Egy kérdés a kutyásokhoz mert csak úgy érdekel?

Nem kell túlzásokba esni. Nem kell a kisbabádnak tekinteni a kutyát, de nem is kell verni, hogy jó "fogós" legyen.

Elfogadom, ha menhelyről szerzel kutyát, szép gesztus. Elfogadom azt is, ha valaki törzskönyves, jó vérvonalú kutyát vesz, mert nem akar zsákbamacskát. Az ideggyenge, túltenyésztett állatokra viszont nincs mentség. Valamiféle szelekcióra szükség lenne, de még (illetve már...) nem tart itt a társadalom.

Szerintem hogy valaki jó kutyát nevel-e, azt nem az dönti el, hogy menhelyről vagy jó tenyészetből vette/prémium kajával vagy házikoszttal eteti/elolvasott X könyvet a kutyapszichológiáról vagy már gyerekkora óta kutyázik, hanem vagy van hozzá érzéke, vagy nincs. Sokszor sajnos nincs. És ezek miatt a félrenevelt kutyák miatt vannak a kutyaiskolák, akiktől a gazdáik nem akarnak megválni, mert szeretik őket, csak nem értenek hozzá. Fél siker, hogy egyáltalán próbálkoznak.

Nem szeretem, hogy az "állatvédők" csúnyán néznek bárkire, aki az ugatós kutyához nem hívja ki kapásból a Kutyákkal Suttogó Csodálatos Kutyadokit, meg azt az agyontenyésztést, ami megy egy csomó fajtánál.

De még kevésbé tetszik, amiket nagypapám mesél, hogy gyerekkorában évente egyszer a kötelező oltásnál a komondort odaláncolták a lovas kocsi hátuljához, és mire elhúzták az állatorvosig, lenyúzta a bőrt a hasáról, mert még életében nem volt az utcán és konkrétan lépni sem mert a félelemtől; meg hogy a 6-7 éves kutya már aggastyánnak számított. (Nem hiszem el, hogy 60 évvel ezelőtt rendszeresen megérték az átlag falusi kutyák a 15< évet.)

Azért ezen már túl vagyunk, mert az, hogy hogy bánsz az emberekkel-állatokkal, nem anyagi kérdés, hanem erkölcsi, ami viszont koronként változik. Más ma az élet, többek között az állattartási morál is megváltozott nagyapáink idejéhez képest.

Úgyhogy azért megróni valakit, mert költ a kutyájára és foglalkozik vele, illetve, mert hordja/nem hordja kutyasuliba... hát nem tudom. Sokkal rosszabb dolgokkal is tölthetné az idejét.

Én 52 éves vagyok.Egész életemben Pesten éltem,lakóépületben.(nem kertes házban) Már gyerekként is volt kutyánk,és ahogy előttem írta valaki,úgy kaptuk..De már akkor is családtagnak tekintettük.Anno annak idején nem volt iskola az állatoknak,mi magunk neveltük.Anno annak idején nem voltak drága tápok,főleg nem ennyiféle.Azt evett a kutya amit mi ettünk.A kutya úgy nőtt fel ahogy mi.Szeretetben,és sosem éhezve.Megfelelően gondoskodtunk róla.Amikor beteg lett,apukám mindig vitte az orvoshoz,ez volt a természetes.Ha mi a gyerekek is betegek lettünk minket is vitt az orvoshoz.

Együtt nőttünk fel a kutyával,és amikor öregkorában elaludt,mert itt volt az ideje,akkor úgy döntöttem lesz egy újabb kutyám.Szintén ajándékba kaptam.Szintén családtag volt,és úgy élt ahogy a szüleimnél élt a kutya.A mindenem volt a kutya,de az évek bizony mentek.Ő is nyugdíjas lett,és eljött a búcsú ideje.Férjhez mentem,gyermeket szültem.A gyermekem kutyát akart.Kapott egy ajándék kutyát.Együtt nőttek fel..Ma őszes pofikával itt alszik a lábam mellett,és időnként hálás pillantásokkal les rám.Családtag.A fiam imádja,bár már lassan ő is felnőtt ember lesz,de előre tudom,hogy megint megszakad a szívünk egy kicsit,ha a kutyusunk ideje is le fog járni.

Sosem vágytam törzskönyvezett kutyára,mert nem állt szándékomban kutyakiállításokra vinni,vagy tenyészteni.

