A fizikusok miért nem értik meg, hogy a világ számunkra megismerhetetlen?

43 folytatva "Amíg ragaszkodunk ehhez a gondolkodásmódhoz, addig semmiképpen nem fogunk kilépni a gondolkodásmód korlátai közül. Szerintem nem az én dolgom megadni az első lépést, de ötleteim vannak."

Jánossy, a materialisták ugyanezt a tudományos megismerési formát követik ; megfigyeléssel, méréssel következtetések levonása, ezeket számolható képletekbe öntése

Nem hitelesek a javaslataid a problémáid viszonyában

Ha viszont nincs javaslatod, akkor marad az, ami idáig is előre vitte a tudományt: használjuk az eddig legjobban bevált módszereket.

Majd ha tudsz hozni jobbat, akkor szólj.

Tudomásunk szerint nincs.

Ha majd feltalálnak ilyet, akkor érdemes lesz megvizsgálni.

Nincsen jobb. Amit ajánlottál ugyanaz, amit minden kutató használ "sajnálom"

Amíg nem tudsz jobbat, mi értelme megkérdőjelezni azt ami van ? Nem is értem.

Általában nem zárják ki, csak nem tudják elképzelni.

De látod, hogy te se tudsz mit mondani. Nehogy azt hidd, hogy könnyű egy új kutatási módszert kidolgozni.

...és még az is lehet, hogy tényleg nincs.

Vagy van, de annyira bonyolult, hogy csak sok 100 év múlva lehet majd bevezetni.

Egyelőre ezt kell használnunk, míg nincs jobb.

Lefordítottam az eddigi beszélgetést.

- Kedves Usain Bolt! Nem jó a futótechnikád és edzésmódszered. Mikor fogod belátni, hogy így nem fogsz tudni futni?

- De hát futok.

- Jó, de rossz a futótechnikád és az edzsésmódszered.

- Nem ismerek jobb technikát. Te igen?

- Nem.

- Akkor mit kellene máshogy csinálnom?

- Az a baj, hogy nem tudsz elképzelni más futótechnikát, és azt hiszed, nem lehet nálad gyorsabban futni.

- De hát nem gondolom ezt. Sőt elég valószínű, hogy előbb-utóbb valaki talál valaki jobb edzésmódszert és/vagy futótechnikát. De itt és most én ilyenről nem tudok. Akkor min kellene változtatnom? Hogy tudnám jobbá tenni a technikámat?

- Passz. De az biztos ezzel a konzervatív futótechnikával csak hátráltatod az új futótechnikák fejlődését.

~ ~ ~

> meg is kapta a magáét Sü elvtárstól

Milyen elvekben vagyunk mi társak? :-)

~ ~ ~

> Kíváncsi lennék, hogy Sü agyában hogyan van leképezve az elektron vagy a proton.

Ohh… Vegyünk egy egyszerűbb dolgot. Mondjuk a Föld valódi méretét. Azt is nehéz a maga valójában elképzelni. Az embernek általában a képzeletében egy sokkal kisebb Föld van, mikor megpróbálja vizuálisan elképzelni a Földet. Nem lehet. És akkor egy Nap-Föld távolságról már ne is beszéljünk. Lehet erről valamiféle vizuális kép a fejedben persze. Pont ezért mér a fizika. Az, hogy valami nagy, kicsi, közeli, távoli, könnyűm nehéz ezek relatív és szubjektív fogalmak, a 3,64 cm és a 16,8 kg meg mindenkinek pontosan ugyanazzal a jelentéstartammal bír.

Hogy el tudom-e képzelni a statikus teret virtuális fotonokkal? Lényegtelen. Te nem. Én igen. Ő szintén nem. Ő viszont igen. És akkor mi van? Aki el is tudja képzelni, annak is valamiféle absztrakt képe van, ami teljesen távol áll a valóságtól. Akkor tökmindegy, hogy ki tudja elképzelni és ki nem, illetve hogyan tudja elképzelni, mert aki el tudja képzelni, annak is egy fals képe van róla. Az ember azt tudja elképzelni, amit úgy gyerekkorában már megtapasztalt, érzékszervekkel felfogott, illetve annak az interpolációit. Az ember pl. nem képes önmagánál 5-6 nagyságrenddel nagyobb, vagy kisebb mértékeket elképzelni. Nincs róluk valós tapasztalata.

De nem elképzelni kell, hanem feltárni a jelenségek működésének az összefüggéseit.

Az, hogy fizikusunknak azt mondtam, hogy „Ezek alapján te, mint fizikus nem tudsz ilyet elképzelni. Van ilyen.” az nem valami becsmérlés volt. Tényleg van ilyen. Van olyan matematikus, aki sokdimenziós terekkel foglalkozik. És kiváló matematikus, jelentős érdemekkel rendelkezik. De nem tudja elképzelni ezeket a sokdimenziós tereket, mint ahogy az emberek 99,9999…%-a nem tudja. Van ilyen. Ebből mi következik? Semmi lényeges, ez maximum az ember képzelőerejéről mond el bármit is. A fizika meg eljutott odáig, hogy azokról a jelenségekről, amik még az ember számára könnyen elképzelhetőek, arról már nehezen tud kérdéseket feltenni, és – nyilván mert oda vezetett a világ megismerésének a folyamat – olyan jelenségekkel kezdett foglalkozni, amik már a józan paraszti észt meg a képzelőerőt bőven meghaladják.

