, a fizikában az idő irányának – mint ahogy leírtam – van definíciója. Meg időpontok közötti relációk is vannak, és jól definiált távolságok időpontok között.

> Az időt egyszerűen megfelelteti egy számegyenesnek, amit ugye matematikai axiómák írnak le.

Igen, mert az időpontok közötti viszonyokat jól, helyesen írja le ez a matematikai modell.

> Az ok és okozat már csak annak a hibás felfogásnak a következménye, hogy a kauzalitás úgy történik, ahogy mi felfogjuk. Lehet, hogy időben visszafele történik a kauzalitás

Erről írtam, csak nem bírtad megérteni. Van két esemény, ami korrelál. Van egy váza, ami éppen kibillen az egyensúlyából. Ez az egyik esemény. A másik esemény, meg az, hogy a váza kisebb-nagyobb darabokra válva ott hever a padlón. A két esemény között korreláció van, ha az egyik megtörténik, akkor a másik is nagy eséllyel megtörténik. Hogy melyiket tekintjük oknak és okozatnak, az elnevezés, szóhasználat kérdése. Az idő korábban tisztázott iránya alapján nevezzük az egyiket oknak, a másikat okozatnak.

> Ezáltal pedig létezhetnek állatok, melyek szintén a korábbi-későbbi rendszerben gondolkoznak, de azt visszafele élik meg.

Elvi szinten létezhetnek. De nem fogadjuk el igaznak a létezésüket, mert nem figyeltünk meg még ilyen állatot. Mint ahogy nem fogadjuk el a zöld alapon piros pettyes holló létezését. Nem fogadjuk el, viszont mivel semmi nem zárja ki a létezésük lehetőségét, a lehetőséget elfogadjuk, hogy valaki a jövőben találhat olyan holló alfajt, ami ilyen tulajdonsággal rendelkezik.

Itt te összekeversz két dolgot: Valaminek elfogadni a lehetőségét, és valaminek a lehetséges volta miatt elfogadni az igazságát.

~ ~ ~

> Mondjuk a nyul ugy szuletik, hogy egy ragadozo darabokban kihanyja? Es utana egesz elete azzal telik, hogy kis barna bogyocskakat keresgel a fenekevel, es kaposztalevelet oktojal a kaposztara?

Bizony. Azért lesz éhes, mert káposztaleveleket oktrojált. Az élete végét meg azzal tölti, hogy keressen egy kellően idős – akarom mondani fiatal – anyaállatot, amibe visszamászva befejezheti az életét. Ez okozza, hogy később az anyaállatra rámászik egy hím.

De amúgy igen, akármilyen vicces és abszurd, ez is egy valid értelmezés lenne. Csak ekvivalens azzal, hogy neki is előrefelé telik az idő.

> Nem tételeztek fel azonosságot mindenhol. Akkor tételeztek fel azonosságot, ha a körülmények és a gondolkodásmódotok ezt diktálja.

Inkább ha az dolgokról szerzett ismereteid ezt diktálják.

> Ha találtok egy távoli naprendszerben egy bolygót, ami kék, abból se fogjátok feltételezi, hogy a naprendszer többi bolygója is kék.

Mert ókori, meg őskorik megfigyelés, hogy a bolygók színe különböző. De ha valaki azt mondja, hogy banánt eszel, akkor azt racionális felételezned, hogy az a banán sárga és görbe. Esetleg miután értesültél róla, hogy létezik vörös banán, utána még adsz ennek is egy esélyt, bár akkor is inkább a sárga banánt feltételezed, mert azt racionális feltételezned, ha nem tudsz egyéb körülményről.

> Szerintem felesleges próbálsz egzakt választ adni arra, hogy mi tudományos és mi nem. Nincsenek a tudományosságnak pontos kritériumai.

Van néhány. Főleg tudományfilozófiai művekből ismerhetők meg ezek. Pl. a fizika mindig mér, mértékegységek segítségével kvantitatív módon írja le az ismereteit, lehetőleg hibaszámítást is végezve. Fontos kritérium a reprodukálhatóság és az interszubjektivitás. A következtetéseknek meg kell felelnie a logika szabályainak. Olyan elvek is feltételei a tudományosságnak, mint Occam borotvájának elve, a verifikálhatóság, a falszifikálhatóság, a predikciós képesség. A hipotéziseket mindig kísérleti úton, megfigyelésekkel, mérésekkel erősíti meg.

