Szaporító, hobbikutyás, vagy mi a szösz? Egy másik kérdés kapcsán most már komolyan felmerült bennem, h miért érzem magam rossz kutyásnak amikor ilyenekről szó van?

Első kutyám 8 éves, tk. nélküli. Apjának volt tk. Gyerek voltam amikor kaptam, mindegy csak kutya legyen alapon. Majd' megvesztem egyért, és még az sem zavart, hogy eleinte rondának tartottam. Ez a kutya szépen felnőtt. Kint lakott,3 éves koráig nem járt, csak az előttünk lévő mezőre. Nem kell leszólni, mert az itteni emberek: Ha még egyszer erre hozod azt a vérebet, kiengedem a Pengét!- és ki is engedte... Kutyaiskolába nem jártunk. Viszont egy kutyás nővér mellett nőttem fel. Az eredmény... B. 4 éves korában terelőtáborban ösztönpróbát szerzett és 2. lett egy terelőversenyen. Mondhatom, h hetedhét országról a csodájára jártak.:* Meghívtak bemutatózni. Ezután találtunk neki egy párt (mert szerettem volna még egy kutyát és felnevelés csodáit), aki szintén tk nélküli, farkatlan. 4 kölyök lett. Abból 3 csonka farokkal. Egyik 100 birka mellé került, a másik családi kutya lett. A harmadik fél évig volt nálunk, mert nem találtunk megfelelő gazdát. Aztán elvitték. Azóta minden nap látom elszaladni előttünk 2 lóval. Ebben az időben volt az, h B. megvédett éjszaka néhány fiútól. Majd pedig haladó osztályban 94°%-os lett (első) munkaversenyen. "Alapfokon Képzett". A 7 hónapos kölyke, D. pedig ösztönpróbát csinált. Amikor D. nagy lett, neki is találtunk párt, aki híres kennelből való. 3 kölykök lett. Egy csonka farkú, aki most a díjnyertes apjával őrzi a házat, és egy másik aki cukorbeteg kislányhoz ment. A 3. lett az enyém.

Tenyésztők és a mv bírója is mondta, h "azonnal" csináljak B.-nek B törzskönyvet, mert olyan okos és szép is. D.-hez pedig egy másik bíró jött oda, h tenyésztésbe venné, mert pont csonkolt farkú kutyákat keres.

Azért születtek meg D. kölykei, h belőlük megtartok egyet és neki tk.-ja, h dolgozhassak vele. Nos a kiskutya igen igéretes.

Még annyit, h mindegyik kölyköt rendszeresen látogatom, a cukorbetegnek ingyen adtuk oda (nem pénzért csináltam). Be vannak szervezve, h legalább egy ösztötpróbát csináljanak a kutyákkal és amikor valamelyik kölyköt akart, akkor rövid úton le lett beszélve róla.

Természetesen a későbbi (évek múlva) kutyáimat a már kinézett kennelből fogom venni. De majd célom a tenyésztés, és abból nem engedek, h mindig legyen mellettem egy olyan kutya akiben icipici Bogárvér csörgedezik. A tk kutyáimat sem fogom kiállításra vinni, munka célra szeretném majd őket (terelés, mv, őrzővédő stb)

Na most kérdem én, tényleg annyira gondosz vagyok ahogy egyesek beállítják és tényleg nincs csak fekete és fehér? Vagy egyáltalán változtatna a helyzeten ha tudnák, h nem holmi divatkutyám van, hanem erős és egészséges magyar pásztokutyáim? Mert én nem érzem magam szaporítónak, sem hobbikutyásnak.