Dunántúlon jobb az élet?

"JÓ, javítok: amit itthon megtudunk termelni, olyanokat ne hozzunk be külföldről."

egyszer már volt ilyen rendszer, milyen frankó is volt, amikor tetszett-nem tetszett vehetted a hazait (esetleg a baráti országit), így aztán el is felejtettünk 50 évre minden olyat, mint innováció, minőség, gondolom azt a részt is átaludtad, hogy a határok megnyitása után rácsodálkoztunk alaposan, hogy a világ hol jár már, mert amíg nálunk 20 éves technológiát toltak, addig a világ másik része egy csöppet fejlődgetett....

Milyen jó is lenne nekem városi embernek, ha gyakorlatilag a földműves bármilyen hulladékot termelhetne, és azt bármilyen áron el tudná adni nekem, hiszen nem kellene attól félnie, hogy a külföldi jobb vagy olcsóbb lesz. Mert ne legyenek kétségeid, amit írsz, az pont efelé vezetne, az emberek elkezdenék borzasztóan lefelé adni a minőséget, hiszen konkurencia úgysincs, felesleges túlzásba vinni az egészet, az emberek nem akarnak éhen halni, megveszik amúgy is.

Persze, bizonyos szempontból igazad van.

Nem aludtam át azt az időszakot, igazán keményen dolgoztunk.

Bírkákat tartottunk, gyapjúból egy ülőgarnitúrát tudtam venni, aztán eltelt pár év, és már ugyanannyiért csak hat darab tányért. Költséget azért ki kellett fizetni.

Felszámoltuk az egész állományt, mert minek?

Csirkéket tartottunk, több ezer darabot, de az is egy idő után ráfizetéses lett.

Már nem tartanak állatot, mert minek, nem lehet eladni, takarmány meg drága.

Hortobágy szélén csak a mezőgazdaságból tudnál megélni. De csak vegetálunk. Mivel kevés az aranykorona értéke, nem is lehet bármit vetni.

De nem állhatunk mi is sorba segélyért, és nem költözhetünk el csak úgy.

Nem kell megvenni a magyar "szemetet", igazad van. Baráti országok annak idején a mi "szemetünket" is megvették.

Gondolom, nincs vidéken élő nagyszülőd, rokonod. Ha lenne, tudnád mi a helyzet falun, vidéken.