Szakmunkás vagy programozó miért nem akarsz lenni?

Épitőmérnök vagyok, én jelenleg gondolkozom rajta, hogy egy keresett szakmát kitanulok

. Folyamatokkal, egyebekkel tisztában vagyok, gyakorlati tudás kell, meg persze a papír, hogy vallalkozhassak vele.

Az vonz benne, hogy könnyebb vele kitörni az alkalmazotti légből

.

Úgy általánosságban, a kérdés rejt egy csomó csúsztatást.

Tényleg LEHETNEK álomfizetések, de az általában leveseknek jut, sok tapasztalat mellett sem árt hozzá még egy kis szerencse is.

Amiből nagy hiány és kereslet van, az az épp elfogadható és közepes képességű szakember, és azért messze nem jár álomfizetés. És a hiányterületeken a kihívás sem épp kellemes, sok a monoton és kulimunka benne. Sok technikumi diákomnak (hálózati rendszergazda, szoftverfejlesztő) követtem az oklevél utáni pályáját, kezdőfizetésnek jó amit kapnak, de előmenetelben már nem fényes. A pár hónapos gyorstalpaló "programozóiskoláknál" pláne ez a helyzet.

Személy szerint:

Bútorasztalos és villanyszerelő szakmákban egészen otthon vagyok, egyedi megoldásokat magamnak, esetleg barátoknak szívesen, de ugyanazt sorozatban biztos nem kívánnám a hátam közepére sem.

Van programozó végzettségem, és még mérnöktanárim is hozzá. Sőt, hálózatokból és hardverfejlesztésből is rendben vagyok. De biztos nem fogok beállni egy multihoz 1-2 milláért, hogy kiégjek (a baráti köröm tele van 40-hez közeledő kiégett fejlesztőkkel és architectekkel). Pláne amióta az agilis/scrum módszertanok terjednek ész nélkül.

Inkább egy-egy projektre állok be valahova, valamilyen egyedibb feladatra (ahol több szakterület kell), vagy részmunkaidőben, mellette tanítok egyetemen, meg régebben technikumban (na abban is ki lehet égni, ott is hagytam). Nincsenek álomfizetéseim, de szükségem sincs rá.