Hányszor képzeltétek már el, hogy viharosan kirohantok a munkahelyetekről és a főnök pofájába vágjátok az ajtót, előtte pedig lehordjátok a sárga földig?

Én egyenlőre azon ábrándozom, hogy beülök egy állásinterjúra, és a végén azt mondják, hogy "hétfőn kezdhet".

Utána jöhet az ajtócsapkodós rész. :)

Húú, számtalanszor, de mindig türtőztettem magam. Aztán olyan szerencsém volt, hogy be is olvastam neki. Érdekes stílusban reagálta le, hogy bejelentettem, babát várok és búcsúzóul még elmondtam, mi a véleményem róla. Ezután a kollégák gratuláltak. :)

A főnök még most is emleget, mint primitív, hisztis, nagyszájú, ingyenélő ri***cot, ezt hallottam a régi munkatársaktól, bár érdekes módon azt nem emlegeti, hogy azt kívánta nekem, hogy forduljak fel a kölykömmel együtt (ezen buktam ki).

Én nem szoktam kiakadni, de ha nincs igaza,akkor megmondom neki,nyugodtan. Ha hülyeséget beszél, akkor is.

Elfogadja. (és bármikor 1napon belül kapok másutt állást,folyamatosan keresnek, tehát nincs is mire kiakadnia)