(Nota bene, amit a zöld alapon piros pettyes hollókról írtam az kb. Bertrand Russell mennyei teáskannájával analóg.)

> A 19. század végi hitvitákban akartak az ateisták olyan érvelési rendszert elfogadtatni a közvéleménnyel, ami az ő igazukat támasztja al,á és elnevezték az ő érvelésüket tudományosnak.

Ez így egy az egyben nem állja meg a helyét. Bár kétségtelen, hogy a tudományos módszertan tárgyalása sok esetben vallási kérdések mentén történt. De nem kizárólagosan. Illetve a tudományos módszertan megfogalmazása jóval előbb, nagyjából a reneszánsz és felvilágosodás korszakára esik. Az empirizmus és a racionalizmus, meg az induktív és deduktív megközelítés közötti vita főleg a 17. században zajlott, és végül a tudományos módszertan mindkettőt előnyeit magába olvasztotta. (Amúgy voltak a két irányzatnak közös vonásai. Pl. az, hogy mindkettő elveti a tekintélyt és könyvek előtti hajbókolást, ami itt főleg a vallási könyveket jelenti: Biblia, Tóra stb…)

A főbb tudományfilozófiai művel írói is jóval 19. század előttiek: Newton, Descartes, Pascal, Leibniz, Euler, Diderot, Kant, Hume. De ők sem előzmény nélkülek.

Nota bene a tudósok egy jelentős hányada ma is hívő. A kettő ugyanis abszolút nem összeegyeztethetetlen. A hit és vallás elvégre is a metafizikai – „természetfeletti” – világgal foglalkozik, a fizika meg deklaráltan a fizikai világgal. Nem egy pályán fociznak. Sőt jó ideig az volt az elképzelés, hogy nem csak a Biblia Isten egyetlen kinyilatkoztatása. A teremtett világ is Isten kinyilatkoztatása, így a teremtett világot vizsgálata pont úgy hozzásegít Isten megismeréséhez, mint a Biblia olvasása. Az más kérdés, hogy a teremtett világ vizsgálata során valahogy sehol nem találtuk Isten jelenlétét és egyértelmű kézjegyét, így idővel alapértelmezetten nem is kerestük.

> Miből gondolod, hogy a tudomány kevésbé vált volna erőssé ezek nélkül? Miből gondolod, hogy ez a helyes út?

A „helyes” nehéz kérdés. Jó nekünk a technológiai haladás sok-sok rákfenéje? A globális felmelegedés, a környezetszennyezés és hasonlók? De az kétségtelen, hogy ezek nélkül ma nem létezne a szobádban konnektor, nem lenne számítógéped stb…

> Az, hogy kevesebb kijelentést használnak, lehet, hogy éppen rossz irányba viszi a tudományt.

Miért?

> Kevesebb egyenlet több megoldást ad.

Nyilván ez matematikai nonszensz. Egy egyszerű egyenletnek, meg egy bonyolult differenciálegyenlet-rendszernek is lehet egy, meg lehet végtelen számú megoldása is.

> Ha Newton nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy minél kevesebb egyenlettel írja le a gravitációs törvényt…

Nem ragaszkodott hozzá. A fizika nem úgy működik, hogy veszünk egy ralkap betűt, meg műveleti jelet, aztán összelegózunk belőle valami esztétikus képletet. A fizika mér. A méréseket aztán összesíti, és olyan matematikával írja le ezeket, amelyekből kijönnek a mérési eredmények. Ha ez egy lineáris egyenlet, egy „x = n * y” jellegű egyenlet, akkor az. Ha bonyolultabb, mondjuk egy "x = n / y²”, akkor az. Ha meg egy 10 paraméteres nemlineáris differenciálegyenlet-rendszer, akkor az. Aztán további mérésekkel ellenőrzi, hogy a leírt összefüggés megfelel-e a további mérési eredményeknek.

> Lehet azért nem érti senki sem a modern fizikát, mert csak azt a szűk ismeretanyagot képesek elfogadni, amit hatszor leellenőriztek.

Nem, ettől nem lesz kevésbé érthető, csak jobban megbízható. Illetve ahogy írtam, az nem szempont, hogy minél érthetőbb legyen a fizika. Egy 10 paraméteres differenciálegyenletnél nyilván jobban érthető egy kétparaméteres lineáris összefüggés. Érthetőbb, csak a gond az, hogy nem igaz.

> Milyen korábban tisztázott irányról beszél? Nem írtál le semmit, ami tisztázná az idő irányát.

