A tudósok azt mondják, hogy a Világűr tágul. De miben?

@30:

"Jelen tudásunk (érvényes elméleteink) szerint a világyegyetemben lévő anyag mennyisége is véges. Csillagok darabszáma, anyag össztömege."

Nem, semmiféle ilyen tudásunk nincs. Fogalmunk sincs, hogy az anyag mennyisége, csillagok darabszáma stb véges-e, vagy sem. Pont erről beszéltünk a 89%-os hozzászólóval is.

Nem kevered te a világegyetemet a belátható világegyetemmel?

"Nem szép jövõ."

Nem tudhatod.

Dávid Gyula erről két dolgot mondott:

- annak idején elég fura lehetett elképzelni, hogy milyen lesz a proton, hiszen a világ sokkal kisebb volt ennél, és sokkal több volt az energia egy adott helyen, tehát a proton, ha egyáltalán elfért volna, rögtön szét is esik.

- fölvázolt egy olyan képződményt is, aminek a mérete nagyobb, mint a jelenlegi világunk, a kötési energiája pedig néhány tízezred kelvin. Ez elvileg egy létező dolog lehetne - majd, ha a világ eléggé nagy és hűvös lesz hozzá.

Szóval: ne írd le még a világot. Vannak még tartalékok benne.

#31

Nem igazán tér el az univerzum a látható (belátható?) univerzumtól.

A fizika legalábbis nem képes megkülönböztetni öket egymástól (vagy bármi más).

"Nem kevered te a világegyetemet a belátható világegyetemmel?"

Nem.

Végtelen mennyiségű energia egy határtalan, folyamatosan táguló világegyetemben is a tágulás mértékétől függetlenül végtelen energiasűrűséget jelentene. Nem igazán ezt tapasztaljuk.

#35 :

Arra gondoltam hogy egy távolságon túl az anyag mondjuk 2c-vel távolodik tölünk, az ottani dolgokról a fizika nem tehet semmilyen állítást, olyat sem hogy vége van-e az univerzumnak vagy sem.

(Na jó, távolhatással talán felpásztázhatjuk, de fény+mechanika szempontjából értelmetlen létezönek tekinteni a valaminél távolabbi objektumokat.)

@36:

"Végtelen mennyiségű energia egy határtalan, folyamatosan táguló világegyetemben is a tágulás mértékétől függetlenül végtelen energiasűrűséget jelentene."

Csak, ha véges térfogaton oszlik el. És pont ezt nem tudjuk, hogy a világegyetem térfogata véges-e, vagy végtelen. Amúgy így ezzel egy tökéletes körkörös érvelést futottál körbe :)

"(Bár akadnak olyanok, akik szerint az univerzum kisebb mint amennyi belõle látható, látjuk pl magunkat az égen)"

A józan eszünknek kellemesebb, ha nem végtelen valami.

Az egyenletek megengednek olyan véges térfogatú határtalan univerzumot is melyben a "tér hajtogatása" kisebb Univerzumot ad ki mint amekkora belátható, ez esetben ezeknek esetleg nyoma van a háttérsugárzás mintázatában. Erre egy elemzés, persze negatív eredménnyel:

[link]

ma 13:50

Nem találok a neten olyan előadást D.GY-től amit ne néztem volna, de már rég néztem még évekkel ezelőtt, amikor erről beszélt.

Az Őrült kozmológiák előadássorozatban láttad? Nekem onnan rémlik, bár az előadássorozatok között van sok átfedés.

---

"Végtelen mennyiségű energia egy határtalan, folyamatosan táguló világegyetemben is a tágulás mértékétől függetlenül végtelen energiasűrűséget jelentene. Nem igazán ezt tapasztaljuk."

