Csak engem idegesít, hogy megyek az utcán a két nagytestű kutyámmal (német dog, német juhász) és a kistestű kutyákat felkapkodják?

Nekem volt német juhászom is, és most egy bolognese-m van. A német juhász kutyám is nagyon jól szocializált volt, soha nem bántott egy kutyát sem, a legkisebbekkel is játszani szeretett volna :-) Mégis amikor sétálni vittem, hiába volt pórázon, a kistestű kutyákat sorra kapkodták fel előle, sosem értettem ezeket a gazdákat, ám tényleg könnyebb egy kicsi kutyát felemelni, mint arrébb tenni, vagy másfelé irányítani.

Ma mint kistestű kutya tulajdonosa, teljesen átérzem ezt a problémát, hiszen kutyámat már többször próbálták megtámadni nagyobb testű kutyák. Az én kutyám se semmi, bolognese létére nagyon vagányan "beszól" a nagyoknak, nem félős kutyus :-) Az ilyen támadós esetek után persze mindig felkaptam az ölembe, ha jött egy nagyobb kutya velünk szemben. Kötelességemnek éreztem, hogy a nagyobbik kutya gazdájának is megkönnyítsem a helyzetét, hogy ne kelljen pl egy kevésbé engedelmes kutyát rángatni, hogy ne menjen oda a kicsihez. Ma már tapasztalt gazdának érezve magam, nem veszem fel a kutyámat, és akik netán felkapnák a kutyájukat, azoknak is ezt tanácsolom, hogy ne vegyél fel. Ugyanis az, hogy felvesszük, a kiskutya szemében KIZÁRÁS A KÖRNYEZETBŐL. Amit pl nem büntetésként vesznek, de nem jó jelként, és ha nem nagyon muszály, (ha mondjuk látjuk hogy tényleg meg akarja támadni, stb) akkor ne szakítsuk ki arra a fél percre se a kiskutyát a környezetéből.

Kérdésre válaszolva: Engem is sokáig idegesített, de meg lehet érteni. Ilyenkor egy kedves szót lehet szólni a kistestű kutya gazdájának, pl "Nem bánt, szereti a kutyákat. Hogy hívják a kutyusát?" stb.

Hát sajnos ez ilyen. Félnek a nagy testű kutyáktól meg féltik a kiskutyáikat. Ami valahol érthető is.

Nekem pincsim van. Igaz nem kapkodom fel nagy kutyáktól, de az ismeretlenekhez nem engedem oda. Figyelem a két kutyát ha nem látok támadásra/agresszióra jelet akkor természetesen nem problémázok. Én nagyon nyugodt szívvel oda engedem nagy kutyákhoz a kutyámat mert Ő is szeret nagyokkal játszani. De azért csak úgy szó nélkül nem, mert hát esélye nem lenne megvédenie magát.

Szerencsére jó megfigyelő vagyok és rögtön észre veszem ha valami nem fog stimmelni a találkozással és akkor inkább én állok arrébb. De meg is szoktam kérdezni, hogy nem bántják-e a kutyát. Mert azért féltem érthető. Hisz nekünk is volt már negatív tapasztalatom ilyen téren, így szeretem ha biztonságban van a kutyám.

De ne törődj vele. Engem is idegesít amikor az én kutyámtól felkapják a félkilós yorkijukat. Megértem mit érzel! Egy normális kutyás aki kutyaként bánik a kutyájával az nem fogja felkapni a kutyát. Aki meg felkapja azzal nem is érdemes foglalkozni sem. Hisz úgy sem tudod meggyőzni arról, hogy nem bántanak a kutyáid.

ebben csak annyi bosszantó, hogy a kiskutyákba így nevelik bele a félelmet, bizonytalanságot, és ezek a kedves emberek még szocializálni is elfelejtik őket, így egy két éves korukra ezek a minik kész idegroncsok lesznek, nagyon sok agressziót nevelve a kutyába:(

aztán általában az ilyen domináns-agresszív de ugyanakkor bizonytalan, frusztrált kutyulikat előbb-utóbb meg is támadja egy-két nagyobb kutya-kutyaszemmel nézve-teljes joggal

ezeket a kiskutyákat sajnálom csak, hogy ilyen nyomorult, önző emberekhez kerülnek

A német juhászokkal kapcsolatosan nekem sajnos nincsenek jó tapasztalataim. 3 ismerős kistestű kutyájának mentek már neki, abból kettő azonnal meghalt:((

Én 2 német juhászt ismerek közelebbről, azokban megbízok. De van egy "új" német juhász a környékünkön, 1 év körüli. Na ő az, akihez semmi pénzért nem engedném közel a yorkimat. (akit még soha nem vettem föl, semmilyen nagytestű kutya elől)

De ott a gazdák a hibásak... Egyszer a nővel volt lent, pórázon vitta a kutyát. Az én kutyám póráz nélkül, de ő az első szóra láb mellé igazodik, oda is hívtam magamhoz. Kb. 20 méterre voltunk tőlük, a nő meg elkezdett rám ordítani, hogy tegyem azonnal pórázra a kutyámat, mert ráengedi az övét. Megrángatta a kutya pórázát, az meg úgy bevadult, hogy ha elengedi, akkor biztos, hogy szétszedi a kutyámat, esetleg még engem is.

