A fizikusok miért nem értik meg, hogy a világ számunkra megismerhetetlen?

> Azt gondoljátok, hogy az elmúlt egymillió évben csak bukdácsolt a fizikai gondolkodás, és az elmúlt 300 év hozta meg a fizikai gondolkodás tündöklését.

Hát pedig ez eléggé kétségtelen. És a fő okai még csak nem is fizikán belül keresendők. Hogy miért indult el a tudományok fejlődése rohamos tempóban, annak sokféle oka van:

- Az egyik ok a népesség nagyságában keresendő. Nyilván minél nagyobb a népesség, annál több ember foglalkozik belőle deklaráltan tudományokkal.

- A másik ok is a népesség nagyságában keresendő. Ahogy nőt a népesség, úgy szorult rá az ember egyre inkább a technológia vívmányaira. Ahhoz meg megbízható ismeretek kellenek a világ működéséről. Bár 2000 éve bőven megvolt minden ismert tudás ahhoz, hogy gőzgépet alkossunk. Lásd Héron labdája. Csak igény nem volt az alkalmazására. Az a pár malmot, amire ténylegesen szükség volt, meghajtotta a víz, az állatok, vagy akár az ember. Nem nagyon jutott eszükbe, hogy ezeket egy Héron labda szerű valamivel hajtsák meg.

- A legfőbb gyorsító tényez az a könyvnyomtatás felfedezése volt. Addig ha levezettél valami komolyabb fizikai, matematikai összefüggést, akkor azt úgy tudtad mással megosztani, ha kézzel lemásoltad. Száz példányban táblázatokat leírni, az vicces dolog. Illetve a kézzel történő másolás során sokkal több másolási hiba került bele. A könyvnyomtatás lehetőséget adott az addigi ismeretek tömeges megosztására, terjesztésre, kvázi mindenki számára elérhető feljegyzésére.

- A világ egyre inkább globálissá is vált, így még inkább teret engedett a felfedezések, illetve az addig megszerzett ismeretek minél szélesebb körben való megosztására, illetve másik oldalról ezen tudás összegyűjtésére.

- A technológiai fejlődés újabb és pontosabb mérőeszközöket és kísérleti eszközöket is eredményezett. Galilei aligha fedezte volna fel a Jupiter holdjait távcső nélkül. És aligha lett volna olyan jó minőségű távcsöve, ha az üvegöntés, lencsecsiszolás technikája nem fejlődött volna megfelelő szintre.

- Aztán jöttek a mechanikus számológépek, az elektromos számológépek, a számítógépek, az internet, ami megint csak újabb rakétát gyújtott be a fizika fejlődéséhez.

Az elmúlt 300 évben valóban egyre gyorsuló tempóban haladt a fizika fejlődése, aminek csak egy – bár fontos – tényezője volt a tudományos módszertan fejlődése.

Tehát joggal gondoljuk azt, hogy az elmúlt 300 évben sokkal nagyobb fejlődésen ment át a fizika, mint az előtt lévő évezredekben. Ha nem így gondold, akkor valamivel támaszd alá az ettől eltérő véleményedet.

~ ~ ~

> Azt gondoljátok, hogy a mai fizikai gondolkodással az emberiség elérte azt, amit élőlény valaha is elérhet a Földön.

Ilyet egyetlen épeszű fizikus, természettudód, vagy a tudomány múltját és jelenét valamennyire ismerő műkedvelő sem gondol. Sőt ma ezerszer nyilvánvalóbb mindenki számára, hogy a világról alkotott eddigi ismereteink messze nem teljesek, több kérdésünk van a világról, mint amennyi válaszunk. Aki nem így gondolja, az nyilván nem áll fizikusnak, hiszen a fizikus pont új felfedezések reményében munkálkodik. A 19. század végén még voltak olyan vélemények, hogy lassan a fizika lezárt tudománnyá válik, birtokában vagyunk minden ismeretnek, már csak néhány apró részletkérdést kell tisztázni. Ja, csak abból a néhány részletkérdésből nőtt ki a kvantumfizika és a relativitáselmélet, ma meg tudjuk, hogy borzasztóan hosszú út vezet ahhoz, hogy az ezzel megnyitott kérdésekre választ kapjunk. Pl. a két elméletet nem sikerült eddig egyetlen egyenletben egyesíteni, és minden fizikusnak az a meggyőződése, hogy valószínű ezért – nevezzük ez az elméletet kvantumgravitációnak – fog valaki 2070-ben Nobel-díjat kapni, sőt valószínűbb, hogy inkább 2100-ban, vagy még később. De addig meg még nagyon sok munka áll előttünk.

