Kinek mennyi hitele van, vagy tartozása? És h próbáljátok ezt túlélni?

Milyen problémára gondolsz? 18 éves korom óta magamat tartom el, nem is lakom otthon. De nem csak én, hanem a párom sem. Évekig két állásban dolgoztam, hogy tudjak gyűjteni és jóformán vajas kenyéren éltem. Egy pici szobát béreltünk ketten a párommal. Azért szerintem így nem meglepő, hogy összejött az önerő egy lakásra. Nekünk se segítettek a szülők, mert nem tudtak. Igaz, hogy diplomám van és most már jól keresek, de ezt sem adták ingyen, 2 állás mellett csináltam meg levelezőn, diákhitellel. Munkanélküli tényleg nem voltam soha, soha nem rúgtak ki mert jól végeztem a munkámat. Egyébként sok olyan munkát megcsináltam, ami másnak derogált volna (telesales, takarítás).

Sajnálom, hogyha valakit megbántottam, de nagyon elkeserítő, amit látok. A teljesen eladósodott emberek 90% olyan típus, hogy ha visszafizetnénk az összes hitelüket, akkor is ugyanitt tartanának néhány év múlva. Mert egész egyszerűen nem tudják elfogadni, ha valamire nem telik. Én sem vagyok milliomos, idén sem tudtam nyaralni menni. De ezért, nem fogok személyi kölcsönt felvenni. Sajnos sokan nem így gondolkoznak. Ha új telefont akarnak, akkor hitel. Ha nyaralást akarnak, akkor hitel. Ha bármi új cucc kell a lakásba vagy akár ruhát akarnak venni, akkor szintén hitel. Az a szörnyű, hogy nincs megállás. Hiába szajkózza nekik az ember, hogy ne centizze ki a havi jövedelmét, mert csak egyszer kell megcsúszni a hitel törlesztésével és akkor borul minden. Néhányan megértették, hogy hülyeséget csináltak és próbálják menteni a menthetőt, de a többség a homokba dugja a fejét és úgy van vele, hogy majd jön a végrehajtó. Én ilyen helyzetben már minden mozdíthatót eladtam volna a helyükben, hogy az adósságot csökkentsem és esetleg újra fizetőképes lehessek, de ők nem így csinálják. Semmiről nem hajlandóak lemondani pedig tudják, hogy így mindent elveszítenek. Szerintem talán inkább ők kaptak meg annakidején mindent, hiszen most is arra apellálnak, hogy majd segít valaki. Hát én megtanultam, hogy ha a seggemet a földhöz verem, akkor sem számíthatok senki másra, csak is magamra.

Tudom, hogy rosszul esik ez most egyeseknek, de valakinek a szemükbe kell mondani, tudatosítani kell bennük, hogy ilyet többet ne csináljanak. Aki meg még tud változtatni a helyzeten, az meg szedje össze magát és mentse a menthetőt! Engem meg lehet utálni...

Kedves előző válaszoló,

úgy látom, te teljesen összemosod a fejedben a különböző hitelformákat, az alapvető szükségleteket a luxuskiadásokkal, a különböző fogyasztói magatartásokat és életstílusokat.

Úgy látom, előítéleteid vannak azokkal szemben is, akik elveszítik a munkájukat. Szerinted az, aki kiváló munkaerő, nem bocsátják el soha. Nem tudom, te ennyire naiv (vak) vagy-e, vagy ennyire szűklátókörű. Az élet sokkal árnyaltabb annál, mint ahogy te látod. Én most veszítettem el negyedszerre úgy az állásom, hogy csoportos leépítésben vettem részt, és tudom, nem kell feltétlenül okot adnod az elbocsátáshoz. De mindegy, ugorjunk.

Nekem a te történeted egész egyszerűen nem kerek. 18 évesen elköltözöl otthonról semmi nélkül. Albérletbe kerülsz, elkezdesz egy iskolát, diákhitellel, és közben olyan munkákat végzel, mint telesales, takarítás (közismerten alulfizetett, sokszor minimálbérre bejelentett munkák). 23 évesen végzel, majd 23 évesen friss diplomás pályakezdőként ugyan hitelből, de már saját lakásod van, mert "szerényen", "takarékosan" éltetek, és korábban a betanított munkádból félretettél annyit, hogy ezt anyagilag megalapozd. És most már csak lakáshiteled van, vagyis még a diákhiteled is visszafizetted.