Tehát a dolog egyszerű. Képzeld el úgy az elektront, ahogy szeretnéd, és ahogy tudod. Ha kicsi fehér műanyag golyónak képzeled, akkor képzeld el úgy. Ha kék vízcseppnek, akkor meg képzeld el úgy. Mindkettő kép teljesen fals lesz, maximum valami belső mentális mankónak jó ez számodra. De ez nem fizika.

~ ~ ~

David Mermin foglalta össze egyszer a kvantumfizika értelmezéséről a véleményét: „Shut up, and calculate” (magyarul: fogd be és számolj). Bizonyos szinten igaza van, bár azért nem árt a matematikai természetű képletetek értelmezésén is gondolkodni, mert az új kérdések megfogalmazódásához, majd azok későbbi esetleges megválaszolásához, így az ismereteink, a tudásunk gyarapodásához vezet.

Viszont számos alkalommal találkozok mindenféle alternatív tudósokkal, akiknek új „elméletük” van a hibás relativitáselmélet, a hibás ősrobbanás-elmélet, a hibás kvantumfizika, meg a hibás gömb alakú földdel szemben. Ez utóbbival fogok példálózni, tisztában lévén azzal, hogy ez a legszélsőségesebb példa. De annyiban közös, hogy ezeknek az alternatív „elméletek” mind mesék. A lapos Föld esetén sincs ez máshogy. Remek animációik vannak. Meg meséik, hogy a fény fárad, meg hajlik, meg törik, meg minden. De ha megkérdezed tőlük, hogy oké, de akkor pontosan milyen messze is van a Nap és mekkora is pontosan, akkor széttárják a kezüket. Mert nekik *csak* a mese van meg. Pedig ha elkezdünk számolgatni is, megnézzük, hogy a feltételezett napméret és távolságból a Föld melyik részéről pontosan mit is kellene látnunk, akkor igen hamar kiderülne, hogy nincs az a paraméterrendszer, amiben ez egy ellentmondásos egésszé állna össze. Hiába a tök jól érthető, meg hihető, meg a maga keretein belül még logikusnak is tűnő mese, ha az abból levont következtetések nincsenek összhangban a valósággal.

Fordítva is igaz. Hiába abszurd, elképzelhetetlen, nyilvánvaló módon hibásnak tűnő mese – mert ezt a véleményt mondja a szavannán evolválódott agyunk –, ha a dolog működik, összhangban van a valósággal. Mert hát milyen az már, hogy egy – egyetlen – elektron két résen egyszerre halad át, önmagával interferálva, majd úgy érkezik meg az ernyőre, mint egyetlen pontszerű valami. Hát ez nyilvánvalóan abszurd. Abszurd vagy sem, a dolog matematikája pontosan megfelel a valóságnak, és ez az interpretáció, bármilyen abszurdnak is hangzik, a legjobb interpretációnk, amit el tudunk képzelni. Lehet máshogy is interpretálni azt, amit a statisztika mutat a különböző pozíciókban becsapódó elektronok eloszlásáról, ami pont úgy néz ki, mint két hullám interferenciája, de az is hasonlóan abszurd.

Most vagy elfogadjuk ezt, és követjük a „shut up, and calculate” elvét, és még az is lehet, hogy összeáll majd a sok-sok részeredmény birtokában valami kevésbé abszurd kép. Vagy hagyjuk a fenébe az egészet, és megyünk kapálni a kertbe. Ha valaki ez utóbbit választja, azzal sincs gond, csak ne akarja a másikat elrángatni a számológép mellől, hogy márpedig ha ő a kapálást választja, akkor válassza mindenki más is azt.

~ ~ ~

> Igen, de a fizikusok konzervatív hozzáállása csak hátráltatja a kutatási módszerek fejlődését.

És nem, senki nem hátráltat semmit. Te nyugodtan kidolgozhatod ennek a kutatási módszernek az elveit. Egyetlen „konzervatív” fizikus sem fogja kivenni a tollat a kezedből. Sőt azt mondom, hajrá! Még az is lehet, hogy valami fontos felismerésre jutsz ezzel. Ott van pl. Einstein a speciális relativitáselmélettel. 400 év fizikai alapvetését rúgta fel. És hogy fogadták a tudósok? Vegyesen. Nyilván vannak konzervatívabb és haladóbb személyek bármilyen szakmában, így a fizikában is. A konzervatív fizikusok próbáltak belekötni az elméletbe, csak nem találtak rajta fogást. A haladó fizikusok meg fellelkesülve egyre másra írták át a különböző fizikai részterületeket, létrehozva a relativisztikus optikát, a relativisztikus termodinamikát és hasonlókat. Aztán persze Einstein is öregebb lett, és idővel ő is meglehetősen konzervatívvá vált. Hiába ő fektette le a kvantumfizika egyik fontos alapját, az erre épülő újabb eredményeket képtelen volt elfogadni.

Ahogy minden más szakmában is vannak konzervatív és vannak haladó, újító szándékú személyek. Ez inkább a tapasztalat mennyisége, meg az életkor függvénye, nem a szakmáé.