Más is agyal és aggódik azon van egy csomó kiadása rezsi meg hitel és az ember próbálja normálisan fizetni és ezért el megy az élet kedve is ????

Tudom le leszek pontozva, mert nem a nagy magyar "dogozzágyárba" stílust fogom követni.

Szerintem tanulj. Komolyan. Tanulj, és fejlődj. Szerezz képességeket, nyiss egy kis vállalkozást, csinálj valamit szívvel és lélekkel. Énekelj. Fess, rajzolj. Csinálj szobrot. Versenybringázz. Fuss, indulj versenyeket. Öleld, és csókold a szerelmed, a gyermeked. Nincs az a hányaveti, undorító, mocskos tartozás, ami ezt a hatalmas erőt kibírná. Előbb, vagy utóbb, de elmegy.

81-es vagyok, örülök, ha megvagy elégedve a válaszommal.

Én sem vagyok már gyermek. Devizahitel, az a jó szaftos. Több millió. Még mindig. Sosem szabad feladni. Amúgy pedig, a legszebb dolgok az életben, mind ingyen vannak.

81-es vagyok.

Ne haragudj, de nem. Erről itt nem beszélek. Esetleg privátban megírhatom.

A rezsin és a hitelen nem aggódok és agyalok. Kis lakás így a rezsinövekedés nem túl sok, néha bosszankodok csak, hogy megint emelik a közösköltséget. Hitel ok, annyi van, amennyi racionálisan nem túl sok.

Inkább azon bosszankodok, hogy messze átlag feletti pénzt keresve nem tudok előre jutni, mert úgy elszállt az építőipari árazás, most meg már minden más is.

#86 Hagyd, ez egy ilyen ország. Én havi 1 millió fölötti nettóval is már rég letettem a saját házról, mert esélytelen, marad a lakás.

Ebben az országban csak annak jár ház, aki a Fidesz parancsára legyárt legalább 3 kölyköt. Ha önhibádon kívül nem lehet gyereked, akkor neked kuss a neved.

#87: Hát én meg úgy vagyok vele, hogy bruttó 1M jelenleg, telek megvan, lakás megvan, hitel megvan, még a csok-ot le tudtam volna gyűrni, de úgy kitömték az építőipart, aztán engedték rá a 400 ft-os eur-t és az inflációt a piacra, hogy elszálltak az esélyek. Legalábbis rövid távon. Egyik nap úgy vagyok vele, hogy eladom mindkettőt aztán irány valahova máshova, másik nap meg hogy ki kell tartani, lehet csinálni az előkészületeket, csak alakul majd a helyzet, de hát ki tudja...

#86