Sosem voltam felelőtlen,így nem szaporítottam őket.(bizony a sterilizálást mindig megcsináltattuk az orvossal) Sosem vittük kutyaiskolába,mert mi magunk foglalkoztunk vele..A kutyának teljesen mindegy hogy egy idegen helyen,vagy a megszokott környezetében van együtt a gazdijával.Neki az volt a fontos,hogy a gazdi vele foglalkozzon.Ezt megkapta tőlünk minden iskola és + kiadások nélkül is.Rendesen kapott enni,bár sosem vettem drága tápokat..Én talán a korom miatt is,de jobban hiszek a természetes táplálékokban mint az előregyártott tápokban..(ki tudja mi van benne) A kutyát egy okból tartottuk.Családtag..

Akkor leirom en is velemenyemet.

1. kutyakaja: szerintem is baromsag meregdraga tappal, meg amugy is tappal etetni a kutyat. Veszel csirke nyakat, farhatat egy kis marhaszivet repat, zöldborsot es forralsz egy levest rizzsel. Öntesz hozza egy kis olivaolajat vagy margarint.

Nem kell, söt nem is szabad mindennap minden asvanyi anyagbol, vitaminbol bevinni a szervezetbe.

2. Kutyasuli

Az elsö kutyammal (2002) elkezdtem jarni, mert iszonyat dominans volt kannal, ferfival. Nem sok sikerrel, igy el kezdtem a könyveket bujni es ni ö szamomra A kutya. Elvegeztünk tavaly egy alap es közepfokot, hogy legyen valami papirja :D

A mostani szukammal meg muszaly sulizni, mert az agilityhez, BH-hoz es ÖV-hez kötelezö az alapfoku tanfolyam elvegzese. Nem is kell mondanom, hogy persze a kutya mar mindent tud es allandoan a többiekre kell varni :)

Viszont, akinek nem volt meg kutya es b@szott utanaolvasni, annak igenis kötelezöve tennem (barati aron) az alapfokot. Tanulja meg a kutya nyelvet, reakcioit.

3. Kutyaovoda

Sajnos nem minden gazda teheti meg, hogy olyan környeken lakjon, hogy kutyajat összeengedhesse masokkal, viszont törekszik a helyes szocializaciora. Teljesen elfogadhato, aki normalis kutyat akar.

4. Kutyavetel

Nekem keverekeim vannak, viszont mindig is Orias Schnauzert v Argentin Dogot akartam. (Meg varat magara)

Lehet, hogy ismerösödönek szerencseje volt az expresszes kutyakkal, de mi van, ha neadjisten ideggyenge lesz es emiat pl a gyerekedre tamad? Kijönnek olyan betegsegei, ami nagyon borsos összegböl gyogyithatoak vagy nem is, pedig addigra a szivedhez nött a kutya.

IGen is ha garantalt minöseget szeretnel egy bizonyos celra (kiallitas, munkaverseny...) akkor tenyesztötöl vehetsz, de olyanokat se tamogasson az ember, aki disznoolban terdig sz@rban elleti a kutyajat.

5. Allatorvos

En sem rohangalok le allandoan, oltasokat, fereghajtast megkapjak. Ha valamit furcsallok rajtuk, akkor megkerdezem a dokinkat es valaszol, tanacsot ad. esetleg meg ingyen is kapunk valamit :) Es nem egy falusi "hentes", ö a hatosagi allatorvos.

Viszont kutyakötelessegnek tartom, hogy ha az allat lathatoan rosszul van, akkor igen is el kell vinni/ki kell hivni a dokit.

Nekem ennyi igy elsöre a velemenyem, viszont tudnank napestig ertekezni rola.

Viszont ne felejtsük el, hogy kutyat tartani nem kötelezö ! :) Viszont, ha mar van, akkor kötelezöek vagyunk gondoskodni rola.

az, hogy mindenki fikáz, már a "beleunás" eredménye azt hiszem, bár biztos vannak olyanok, akik zsigerből így kezdik a kommunikációt, de én inkább azt vettem észre, hogy mikor már a 54587. embernek magyarázza adott személy, hogy mi is a különbség a szaporított és a tenyésztett kutya között, akkor már egyre fogyóbb a cérnája...

ennyit a dolog emberi tényezőiről.

