Ti elmennétek az első minimálbéres munkahelyre így? Tényleg ezt kellene tennem?

4 hete költöztünk új helyre,messzire az előző lakóhelyünktől, rokonságtól,az ország egyik legszegényebb megyéjéből, mert ott a keresetünk diplomásként is siralmas volt.

Így úgy voltunk vele,hogy amelyikőnk hamarabb talál jó munkát,költözünk,és a másik ott keres.

Párom kapott is olyan munkát amiről álmodni sem mertünk,olyan fizetéssel,amiben reménykedni sem reménykedtünk (előző helyen a menedzserek kerestek ennyit vagy ennyit se).

Én is keresgélek,jó diplomám van,de mivel így kb 3 városra szűkült a keresés,így egyenlőre még nem helyezkedtem el,de 3 hónapig kapom azt a 75ezer forintot az államtól,és van megtakarításunk is,ami kb 1 évre akkor is elég,ha egy évig nulla a bevételünk.

Ha csak párom fizetése lenne,még abból is félre tudunk tenni elég sokat.

Húsvétkor voltunk rokonoknál,leendő anyós és anyám összebeszélhettek,mindkettőtől megkaptam a magamét.

Anyós mindenféle ingyenélőnek elhordott,hogy mit képzelek,hogy a fia tart el, anyám elkezdett mindenféle hirdetést mutogatni,hogy menjek kapálni vagy takarítni vagy sorra operátornak.

(Az ünnepet ezek után inkább nem töltöttük velük)

Tényleg ez lenne a normális,hogy első olyan munkát elvállalni,ami fizet valamennyit?Hisz ennyit 3 hónapig az állam is fizet...másrészt ezek mellett érdekes lenne interjúkra járni,amik napközben vannak.

Párom szerencsére mellettem áll,a saját anyját rendesen leoltotta (15 évig ült otthon gyereknevelésre hivatkozva anno,pedig csak 2 gyereke van,1 év korkülönbséggel).

Még költözés előtt megbeszéltük,amelyikünk fix állás nélkül költözik,az pár hónapig csak szakmába illő munkát vállal,nem is jelentkezik egyébre,csak ami szimpatikus.

Vagy nem a mi hozzáállásunk a normális?