Még ez sem igaz: "Csak, ha véges térfogaton oszlik el. És pont ezt nem tudjuk, hogy a világegyetem térfogata véges-e, vagy végtelen. Amúgy így ezzel egy tökéletes körkörös érvelést futottál körbe"

A végtelen egy érdekes "állatfaj". Fordított logikával belátható, hogy nem csak akkor, nem a mi világunkról és nem a mi világunkban érvényes fizikai törtvényeről beszélek, hanem egy spekulatív világról. Van egy végtelen nagy minden pontban végtelen energiájú táguló Univerzum mely kezdetben 0 méretű volt. Itt NULLÁBÓL végtelen lett és mégis végtelen energiasűrűség van mindenhol.

Térjünk vissza a mi világunkra: A mi világunk modellje a t = abszolút pontosan NULLA időpontra ad végtelen mennyiségeket, pontosabban és részeltesebben:

Akkor, amikor egy ismeretterjesztő szöveg azt állítja, hogy az ősrobbanás pillanatában végtelen volt a hőmérséklet, sűrűség vagy más fizikai mennyiségek értéke e mögött az alábbi gondolatmenet áll:

A végtelen szó matematikai határértékként jelenik meg vagy másként arisztotelészi "potenciális végtelen" értelemben (szemben az „aktuális” végtelennel)

Vagyis ténylegesen nem vesznek fel végtelen értéket. Vagyis amikor közeledünk a kritikus téridő ponthoz, a fizikai mennyiségek minden határon túl nőnek, de mindig véges értéket vesznek fel noha rendkívül nagy értéket. Vagyis matematikailag mondva mondunk bármely tetszőlegesen nagy (véges) „k” mennyiséget, akkor tudunk mondani egy olyan kicsiny ε-t, hogy a kritikus pont ε sugarú környezetében az a bizonyos mennyiség nagyobb lesz mint „k” , de mindig véges nagy lesz sosem használunk a konstrukcióban aktuálisan fennálló végtelen értékeket. Ha ezt minden „k”-ra meg tudjuk tenni, akkor mondjuk azt, hogy kérdéses pontban a mennyiség (hőmérséklet, sűrűség, nyomás, stb) értéke a végtelenhez tart. Ez a matematikai értelemben vett határérték. Azonban fizikában a kísérlet a végső döntő, mivel tetszőlegesen nagy „k”-ra nem végeztük el a kísérletet nem mondhatjuk, hogy tetszőlegesen nagy „k”-ra igaz helyette azt mondjuk, hogy addig a „k” értékig ameddig vizsgálni tudtuk addig igaz. Ennek a jelenségnek a leírását jól leírja a megfelelő matematikai modell és a fizikai elmélet. A kísérletileg még nem vizsgált értékekre extrapolálva igaznak látszik. Vagyis amennyiben az általunk nem vizsgált tartományban is helyesen modellezi a valóságot a modellünk akkor a különböző fizikai mennyiségek a kritikus pontban (pl a Nagy Bumm idején) a végtelenhez tartanak. A tudomány mai állása szerint semmi arra utaló jel nincs annak korlátaira, hogy bizonyos sűrűség vagy hőmérséklet felett a modell ne lenne használható.

Az időtengelyt egy nyílt félegyenesnek lehet elképzelni melyen minden időpont pozitív értéket vesz fel, fontos hogy negatív értékeket nem tartalmaz és a NULLÁT sem. Így minden időpont előtt volt időpont, mindennek volt előzménye, nincs legelső időpont. Az a problémás és fejtörést okozó Nagy Bumm pillanata nem része a fizikai világnak (legalábbis a használt modellnek).

"Arra gondoltam hogy egy távolságon túl az anyag mondjuk 2c-vel távolodik tölünk, az ottani dolgokról a fizika nem tehet semmilyen állítást, olyat sem hogy vége van-e az univerzumnak vagy sem."

Mi a definíciója egzaktul és megdönthetetlenül ami megfelel az Univezum határának és természetesen fizikai realitása van/lehet?

"(Na jó, távolhatással talán felpásztázhatjuk, de fény+mechanika szempontjából értelmetlen léteznek tekinteni a valaminél távolabbi objektumokat.)"

Ha ilyen létezik/létezhet az jövőlátási és/vagy időutazási paradoxonok következményeihez vezethet.