Szóval nem, nem fogják a fizikusok azt gondolni, hogy az ember elérte azt, amit élőlény valaha is elérhet a Földön. Mint ahogy eddig sem gondolták. Így hát nyitott kapukat döngetsz. De ha te máshogy látod, nyugodtan idézhetsz pár mai fizikust, tudóst, akik ezzel ellentétes kijelentéseket fogalmaztak meg. Én egyről sem tudok.

A tudás olyan, mint egy mélységes mély kút. Minél magasabbra mászol, annál több fény szűrődik be, és annál világosabban látod, hogy milyen messze is van még a kút teteje.

~ ~ ~

> Ha csak azokat engedjük szaporodni, akiknek fejlettebb a gondolkodása, akkor meg lehet gyorsítani az evolúciót. De én nem szeretnék ilyen radikális lépéseket.

Ahogy a legtöbben sem. A biológiáról, genetikáról is tudja minden szakember, hogy bár mára roppant hatalmas tudást összeszedtünk, de ez még mindig csak egy igen kis része a kirakósnak. Az evolúciót bízzuk a jó öreg természetre. A határokat persze lehet feszegetni észszerű mértékig, de ott még nem tartunk, hogy magabiztosan állítsunk, amit csinálnánk, annak jó és nem borzalmas következményei lennének. De ez meg már nem a fizika, illetve a biológia kérdésköre, hanem a társadalomé. Hogy a társadalom hogyan és mire használja, illetve nem használja a tudomány eredményeit, az nem tudományos kérdés, hanem társadalmi, politika, illetve sajnos néha gazdasági kérdés.

~ ~ ~

> Elég ha tanítják az iskolában az olyan elméleteket, amik nem matematikai leírással születtek, de attól még ugyanolyan helyesek (sőt időnként helyesebbek). Ilyen például, hogy a testek közötti kölcsönhatások is távolba ható erőkkel magyarázható. Boskovics majdnem 300 évvel ezelőtti felfedezése.

Mondjuk Newton ezt már jóval korábban pont így fogalmazta meg. De pont ezt magyaráztam. Lehet, hogy ez helyes kvalitatív természetű állítás. Csak éppen az égvilágon nem következik belőle semmi, pl. hogy mekkora ez az távolba ható erő, a testek milyen tulajdonságától, és más egyéb paraméterektől függ. Ez „mese”, nem használható fizika.

> Ki tud ilyeneket elképzelni ?

Ezek alapján te, mint fizikus nem tudsz ilyet elképzelni. Van ilyen.

> A lényeg, hogy képletek alapján lehet számításokat végezni

És ezek a számítások helyesnek bizonyulnak.

Hogy a fizika számodra, vagy bárki számára mennyire érthető, hogy mennyire elképzelhető egy olyan elme számára, aki születése óta a makrovilág jelenségeiből épített fel magának világképet az lényegtelen. A fizika célja, hogy a világról helyes megállapításokat tegyen. Az elektron tényleg nem zuhan az atommagba. Már csak azért sem, mert nem kering körülötte, így nem is gyorsul. Hasonlóan a kvantumfizikai atommodell ad magyarázatot arra is, hogy egy nagyobb rendszámú elem atomjaiban az elektronok miért nem taszítják ki egymást az atomból. De ez megint csak a mese része a dolognak, a dolog igazi lényege az, hogy viszont pontosan meg tudjuk mondani, hogy milyen energiájú, hullámhosszú foton tud ionizálni egy konkrét atomot, stb… Az igazi lényeg ebben rejlik, nem a mesében. Hogy aztán te erről tudsz-e valamilyen jól vizualizálható képet kialakítani magadnak? Az a te magánügyed, ettől még a fizika által feltárt összefüggések ismert peremfeltételeken belül helyesen írják le a valódi történéseket.

32# Azt gondoljátok, hogy 2-3-10 ezer év múlva is úgy fogják a felfedezéseket tenni, ahogy most teszik. Azt gondoljátok, hogy akkor is egyenletek megoldásából fog állni a fizika."

