A tudósok azt mondják, hogy a Világűr tágul. De miben?

Itt értünk el az emberi elme határához. Nem tudjuk. De ezt találtam:

"Egy szóval összefoglalva: Létsemmi. De az Univerzumnak nincsenek szokásos értelemben vett határai. A teret úgy kell elképzelni, mint egy önmagába visszahajló kiflit. Az Univerzum széle az Univerzum közepe egyben, mert önmagába hajlik."

"Ha tágul, akkor valaminek kéne körülötte lennie, amiben tágulhat, nem?"

Nem. Egyáltalán nem.

Nem, nem kell oda semmi, amiben tágulhat.

Másik válaszoló: nem kell ahhoz végesnek lennie, hogy több is legyen belőle. Végteleneket szépen lehet egymás mellé pakolni.

Egy lufi mellé sem csak úgy lehet egy másik lufit odatenni, hogy elvágjuk és összevarrjuk őket. Egymás mellett vagy akár egymásba téve is remekül tudnak tágulni, és ilyenkor mindegyik végtelen.

Képzelj el egy lufit. A lufi felszínén kívül nincs semmi, nincs értelmezve a lufi belseje, meg a lufin kívül lévő levegő sem. Csak a lufi van, semmi más. A lufi tud tágulni. A lufi egyes pontjai közötti távolság nő, ahogy a lufit felfújják. A lufi felszíne növekszik a tágulással. De a lufi volt és a lufi lesz az egész világunk. Nem tágul semmibe. Nincs olyan „hely” ahol a lufi még nem volt fél éve, de most már ott van. Nem arról van szó, hogy van egy felület, aminek csak egy kis részét teszi ki a lufi, és ezt a felületet egyre jobban elfoglalja a lufi. Maga a lufi határozza meg a felületet is, így a lufi nem valamibe tágul.

Persze ez a hasonlat sántít, mivel a lufi – akármennyire is kétdimenziós a felszíne – egy három dimenziós világ része, így a harmadik dimenzióba látod tágulni. Ráadásul a lufi felülete véges, míg a Világegyetem végtelen. De egy végtelen, háromdimenziós világegyetem tágulását nem olyan könnyű elképzelni. Nehéz elképzelni, hogy a teret maga az anyag határozza meg, nem független attól. Igazán jól akkor érthető meg, ha az ember eljut egy egyetemi szinti matematikáig, le tudja írni matematikai eszközökkel a világot, és ebből lesz egy absztrakt, de igazán jó, sántítás nélküli hasonlatokkal nem leírható képe az egészről.

#5: "Végteleneket szépen lehet egymás mellé pakolni.

Egy lufi mellé sem csak úgy lehet egy másik lufit odatenni, hogy elvágjuk és összevarrjuk őket. Egymás mellett vagy akár egymásba téve is remekül tudnak tágulni, és ilyenkor mindegyik végtelen."

A lufi véges, nem végtelen.

Az eddigi hozzászólók nagyon nem értelek hozzá. A lufis hasonlatnál ragadtak le, mely egy rendkívül leegyszerűsített közelítése az Univerzummal kapcsolatban. Ez a hasonlat kezdő lépésnek jó, de ebből bármi féle mélyebb teljesen logikus gondolatmenettel való következtetése teljesen hülyeséghez vezethet. A tudomány nem egy egyszerű dolog, ennek művelői a tudósok akik "napi 24 órában" ezt művelik. Ideális esetben 5 év egyetemi képzés után végzik el az egyetemi alap és mesterképzését, aki még tovább tanul ott van a doktori képzés, tudományos publikációk, több év kemény munkája még az adott tudományterület szakavatott tudósa lesz. Az Univerzummal kapcsolatban kapcsolatos kutatott dolgokra sokszor nincs gyors és egyszerű és precíz válasz.

A rövid válasz az, hogy nem jó a kérdés, nem időegység alatti elmozdulás van mint egy lufi tágulása közben a lufi különböző részei között, hanem

az univerzum tágulása egy speciális téridő "görbület", amelyet az Einstein-féle téregyenletek írnak le.

A parciális diffegyenleteknek lehetséges olyan megoldása is, amely esetén a térszerű metszetek térfogata időirányban növekszik. Na, ezt nevezik közönségesen az univerzum tágulásának. Az univerzumban nem a galaxisok mozognak, hanem a téridőnek van olyan alakja, hogy a "nyugalomban" lévő galaxisok világvonalai széttartanak egymástól: azaz távolodnak. A specrel egy merev vonatkoztatási rendszerben igaz. Merev méterrudak és órák rendszere. A táguló univerzumban nem lehet ilyen vonatkoztatási rendszert kijelölni. Hosszabb válasz mely tartalmaz több összefüggést is Dávid Gyula Atomfizikai Tanszék egyetemi adjunktusának előadássorozata tartalmazza, mely előadássorozat elsősorban nem szakembereknek szól https://www.youtube.com/watch?v=i0IaWbWE3ng&list=PL50C9C5AB0.. .

"A lufis hasonlatnál ragadtak le, mely egy rendkívül leegyszerűsített közelítése az Univerzummal kapcsolatban."

Az analógia pontos és teljes.