minden más, amit leírtál arra utal, hogy vagy nem olvastál elég figyelmesen, vagy még nem olvastál itt eleget. a nagy többség szerencsére tisztában van a felelős kutyatartás alaptételeivel, és ehhez mérten próbál válaszolni. az, hogy milyen stílusban, mint fentebb írtam, változó és lehet az ismételgetés eredménye

bizony, a kutyatartás drága dolog. a gyermekvállalás is, teszem hozzá, de azon esetben legalább az állam támogat valamivel, míg a kutyádat a büdös életbe nem fogják pénzelni. az állatorvost nem fizeti a TB, a kutyaeledel a kutya biológiai igényei miatt drága (mivel a hús a legdrágább alapanyag mind közül), maga a kutya pedig egy eszmei érték, ezt kell megfizetni egy tenyésztőnél. a kutyasuli opcionális, azért szokta mindenki ajánlgatni, mert nem lehet minden gondot neten keresztül megoldani, és sokkal egyszerűbb, ha ellátogat egy szakemberhez (aki jó eséllyel tényleg ért hozzá, bár ugye a kutyakiképzök közül sem mindegyik ért a melójához), jobb eséllyel talál megoldást a helyzetére.

a jó kutya megnyugtatlak, régen se volt ingyen, vagy olcsón! egy jól terelő, jól vadászó, jól őrző kutya kincset ért, nem osztogatták csak úgy! ugyan úgy, ahogy a jól tejelő tehenet, vagy sokat fialó kocát sem passzolgatták el bagóért... a jó kutyának mindig megvolt az értéke, a szrt lehetett ingyen, vagy olcsón megkapni, esetleg ha nagyon nagy szerencséje volt valakinek, vagy nagyon megbecsülték, akkor kaphatott jó kutyától kölyköt. (kóbor állatok nemigen voltak, mert az a szaporulat ami nem kellett a Bodritól, azt a gazdája rögtön agyoncsapta.) franciáknál a vadászkopókat pl. nem lehetett venni, vagy eladni. akkora érték volt, hogy csak ajándékozni lehetett, méghozzá az arra érdemesnek (persze csak rangon belül). akkor, anno a kutyákat használatra vették, nem pedig státusznak, vagy családtagnak. munkájuk volt, feladatuk, és mivel volt elég dolguk napközben nem volt gond azzal, hogy kutyasuliba járassák, azt tehette egész nap, amire született, nem voltak viselkedési problémái. enni meg nem royal canint kapott, de nem is teszkó gazdaságos, csupa gabonából álló tápot! konkrétan a pásztorkutyákról tudok nyilatkozni, őket savóval, korpával, és az elhullott jószággal etették. nem búzát meg kukoricát ettek... (érdemes megnézni a zsákokat, hogy mit etetünk a kutyáinkkal!)

lehet, hogy menhelyen végezné a szaporítók jelenlegi állománya, ha most mindenki észhez térne és többé nem venne onnan. de utána felhagynának ezzel, hisz a piac miatt csinálják! és nem termelődnének újra a selejtes kiskutyák. az, hogy van néhány pozitív példa, az csak a szerencse műve. de általánosságban elmondható, hogy a legolcsóbb kutya a legdrágább. csak számold ki, mennyi pénz felnevelni 7-8 kiskutyát, beoltatni, féregteleníteni, gondosan és JÓ kajával! egyszerűen nem éri meg senkinek az ilyen kutyát 20-30e-ért venni, ha mégis ennél olcsóbban hirdetik, akkor ott valami kimaradt...

ismeretségi körömben is most derült ki egy olcsón vett borderről,hogy epilepsziás. ez általában genetikus dolog, egy gondos tenyésztő pedig ugye figyeli az egész vonalat, amit használ, és ha ilyenről tudomást szerez, akkor bele sem fog egy alomba. így most amit megspóroltak a réven, fizetik a vámon... a kutya meg szív.

kutyát tartani nem kötelező.

sokan írták már, jó lenne végre tudomásul venni. azok, akik felteszik itt a "milyen fajta legyen" kezdetű kérdéseket sokszor elgondolkodtatnak, hogy mi a frászér kell kutya? egymástól totál eltérő habitusú kutyákat sorol fel, tehát láthatóan nincs konkrét elképzelése, azt sem tudja mit akar a leendő kutyájától... azért kell, hogy legyen. no, ilyen célra talál zsákszám menhelyi kutyákat, kölyköt is.

de ha valaki picit gondolkozik, talál egy célt, és egy fajtát, veszi a fáradtságot és utánanéz annak a bizonyos fajtának, akkor rájön, hogy foxi és foxi között is oltári különbségek tudnak lenni!