Így van. Miért miből állhatna ? Sosem állt másból. Kísérletek útján általános következtetéseket vonunk le és azt számolható formába öntjük, ez az egyenlet. Lehet később fejlődni fog a matematikai apparátus és nagyon bonyolult funkcionálok lesznek, de ugyanez marad mindig a fizika. Hogyan is lehetne mást elképzelni ? 😮

33# a megfigyelésekből való általánosítás az egyetlen járható út a mai fizikusok számára."

Pedig ez az egyetlen járható út. Te mégis mire gondolsz ? Nincs a világon más fizikus, aki nem így gondolná

> Azt gondoljátok, hogy elértétek a világ megismerésének azt a módját, amit nem lehet túlszárnyalni.

Továbbra is várom ennek az állításnak az alátámasztását. Melyik fizikus fejtette ki az ilyen jellegű gondolatait? Az tény, hogy jelenleg – jelenleg – nem ismerünk a tudományos módszertannál megbízható módját a világ megismerésének. Én sem ismerek. Te ismersz? Ha nem, akkor abból főzünk egyelőre, amink van.

> Azt gondoljátok, hogy 2-3-10 ezer év múlva is úgy fogják a felfedezéseket tenni, ahogy most teszik.

Ezer év múlva? Épeszű tudós ezer évvel későbbi állapotot meg sem próbál elképzelni. Jó, mint magánember – nem fizikusi minőségében – eljátszhat a gondolattal, és mondhat róla szép, nagy kerek hülyeségeket – mert valószínű azok lesznek –, de ettől még ezt nem fizikusként teszi.

> Azt gondoljátok, hogy akkor is egyenletek megoldásából fog állni a fizika.

Nem tudjuk. De mivel kétezer évvel ezelőtt is az a tudás bizonyult helyesnek, ellenőrizhetőnek, ami a matematika nyelvén is képes volt megfogalmazni a világról megszerzett ismereteit, így jelen tudásunk alapján igen-igen nehéz elképzelni egy olyan működőképes fizikát, ami nem igényli a matematikai természetű leírást.

De senkinek nincs kristálygömbje. Hogy milyen lesz 2-3 ezer év múlva a fizika, azt pont annyira – ha nem nehezebb – elképzelni, mint Püthagorasznak megsejtenie a parciális differenciálegyenleteket, a fraktálgeometriát. Arisztotelész talán egészen sokáig bólogatott volna a fizikára és matematikára, hogy „csak így tovább srácok”, de valószínű Gödel nemteljességi tételein igencsak csodálkozott volna.

De nekünk nem kell elképzelni hogy milyen lesz 2-3 ezer év múlva. Mint ahogy neked sem elképzelni azt, hogy mit fogsz csinálni 2037. októben 8-án. Neked itt és most a következő óra, a következő nap, a következő hét, maximum a következő év dolgaival kell foglalkoznod. A fizikusok végzik a munkájukat. Hogy 2-3 ezer év múlva mi lesz az legyen a 2-3 ezer év múlva élők problémája, mi itt és most élünk, itt és most kell a legtöbbet kihozni magunkból, amire itt és most vagyunk képesek.

> Te le vagy ragadva a 21. századi Homo sapiens gondolkodásánál.

De hát ez az… Ha én egy 21. századi Homo sapiens vagyok, akkor mégis hogyan tudnék máshogy gondolkodni, mint egy 21. századi Homo sapiens? Elképzelni rengeteg dolgot el lehet, csak ezek mind spekulációk. Ott van pl. az Érkezés című film. Filmnek nem túl jó film, de nagyon szépen körüljárja azt, hogy az ember világról alkotott képe pl. mennyire függ a nyelvtől, amit beszél. Bemutatja, hogy mennyire nehéz kapcsolatot teremteni egy olyan idegennel, akinek gyökeresen eltér a gondolkodása, világképe, nyelve a miénktől. Oké, csak ez mégis csak egy fikció. Lehet pl. ezt a filmet, vagy ezt a gondolatot nagyszerűnek tartani, de ettől még mi továbbra is 21. századi emberek vagyunk, és ennek mentén működünk. És ez így van rendjén. Egy óvodást sem igazítasz helyre, hogy gondolkodjon felnőtt módjára annak a homokozólapátnak a fontosságáról, aminek az elvesztése miatt bőg. Nem. Ő még egy óvodás, gondolkodjon óvódás módjára, különben csak egy szellemi szörnyszülött lenne. Majd ha idővel megérik arra, hogy máshogy gondolkodjon, akkor majd megérik. Ez várható, remélhető is, de ne mégis csak sajátos dolog egy gyerek szemére vetni azt, hogy gyerekes.