Mikortól számít élőnek egy embrió állapotú ember? Ha nem a fogantatástól, akkor melyik héten lép bele az élet? Vannak erre kutatások?

"a mi DNS-ünk. Azaz hozzánk tartozik, a mi részünk. Megnézzük az embrió DNS-ét és azt látjuk, hogy bizony nem a miénk... Jé, egy másik élőlény."

Na és ha klónozlak? Vagy ha a levéltetű szűznemzéssel szaporodik? :)

@29:

"Mert az ember megnevezés alapvetően a jogban is"

Lehet, de ez csak a jog témakörben lenne releváns.

"a tudományban is a már megszületett, kifejlett, önállóan létező emneri lényt jelenti"

Ami simán tényszerűen nem igaz. A tudományban xy faj egyede az, amelyik az xy fajhoz tartozik. Bár továbbra is kíváncsian várom az egyik hozzászólótól, ő mi alapon gondolja máshogy. (Nálad ez legalább világos és érthető, mert jól kifejtetted, amit értékelek attól még, hogy nem értek egyert.)

"Ezért is kell szokás egy magzat esetében valamilyen megkülönböztető jelzést használni, emberi embrió, emberi magzat."

Egyrészt az embrió és a magzat két különböző egyedfejlődési szakasz, másrészt nem azért tesszük ezt hozzá, mert nem tartjuk embernek, hanem azért, mert adott esetben, adott kontextusban fontos lehet, hogy az adott ember az egyedfejlődése mely szakaszában jár. Tudod, ahogy mondjuk egy emberre, hogy embrió, vagy magzat, mondjuk azt is, hogy újszülött, vagy kisgyerek, vagy tini, vagy felnőtt. Pont ugyanúgy nem azért, hogy valamiféle általános ember fogalomtól megkülönböztessük és kivegyük az ember kategóriából, hanem azért, mert az adott szövegkörnyezetben plusz infót jelent, hogy emberi egyedfejlődése mely szakaszában jár.

A hozzászólásod további részében pedig valamiért megpróbálod összemosni az öregséget, ami egy természetes állapot, mindenféle betegségekkel, sérülésekkel, fogyatékossággal, ami nem természetes állapot, és hangoztatod is, hogy nem az. Az öregség viszont az, ahogy az adott esetben ahhoz társuló terméketlenség is.

Meg kellene tudni különböztetni a rész és az egész fogalmát. Sok dolog rendeződne.

Az "élő" egy jól meghatározott tulajdonság, de csak akkor lehet igen/nem válaszokat adni, ha egyfelől megmondjuk a nézőpontot (mert szinte minden tulajdonság függ ettől), másfelől az egészre vonatkoztatjuk. E tekintetben az embrió ember (élő) annak egy meglehetősen korai állapotában. Biológiailag. De másképpen definiálunk erkölcsileg, sőt politikailag is, és ebben azért nincs ellentmondás, mert mindnél más szempontból vizsgálódunk, mást tartunk fontosnak.

Mojjo te egy okos ember vagy. miért mész bele ilyen alantas játékba? Lehetőséget adsz nemtelen züllesztésre. Vannak esetek, mikor határozottan fel kell lépni a tudományt rombolókkal szemben. Ez lehet kellemetlen, de felelős ember kötelessége. Elmondtad a véleményed, ebben a züllő országban esélyed sincs, hogy mindenki megértse, helyén kezelje. Tehát ne kívánd ezt.

Az is elhangzott, hogy politikai kérdés, hogy kit, vagy mit tekintünk embernek.

Kétségtelen, hogy van ennek köze a politikához, mint mindennek, vagy akár a vallásokhoz, de ennek eldöntése elsősorban orvosi kérdés és itt valóban az embrió fejlettségi állapota szerint döntenek.

Orvosi kérdést pedig filozófiával keverni szerintem nem túl racionális, mert a politika tényleg hozhat bármilyen szabályozást ezzel kapcsolatban, be lehet tiltani az abortuszt, de annak megvannak a következményei, a nem kívánt terhességek valódi gyermekgyilkosságokhoz vezethetnek és akár a fogamzásgátlást is tiltani lehet ugyanezzel az erővel, mert akadályozzuk a természetes folyamatot, vagy ki lehet bűnnek kiáltani a maszturbálást és a nőket is lehet ösztönözni menstruációjuk alkalmával a gyászra, bár velük szemben eddig ilyen alkalmakkor vallási okokból részleges kiközösítést alkalmaztak, mint tisztátalan állapotban lévőkkel szemben, szóval lehet ezt sokféleképpen értelmezni.

A modern népességrobbanás korszakában inkább egyfajta kompromisszum jelenik meg a morális megítélésben is, de persze lehet rövidíteni az abortusz lehetőségének az idejét és akkor Afrikában már megszületett emberek, gyermekek halnak majd meg éhen tömegesen, mert jelenleg is döbbenetes a népességgyarapodás üteme a világ számos pontján.

Én elfogadom az orvosok véleményét, ami a fejlettségi szintre alapozva szelektál, van e már szíve, agya, fejlett idegrendszere, vagy mit tudom én, milyen kritériumok után van tiltva egy bizonyos fejlődési szakasz után az abortusz.

Azért a már megszületettekre is gondolni kell, amúgy is a legtöbbször igen keserű döntés ez annak, akinek muszáj ezt meghoznia.

"meg tudod mondani, hogy az a hámsejt különálló élőlény-e (nem)"

És mi a helyzet a HeLa sejtekkel? (aki nem járatos a sejtbiológiában, ezek egy, az 1940-es években meghalt fekete takarítónő méhnyakrákjából származnak, nagyon agresszívan osztódnak, ezek a laboratóriumi sejttenyésztés alapalanyai és amióta szegény Henrietta Lacks meghalt több ezer tonnányit tenyésztettek belőle). Ezek már eléggé önállóak, képesek kontaminálni más sejtvonalakat, jóval túlélték és túlnőtték eredeti gazdájukat.

Mojjo, egy gondolatkísérlet, ha megengeded. Mondanád-e egy darab makkról, hogy az a kocsányos tölgy egy egyede? Van-e különbség ha még egy fán növekvő, vagy egy már lehullott makkról van szó? Vagy fordítsuk meg, ha azt mondom, kocsányos tölgy, mi jut erről eszedbe? És ha azt mondom, ember?

Én úgy látom, bármennyire is igyekszünk objektívek, tudományosak maradni, pont olyan fogalmakkal van dolgunk, amiknek nincs egy objektív, univerzális definíciója. Sokszor egész máshogy definiálja a fajt egy ökológus, egy taxonómus, egy genetikus. De még az élet, az egyed fogalma is igen önkényes.

Én speciel úgy gondolom, bármennyire is benne van a potenciál abban a makkban/embrióban, hogy később tölgy/ember legyen belőle, még nem tölgy/ember. Az egyedfejlődés kiindulása, kezdeti szakasza, de még nem azonos a majd kialakuló egyeddel.

Véleményem szerint emberek (vagy más állatok) esetében az egyetlen objektív pont ami tényleg egy éles határvonalat jelent az egyedfejlődésben, és egyértelműen beazonosítható, az a születés, így a legobjektívebb válasz a kérdésre, hogy onnantól beszélhetünk emberről. Életről természetesen már a fogantatástól kezdve, de azt még nem tudnám emberi életnek nevezni, ahogy egy makkot sem neveznék tölgynek.