értetlenül állok az olyan kutyavásárlások előtt, mikor ELŐBB megveszi, aztán teszi fel itt a kérdést, hogy mégis hogyan nevelje, mit kell tudni róla? nem egy pásztorkutyásnak írtam már kisregényt, és szántam rá sok időt és energiát, hogy itt és később privátban segítsek, hogy ne írtsa ki később a cuki kiskutya a családot... mert az emberek meggondolatlanok, és még mindig él a fejekben, hogy "kell egy kutya a házhoz". pedig nem, nem KELL!

ha viszont elszánta magát, képes és szeretne gondosan és felelősen állatot tartani, akkor szánja rá még azt a kevés időd, és ismerje meg a kutyát, mint fajt, az igényeit, a fajtákat, a kiválasztott fajtáját meg aztán a-tól z-ig. és ha ezzel megvan, akkor már nem kell neki elmagyarázni, hogy expresszes Józsi bácsinál miért húszezer a havanyéze, a tenyésztőtől meg miért több egy százassal...

"Nem beszélve a kutyusok papírjainak hamisításáról.. Mert van ilyen."

Van, de nem ez a jellemző.

Ahogy van olyan is h az ember beleszalad olyanba h lopott autót vesz...vagy hasonlók. Amiben benne van az ember keze abban van csalás is.

Nem vitaindítás vagy állásfoglalás céljából, de le szeretném írni, hogy velem mi történt.

Anno munkakutyát kerestem, és nagyon megtetszett a border collie. Sokat néztem, még többet variáltam rajta, amikor is úgy határoztam, hogy jöhet egy a házhoz, mert most már "megengedhetem" magamnak. A fajtamentőkkel kezdtem, ott éppen akkor nem volt bordernek nyoma sem, lehet még nem volt ekkora divat. Menhely - szintén nem volt, maradt a kölyök vásárlás. Google- mert a barátom- és kenneleket kezdtem keresni. Volt is mindenféle érdekes angol nevű tenyészet, aztán jött a telefonálós- e-mailezős rész. Nem mindenhol volt alom vagy tervezett alom. Ezzel már ki is zártuk egy részüket. Volt olyan tulaj, aki azt mondta, hogy kiállítási vonalat képvisel, és nem tud arra mit mondani, hogy nekem bizony dolgozni kell a kutya. Akik maradtak, azok nagyon kedvesek voltak, de 150 körül volt egy kölyök, mert import kan, meg színt hordoz, meg ilyen olyan. Elkeseredtem. Oké hogy pénzt kell áldozni, de 150 ezer? Esetleg még volt aki odaadta volna 80-ért társtulajdonba.

Utolsó elkeseredésembe maradt az expressz. Szinte kivétel nélkül mind szaporító volt a szó legelítélendőbb értelmében. Akkor akadtam össze egy családdal, akiknek a kutyájának voltak kölykei. Meglátogattam őket, az szuka és a kan is gyönyörűen dolgozott, és törzskönyves, szűrt borderek. Segítettek kiválasztani a kölyköt, mert elmondtam mire kell és kettő között nagyon nehezen döntöttem, DE jól döntöttem. Azóta nem volt új alom náluk, most nem érnek rá kiskutyázni. 30 ezer volt.

Van egy 'border jellegű keverékem' ami hibátlan, szép okos.

Kedves Utolsó!

Úgy gondolom, hogy akiktől te vetted a kutyusod, nem a szó szoros értelmében vett szaporító!

Aki ennyire gondosan utánajár a dolgoknak, mint ők, lényegében már csak a papír hiányzik a kezükből, hogy ők hivatalosan is tenyésztők legyenek :)

Ha mindenki ilyen gondossággal járna el, nem lenne semmi gond :)

"Nem mindenhol volt alom vagy tervezett alom. Ezzel már ki is zártuk egy részüket."... "Elkeseredtem. Oké hogy pénzt kell áldozni, de 150 ezer?"

A te példád kimondottan jól mutatja az "adj uram isten, de rögtön" tipikus esetét.

Én is hadd mondjak akkor egy példát. Barátnőm másfél évet várt a kutyájára, mert tudta, hogy neki milyen kutya kell, melyik tenyésztőtől, melyik párosításból. Neki a kutya és a versenyzés az élete. És nem "kőgazdag" hogy a kérdezőt idézzem. Másfél év alatt a nulláról, 10-15 ezer forintokat félretéve, mire meglett a kutya, összegyűlt a pénz is. Így is hozzá lehet állni a dolgokhoz.