Na, én ebben a történetben azért egy cseppet kételkedem. Ennek egész egyszerűen nincsen gazdasági realitása. Ha csak a diákhitelemre gondolok: 13 hónap alatt fizettem vissza (csak 6 félévre vettem fel, és csak annyit, amennyi a tandíjat fedezte) úgy, hogy nem kellett a visszafizetés alatti jövedelmemre panaszkodnom (nt. 200 e felett).

Egyébként ha ennyire sikeres vagy az önmenedzselésben, nem tudom, miért bosszant, ha mások eladósodnak. De tényleg?

08:51 - Keresztanyám orvos, tudásban szakmája egyik kiválósága, már az egyetem idején se lakott a szüleivel, mert egy pici faluba született (szegény család, nem tudták semmivel segíteni a gyerekeiket), és városban volt csak orvosi egyetem, miután végzett, maradt abban a városban, ahol tanult, albérletben élt, született egy kisfia, az apa magára hagyta, ha 5 éve nem költözik ki külföldre (találtak egy pályázatot orvosoknak VÉLETLENÜL), még ma se vergődik ki az albérletből.

Ne beszélj itt a spórolásról, ő nem tudott, mert minden pénze ráment arra, hogy megéljen, és miután a kisfia megszületett, arra, hogy a kisfiát valahogy eltartsa, de ő közben nélkülözött.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ilyen nagy feszültségeket okoznak a megélhetési gondok. Én sem vagyok a legkönnyebb helyzetben, de hála Istennek épp, mikor felvettem volna egy nagy lakáshitelt, megnehezítették a hitellehetőségeket. Azóta örülök ezen, mert így csak 3M adósságom van, aminek fele hitel, és van esélyem rendezni.

Pénzügyben dolgozóként szégyenemre a saját hibámon kellett megtanulni a pénzügyi alapelveket. Akkor az, aki nem tanult soha mélyebben pénzzel bánni, még rosszabb helyzetben lehet??!!!

Nem nézek le senkit ezért, de szomorú vagyok, hogy nem tanítják iskolában, alapképzésben (tehát legkésőbb a középsuliban) hogy hogyan kell bánni a pénzzel és a hitelekkel.

Most azon dolgozom, hogy minél több embernek adjak egy kiutat az adósságokból, és minél több családnak segítsek tanácsokkal az adósságcsapda leküzdésében.

Nagyon nagy probléma ez, még a középosztályban élsz a sokat keresők között is tömeges a pénzügyi butaság! Ez az elavult oktatás és a fiatal kapitalizmus számlájára írható, de mindenki maga fizeti meg az árát. Jó lenne mihamarabb átalakítani az oktatást is, hogy ne szegényedjünk el jobban. (Mármint Magyarország)

Mindenkinek sikeresebb pénzügyeket kívánok!

10:57 - Természetesen igazad van. A megfelelő pénzügyi műveltség nem garantálja, hogy gazdag leszel. De megadná a lehetőséget, hogy ne hitelekkel fedezzék az emberek azokat a szükségeket, amiket egy rendes munkáltató által fizetett munkabérből kéne megvenniük. Vagy ha minden ember törekedne arra, hogy ne csak a munkahelyétől függjön az egzisztenciája.

Tudom, hogy ez még utópia nálunk, és sok más alapvető akadálya is van a jólétnek, de szerintem még egy gazdasági iskola sem foglalkozik olyan kérdésekkel, amit én hiányolok az oktatásból. Megtanul az ember elméleti dolgokat, gyakorolja a befektetésekhez kapcsolódó ismereteket, de a hétköznapi életre vonatkozó pénzügyi szemléletet nem tanítják. Még a közgázon sem sajnos.

Ennek ellenére kitartok amellett, hogy igenis elérheti egy fiatal is, hogy eljut a saját lakásig nulláról. (nem két év alatt, persze) Egyértelmű, hogy ennek feltétele egy jó szakma, rendszeres kereset és némi szabadidő, hogy mással is foglalkozhasson. Tudom hogy már az alapfeltételekből is hiány van, de szerintem kéne változás. Arra gondolok, hogy a legtöbb ember akkor is eladósodik, ha sokat keres. Aki minimálbéren él, azt mondja ha kétszer annyit keresne, nem lenne személyi kölcsöne meg kiegyenlítetlen hitelkártyája. Aki a minimálbér kétszeresét keresi, azt mondja, ha nettó 200-at keresne, akkor nem lenne hitele, és így tovább, mindenki a fizetésétől teszi függővé, merre halad a pénzügyi élete. Minimálbérből én sem tudnék előbbre jutni, de mindenki, akinek egy kicsit több van, már változtathat a sorsán.

