Anime bolt nyitás megérné?

Mondjuk az animèt nèzők nagy többsège mindig is tini/fiatalkorú volt.

Èn most vagyok 36 ès kb 98-99 körül ismerkedtem a műfajjal, a 2000-es èvek elejèn ugyanez volt a helyzet, csak akkor mèg nem is lehetett nagyon venni semmit.

De a jelenlegi globalizált világban tènyleg nehèz, a fiatal rajongók, akik betèrnènek egy boltba, nekik nincs pènzük. Az idősebb korosztály, akiben ez megmarad hobbinak meg egyrèszt szűk, másrèszt már hajlamosabb külföldről elintèzni a dolgot.

#33: Hát, a 90-es években a Dragon Ball meg Sailor Moon idején még nem igazán volt itthon anime kultúra. Sok olyan rajzfilm ment a TV-ben, amiről nem is tudta az ember fia-lánya, hogy anime (Nils Holgersson, Csip-csup csodák, stb). Kb a 2000-es évek elején kezdődött az igazi anime kulusz itthon, akkor viszont nem a tinik, hanem a fiatal felnőttek (20-25 év) voltak többségben, mert akkor még nem volt olyan egyszerű beszerezni a sorozatokat, a tinik pedig még jellemzően nem voltak annyit neten. Én már mondjuk ekkor is eBay-ről vettem a cuccokat.

A tinik igazán az Animax megjelenésével szálltak be és onnantól felhígult az egész, jöttek a divatanimések. Korábban aki anime körökben mozgott az javarészt intelligens, középrétegből származó fiatal felnőtt volt. Én akkor hagytam ott az egészet, mikor többségbe kerültek a tinip*csák.

Hát a 90-es èvekben nem, bár ha jól emlèkszem, az eslő ismerkedèsek mèg korábbra tehetőek nálam a műholdas csatornák bejövetelèvel (attack number one, captain future stb.) Az igazán nagy szerelem meg a Fushigi no Umi no Nadia volt az rtl 2-n94/5 körül, onnantól már tudtam, hogy èn meg akarom ismerni a műfajt.

A 2000-es èvekben már lehetett hozzájutni a mèdiához, de nagyon random volt, hogy mihez, fájlcserèlők, vinyó kölcsönadások útján. A szubkultúra egyèb rèszeit nem tudom milyenek voltak, abba nem folytam bele. Csak nèzem jó règóta 🙂 Ezèrt igy hirtelen nem is tudom, vannak e ilyenekkel foglalkozó webshopok itthon, nem kerestem soha, ha valami ilyesmi kellene, akkor alapból külföld.

Én anno azért szerettem meg az animét, mert egyrészt nem volt olyan film, sitcom vagy bármi, ami úgy hatott volna rám, mint az anime. Értem itt azt, hogy ha vígjáték volt, akkor akkorákat nem röhögtem, ha dráma volt, annyi érzelmet nem kaptam mástól, mint az animéktől.

Plusz a szubkultúra is tetszett, mert egyrészt a hasonszőrű emberek mind átlagtól magasabb IQ-val rendelkező különcök voltak, akárcsak én, másrészt az egész társaság sokkal befogadóbb volt, mint bármilyen korábbi klub vagy társaság, amiben voltam. A nyelvet is megszerettem emiatt.