A tudósok azt mondják, hogy a Világűr tágul. De miben?

@48: az #50-ben az első linket ajánlom neked is. Illetve mindet, mert jók :) De az első pont erről a problémáról szól, kb 5 sorban, egyszerűen, mint egy faék.

@49: igen és nem. Ez az egyik végtelen mennyiség, ami megjelenik, de nem hiszi senki azt, hogy ez tényleg olyasmit jelent, hogy a téridő görbülete de facto végtelen lenne. Csak annyit jelent ez az eredmény, hogy a fizikai modellünk, amivel a kérdést vizsgáljuk nem alkalmas a kérdés vizsgálatára, ezért szimplán hülyeségeket ad ki. Majd egy 20-30-40...-100 év múlva, ha meglesz a tényleges, működő, bizonyított kvantumgravitációs elméletünk, fogunk többet tudni a kérdésről, és alighanem eltűnnek ezek a végtelenek, addig pedig maradnak, és felszínes ismeretterjesztő műveken keresztül sajnos szivárognak át a köztudatba.

"De az első pont erről a problémáról szól, kb 5 sorban, egyszerűen, mint egy faék."

Érdekes, nagyjából átjön, most lehet, hogy bezavar, hogy ezer dolgot csinálok egyszerre az ide koncentrálás mellett-közben, vagy lassan ébredek vagy simán ma csökött vagyok :D, de ez most nekem olyan, mintha ez a link itt az első pár sorban a tér tágulását NEM tartalmazná. Illetve, mivel mindkét doboz 78 milliárd fényéves, a doboz lenne a táguló tér. Na akkor most a doboz "széleivel" van a bajom, ami a megfigyelhető univerzumon KÍVÜL van. Talán rosszul értelmezem, de ebből nekem azt jött le, hogy a megfigyelhetőn KÍVÜLI univerzum a bigbang pillanatában is már végtelen kiterjedésű volt.

Jöhet a korrekció. :)

"Csak annyit jelent ez az eredmény, hogy a fizikai modellünk, amivel a kérdést vizsgáljuk nem alkalmas a kérdés vizsgálatára, ezért szimplán hülyeségeket ad ki."

Vagyis a "végtelen görbületbe" vagy véges térrészbe szorított végtelen vagy véges energiamennyiség közti döntés egyelőre homályba vész. Részemre megnyugtató, ha olyant nem fogok fel, ami még a tudománynak is nyitott kérdés. :)

"alighanem eltűnnek ezek a végtelenek, addig pedig maradnak, és felszínes ismeretterjesztő műveken keresztül sajnos szivárognak át a köztudatba"

Bár a teljes kép még nem tiszta, azt már látom, hogy én is meg vagyok vezetve pár ilyen féigazsággal.

"Talán rosszul értelmezem, de ebből nekem azt jött le, hogy a megfigyelhetőn KÍVÜLI univerzum a bigbang pillanatában is már végtelen kiterjedésű volt.

Jöhet a korrekció. :)"

Nem fog jönni, mert nagyjából erről van szó. Az univerzumnak jelenleg van egy mérete. Nem tudjuk mekkora. Van egy belátható rész, az tudjuk mekkora. Megyünk vissza az időben, egyre kisebb és kisebb lesz ez a belátható rész - egy méretnél lejjebb nem tudunk menni, kvantumgravitációs elmélet hiányában. Ez viszont egy rendkívül kicsi, de véges kicsi méret. A teljes univerzum mindegyik része pontosan ugyanúgy megy össze az időt visszatekerve, mint a belátható része. És mivel a belátható rész zsugorodását véges kis méretre tudjuk visszatekerni, ha feltételezzük, hogy a jelen univerzumunk végtelen kiterjedésű, akkor végtelen sok ilyen véges kicsi részt kapunk - ami pontosan végtelen méretet eredményez. Már abban a legelső pillanatban is, amit még vizsgálni tudunk. A továbbiakra meg térjünk vissza pár évtized múlva, amikor már lesz kvantumgravitációs elméletünk.

"Vagyis a "végtelen görbületbe" vagy véges térrészbe szorított végtelen vagy véges energiamennyiség közti döntés egyelőre homályba vész."

Tulajdonképpen még ez is, bár igazán komolyan senki nem gondolja azt, hogy végtelen energiasűrűség lett volna. A véges vagy végtelen térrész közötti döntés vész homályba - többek között. Ezt a kérdést viszont egyáltalán nem biztos, hogy a várva várt kvantumgravitációs elmélet megválaszolja. Az sem biztos, hogy van rá legalább elméleti lehetőségünk, hogy megválaszoljuk. Kiderül majd valamikor :)

"A teljes univerzum mindegyik része pontosan ugyanúgy megy össze az időt visszatekerve, mint a belátható része."

Vagy nem.

@56: jogos. Bár semmi okunk feltételezni, hogy az univerzum a belátható részén túl máshogy nézne ki és máshogy működne, mint a belátható részén, de, legalábbis elméleti szinten, jogos.

@58: nem teljesen értem, mire vonatkozik a kérdés. Talán ezt keresed:

[link]

Nem igazán érzem a káoszt hogy milyen, de azt hiszem hogy ha az univerzum sokkal nagyob a látható univerzumnál (mondjuk 10^80-szor, lényegtelen), akkor az univerzumban csomósodások és egyenetlenségek már jóval nagyobbak mint amekkora a látható univerzum mérete, és mondjuk 1 valószínûséggell kb minden pontja olyan, hogy homogénnek látja a saját környezetét, miközben teljesen eltérő itt-ott.

Mondjuk ha az univerzum egy fodrozódó pocsolya felszíne, és a látótávolság egy ezred miliméter és egy ezred másodperc, akkor a pocsolya felszínén majdnem mindenki azt fogja érezni hogy vagy lefelé vagy felfelé mozog tök homogénen, és csak nagyon kevesen érzik azt, hogy az egyik felük erre, a másik arra mozog.

Mindenesetre azt nem tudom hogy nagy méretek esetén az egyenlőtlenségek is nagyobb, viszonylag homogénebb területeken oszlanak-e el, vagy hogy ez milyen tulajdonságaitól függ egy heterogén rendszernek. (De gondolom hogy igen.)

Nem ismertem a linket, de erre a kérdésre gondoltam igen. Nem biztos, hogy a közeljövőben el fogom fogadni azt a nézetet, hogy "esik kint, tehát az egész univerzumban mindenhol esik".

Amennyit tudok az inhomogén rendszerekröl (mazsolás süti, földi idõjárás, pocsolya felszíne stb) az ezzel erősen ellentétes. Az én intuícióim szerint ha egy nagyon nagy valami nagyon kicsi részét figyeljük, akkor az homogénnek fog látszani (1 valószínűséggel), de eltérőnek a nagy valami többi pontjában tapasztalttól. (Vagy mazsola, vagy süti, de csak nagyon kis eséllyel látjuk a határát.)