Ettől függetlenül nem veszem föl nagykutyák elől a sajátomat, de nagyon sokan igen. Azok a kutyák olyanok is, a saját árnyékuktól is megijednek.

Most le kell írnom, hogy mi történt 10 perccel ezelőtt.

Levittem sétálni a kutyusomat, és ahogy mentünk már hazafelé, egy kis füves park mellett mentünk, és a másik oldalon egy német juhász ment a gazdájával. (még nem találkoztunk velük)

Amikor a kutya észrevett minket, elkezdett rohanni felénk, mint az őrült. A gazdi csak pár másodperc múlva vette észre, és elkezdett futni a kutyája után, miközben kiabált neki.

Ha nem az lett volna, hogy a másik gazdi így reagál, akkor nem veszem föl a kutyámat. De tudtam, hogy baj lesz, mert a gazdi ordított a kutyájára. Fölkaptam a kutyusomat (4 év után először), és háttal fordultam a kutyának, szinte biztos voltam benne, hogy rám fog ugrani, és ki akarja majd szedni a kezemből a kutyámat.

Szerencsére nem bántott, de remegett a lábam:(

Amikor a gazdi odaért, elkapta a kutyát, és a bőrpórázzal nagyon elverte. Mondtam, hogy ne bántsa, de azt mondta, hogy muszáj, mert tudja nagyon jól, hogy nem lett volna szabad elrohannia.

Kérdeztem, hogy bántotta volna a kutyámat, ha nem veszem föl?

Azt mondta, hogy sajnos nem szereti a kistestűeket, és már néhányat "megrágott" :( Pedig az enyém aztán semmit nem csinált, még akkor sem, amikor jött felénk a másik, még csak nem is ugatott.

Szóval a mai naptól amilyen nagy ívben csak lehet, kikerülöm ezt a fajtát, ugyanis innentől nem bízok bennük.

Fölvenni nem fogom a kutyámat, de nem engedem meg neki, hogy német juhász közelébe menjen.

Hazafelé elég riadt volt a kutyám, végig be volt húzva a farka. Remélem azért nem száll inába a bátorsága, mert pont ma mondta az állatorvos, hogy ilyen bátor és kiegyensúlyozott yorkit még nem látott.

Szellő lány: Ne általánosíts! Minden kutya olyan amilyenné neveled. Nekem is van egy német juhászkutyám és amit olvashattad már egy pincsim is. Még sem rágcsálta még meg a kiskutyámat sem másmilyen kutyát. Én nagyon szeretem a német juhászokat. Egyedül a gazda hibája az, hogy nem tudta meg nevelni a kutyáját. Az én kutyámat is támadta már meg német juhászkutya (persze nem a sajátom) engem meg harapott már meg Chow-Chow még sem félek és nem kerülöm ki nagy ívben az összes nagy kutyát vagy Chow-Chow-ot vagy bármi más fajtát.

Hidd el nem minden német juhászkutya ilyen. De ezt bármelyik fajtára igaz. Csak is a gazdáján múlik. Bírom azokat amikor azt mondják, hogy: "Kan kutya? Igen. Jaj akkor ne hozd ide mert nem szereti a fiúkutyákat" Persze nem szereti. Vagy talán domináns és nem tudja kézben tartani a kutyáját. Nem mindegy. De egyszerűbb azt mondani, hogy nem szereti az azonos neműeket nem szereti a kis kutyákat. Ez baromság...

Kerüld ki azt a kutyát aki megtámadta (én is kikerülöm aki megtámadta már az enyémet, sajnos az egyik már meg is halt) és kész. Nem kell ezért általánosítani egy fajtát. Enyémet meg támadta már meg Yorki. Igaz úgy megcibálta mint egy rongyot a pincsim, de nem ráncigálom el minden yorkitól, mert lehet, hogy normális és jól kifognak jönni. Ugyanúgy támadta már meg nagy is még sem kapkodom fel mindegyik elől meg nem kerülöm ki őket ha szembe jönnek. Képzeld el a legjobb barátja egy német dog. Nem azonos neműek de folyton veszekednek mint valami házas pár. De tudom, hogy csak játékból.