Ezt gondolom én. Pedig nem vagyok igazán jó helyzetben, csak úgy érzem, haladok arrafelé.

Kívánom a legjobbakat neked is!

beszélhetünk pénzügyi műveltségről, persze. és ez nagyon fontos! sokszor magától értetődőnek veszünk dolgokat, pedig másképp csinálva sokkal egyszerűbb lenne az élet.

de! vannak olyan helyzetek, amikor nem intelligencia/műveltség kérdése az anyagi helyzet. amikor diák voltam, 3 helyen tanultam, mellette éjszakánként jártam dolgozni, albérletben laktam, volt nem is egy olyan hónap (sőt, nem is rövid időszak), amikor 1-2 ezer ft-om volt kajára.

hát, ebből egy pénzügyi zseni sem tudna várat építeni. van egy jövedelmi határ, ami alatt képtelenség megélni.

09.49:bocs,hogy én válaszolok...

Mondjuk azért,mert az emberek igenis lusták.Körülnézek,mindenhol építési vállalkozók építik az óriási házakat,amiket aztán 10-20 % önerővel megvásárol a jónép.Aztán szülnek bele egy-jobb esetben két gyereket.Aztán bejárnak segélyért,támogatásért,mert nincs munka,az asszony meg gyesen.A kertbe persze még egy palánta sincs,mert ültetett fűmagot nyírnak kétnaponta elektromos fűnyíróval.Önkormányzati támogatással.mert ugye villanyra sincs pénz.

na az önkormányzat vajon honnan veszi a pénzt?Az adózóktól.Mondjuk az 54 éves úriembertől.Akinek szärabb eüi ellátás,rosszabb oktatás az unákáinak,kátyus utak stb.jutnak,mert elmegy a pénz azokra,akik nem gondolkodnak reálisan.

Szóval lehet hőbörögni,de házat lehet építeni 3-4 millióból.Lakhatót,élhetőt.Persze azért dolgozni kell.Szó szerint.Ez nem megy a mai fiataloknak.

Egyébként tévedés.Régen se dukták a szülők a házat a gyerekek alá.Akinek ház kellett építkezhetett.Max.tanácsi lakás volt,amiért fizetni kellett,mint az albérletért.

18:36 - Egyszer tudd meg, milyen úgy elveszteni a munkádat, hogy nem érted az okát, és utána próbálj munkát találni úgy, hogy folyamatosan visszautasítanak valami hülye indokkal, ja bocs, ma már megindokolni se kell, mert ezt találta ki nagy Viktor császárunk, tehát már nem lehet beperelni, aki véletlenül kiböki, hogy a származásod, a nemed vagy az életkorod miatt nem kellesz, hiszen nem kell indok, egyszerűen azt mondják, hogy nem, és neked tudomásul kell venned, nincs jogod megtudni, miért nem. Nyugodtan okoskodhatsz, nekem nincs 3-4 millióm, pedig spórolós vagyok, dolgozok a munkában, nem láblógatni járok be, mint az az ügyintéző nő tavaly a munkaügyi kirendeltségen, aki internetezett munkaidőben, és mikor odakerültem hozzá zárás előtt fél órával, még ő sértődött meg, hogy miért merészelem zavarni.

Nekünk még udvar sincs, csak egy kis erkély, a szüleimnek ennyire futotta. Amikor összeházasodtak, nagyanyámék elkérték az esküvőből összegyűlt pénzt, mert egy fillér nélkül maradtak, pedig az még nem úgy ment, mint manapság, az udvaron sátorban, maguk főztek és sütöttek meg mindent. Ha anyu neadjisten egyedül maradna, önmagát se tudná fenntartani a pedagógusi fizetéséből, mert állambácsi így becsüli meg azokat, akik az utódnemzedéket nevelik és látástól vakulásig készülnek az órákra. Én egyedül vagyok, nem lesz kire támaszkodnom, mert a pasik is válogatnak...

Van, aki szerencsés, de aki a görcsösen állást keresőket hibáztatja, azok ha nem hiszik, járjanak utána, milyen nehéz, ha saját balsorsukon keresztül nem sikerül, itt van bőven olvasnivaló:

[link]

És ez a másik kedvencem:

[link]