Munkát alacsony fizetéssel is komolyan veszed?

Mert nincs más és kényelmes. És annyira nagyon szarul nem fizet és kell legalális jövedelem. Így van időm felújítani a lakásom, megcsinálni a nyaralóm stb. Illetve még van egy csomó dolog amire kell az idő, egy fárasztó, de jól fizető munka után meg nem hiszem, hogy lenne kedvem még mást is csinálni, azon kívül, hogy pihenek otthon.

Meg hova menjek?

BP-re esélytelen költözni az albérletárak miatt, annyival jobban meg biztosan nem fogok keresni, hogy tényleg megérje elmenni.

Itt van saját lakásom, itt él a családom a barátaim.

A legközelebbi megyeszékhelyeken is legalább 100 ezer ft egy albérlet, és hogy értelmes legyen odaköltözni legalább háromszoros alapbért kellene kapjak, mint a mostani.

Ez meg lehetetlen. Folyamatosan nézem az álláshirdetéseket, de vagy nem vagyok alkalmas hozzájuk vagy szánalmas béreket adnak meg (ha megadnak egyáltalán).

Egyedül külföldre lenne érdemes menni, de ugye az most nem túl nyerő ötlet. Talán ha vége a vírusos baromságnak (mondjuk kétlem, hogy vége lesz).

Ezt a sok értelmetlen okoskodást végig sem olvastam, néhányba beleolvastam csak. Csupa ostobaság meg motivációs baromság, meg így úgy kellene stb...

Én is leírom a sztorim. A kérdezővel értek evyet egyébként.

Én egy irodában kezdtem dolgozni adminisztrátorként. Az első hetekben/hónapokban ugye mint minden új alkalmazott, próbál megfelelni az elvárásoknak, meg igyekszik többet is nyújtani annal, amit elvárnak tőle, mondván, hogy így majd látják, hogy tényleg lelkes vagyok, meg komolyan veszem a munkát. Itt nem a nyalást kell érteni, hanem az elején pl. elvállaltam, hogy megcsinálok xy feladatot, amihez egy kollégám épp nem értett annyira, mert excelhez nem penge.

Na ez volt a legnagyobb hiba.

Innentől kezdve mindig én csináltam az olyan típusú feladatokat, meg amit még tudtak, rám tettek, persze egy szerény köszönömért cserébe, vagy még azért sem. Egy év után már megelégeltem, ott már a hozzáállásom sem volt a régi. Szóval jó tanács, ha valaki olvassa. Első hetekben érdemes csak felmérni a terepet és annyit csinálni, amit rád bíznak, nem többet, nem kevesebbet!

Semmi megbecsülés, vagy fizuemelés nem lesz, ha többet tudsz, csak több munka.

Amikor meg a bérlapokon megláttam, hogy ki mennyit keres (közülük olyan, aki semmit nem csinál), na onnantól kezdett betelni a pohár.

Aztán később előléptettek egy olyan alkalmazottat, akinek szinte mindig mindenben én segítettem, mert önállóan a gépet se tudta bekapcsolni szinte, na onnantól kezdve sz.rtam bele az egészbe.

Azért vagyok itt csak, mert egyelőre albérletárak meg stb. miatt ugyanúgy vagyok, mint egy előző kommentelő, muszájból, mert nincs hova menni a közelben, nem pesti vagyok, de ahogy az anyagiak és a helyzet úgy adja elhúzok innen.

Jelenleg azt csinálom, hogy 8 helyett bemegyek negyed-fél 9-re reggelente, ott a gépen tanulgatok meg olvasgatok magamnak egyebeket. Ha a főnök kér valamit, akkor komótosan, lassan nekikészülve elkezdem csinálni, majd valamikor délutánra odaadom neki az anyagot, vagy amikor épp "ráérek". Elvégre mások is késnek nagyobb megbecsüléssel és fizetéssel, meg mások se erőltetik meg magukat, szóval ìgy én is így teszek. Ha épp olyan kedvem van, az ebédszünetem megnyújtom egy fél órával. Így is lehet, ha ők így allnak hozzá.

Ja, ha véletlen egyszer szóvá tenné, hogy elégedetlen a hozzáállásommal? Rúgj ki b..meg, te veszítesz, nem én! Az alkalmazottak több mint fele egy egyszerű sorközt nem tud beállítani szövegszerkesztőben, én kb ezzel a hozzáállással is hasznosabb munkaerő vagyok náluk. Szóval ez ilyen.

Javaslom mindenkinek, aki nagyvárosban lakik és ilyet tapaaztal egy munkahelyen, akkor azonnal lépjen máshova, nem érdemes ott lenni, ahol nem becsülnek meg. Kisvárosban nehezebb a helyzet.

Igen csak az ország nem minden részén teheted meg, hogy csak úgy lelépj.

Most ha én lelépnék a munakhelyemről, nem lenne szinte semmi jövedelmem és új munkát ITT biztosan nem találnék.

Pesten vagy nagyobb városokban más a helyzet. Aki nem élt még "vidéken" annak fingja nincs, hogy itt milyen a helyzet.

Én a Dunántúlon élek, ami elvileg az ország fejlettebb része, egy 30 ezres városban.

Van 3 nagyobb gyár meg pár kisebb és kb. párszáz szirszar kis vállalkozás.

Én az egyik nagyobb gyárban dolgozom. Ha most felmondok, otthagyom a kényelmes, de szar munkám, választhatok, hogy elmegyek a 2 nagyobb gyárba, esetleg jobb pénzért, de már rövidtávon ugyanolyan fos munkáért, ráadásul keményebben kellene dolgoznom is. Vagy elmegyek valamlyik fos kis vállalkozáshoz, minimálbérért és a belem is kidolgozhatnám.

Esetleg elmehetnék a környékbeli falvak valamelyik üzemébe (szinte mindegyik faluban van valami gyár), akkor még utazgathatnék is a sok idiótával.

Szerintem egyik sem jobb.

Én normálisan álltam a munkámhoz, amit kértek megcsináltam, megcsinálom, még olyan dolgokat is amik rohadtul nem hozzám/rám tartoznak, mindenkinek mindig segítettem, még otthonról is, szabadságom alatt is telefonon keresztül segítettem a cégnek bármilyen fos problémájában. Mégis leszarták.

#47 ja, itt gyakorin mindenki olyan jól és okosan tudja, hogy mikor mit kell tenni, mégis itt vannak, tehát kérdésekre vannak rászorulva ők is...

Ha leírsz egy személyes konkrét tapasztalatot, akkor meg az jön, hogy "ez tuti nem igaz, ő márpedig tudja hogy ez így meg úgy van"..