#73: „Tehát akkor mi ad irányt az időnek? A válasz annyira nem is egyszerű. A legtöbben a termodinamika második főtételéből indulnak ki. Egy zárt rendszerben olyan irreverzibilis folyamatok zajlanak le, amik során a rendszer entrópiája növekszik. Ha ebből indulunk ki, akkor rögtön tudunk adni valami támpontot, vagy inkább definíciót, hogy mi ad irányt az időnek.”

> Én ellenben leírtam, hogy az idő iránya csupán a megfigyelő által érzékelt "illúzió".

Ja, de ez eddig egy vélemény, hipotézis. Hipotézisnek jó. Csak a természettudós miután megfogalmazott egy hipotézist, utána kérdést fabrikál belőle, amire a választ a kísérletei adják meg. Ha valakinek volt a múltban egy hipotézise, hogy a vékonyabb vezeték jobban melegszik, az egy hipotézis. Valószínű egyébként az addigi megfigyeléseiből sejlett fel ez, de ez még nem egy igazolt állítás, hanem csak egy sejtés. De ilyenkor ebből kérdést kell fabrikálni: Van-e összefüggés a vezeték keresztmetszete és az egységnyi idő alatti hőmérséklet változása között, illetve milyen jellegű ez az összefüggés. Aztán az ember elkezd mérni, mindenféle anyagú vezetékekből mindenféle vastagságúakat vesz, és megnézi mindenféle feszültség mellett, hogy az adott vastagság esetén mekkora a melegedés. Ebből aztán kijön mondjuk egy szép grafikon, amiről világosan látszik, hogy igen, van összefüggés a vezeték vastagsága és a hőmérsékletemelkedés között, és még az is kiolvasható, hogy a hőmérséklet a vezeték átmérőjének a négyzetével arányos leginkább. Meg aztán azt is ki lehet olvasni, hogy a melegedés azonos vastagság esetén függ a feszültségtől, függ a vezeték anyagától. Viszont nem függ a vezeték színétől, alakjától, meg hasonlóktól.

Tehát ha neked van egy olyan hipotézised, hogy más élőlények – állatok, vagy akár növények – más időérzékeléssel rendelkeznek, akkor írd le a hipotézised részleteit. Pl. egy ilyen állat hogyan viselkedik, ha egy labirintusban kell megtalálnia az élelmet. Nekem logikusnak tűnne, hogy ha látja, hogy a jövőben az egyik út zsákutca, akkor oda nem megy be. Ergo akkor máris van egy mérhető tényezőnk. Egy ilyen állat mennyi idő alatt találja meg a kaját. Illetve hogyan változik ez, ha a kaját közben előre meghatározott időben és módon áthelyezzük. Mennyi idő után jön rá az állat, hogy nincs is kaja. Ezek már mérhető dolgok, ha jól építed fel, akkor mérési eredményekkel tudod alátámasztani, hogy bizony ennek az állatnak más a képe a világról. Ha ez megvan, akkor lehet esetleg a mérési eredményeket úgy interpretálni, hogy az idő iránya csupán a megfigyelő által érzékelt illúzió.

Addig viszont ez egy szubjektív hit, egy önmagában álló spekuláció, semmi más.

> Még a legbonyolultabb folyamat is le tud játszódni visszafelé úgy, hogy ne sértse meg a fizika törvényeit. Ha teszel egy zárt doboz egyik felébe A gázt, másik felébe B gázt, majd otthagyod néhány órára, akkor is visszafordítható a folyamat.

Igen, ahogy írtam a legtöbb fizikai jelenség szimmetrikus az időre. Kivéve a termodinamika második főtételét. Az az, ami nem szimmetrikus, és pont ezért ez a legjobb alapja az idő irányának a definíciójára.

Meg ez így önmagában teljesen ekvivalens azzal, ahogy mi az idő irányát definiáljuk. A te képzeletbeli, hipotetikus jövőbe látó állatod esetén mi az, ami máshogy működik? Hogy lehetne tetten érni azt, hogy ez az állat bizony a jövőbe lát? Mert azon keresztül lehet igazolni kísérletekkel, hogy mely állatok ilyenek, és mely állatoknak van a miénkhez hasonló un. lineáris időszemlélete. Illetve nem tudom, hogy a #73-as válaszom végén leírt paradoxonokat hogyan lehetne feloldani. Ez is valamiféle magyarázatot kívánna még hipotetikus felvetés esetén is.