Egy kérdés a kutyásokhoz mert csak úgy érdekel?

A kérdezőnek igaza van sok mindenben.Legutóbbi kutyám is 30ezer volt és törzskönyves! Nem volt semmi baja ,kiváló eszű ,szép kiállású ,jól dolgozó kutya volt. Rengetegen dicsérték. Én nem hiszek ebben a 100-150 ezerért van csak jó kutya dologban, mert csak a tapasztalataimnak hiszek, mondhat bárki bármit. Következő kutyám ,ha lesz sem fog többe kerülni 30-40ezernél. Megnézem a szüleit ,megvizsgálom a kiskutyákat és ez alapján eldöntöm melyiket választom.Szépségversenyes eredmények lefizetett bírókkal nem érdekelnek.

Túlárazott kutyatáp az egy nagy kamu ,de aki akarja vegye, de ne nézze le azokat akinek nem telik rá! Az meg megint nagy átverés ,hogy sokkal több kell az olcsó tápból, mert ha kiegészítik ételmaradékkal ami ingyen van az máris kompenzálja.

Kutyaiskola jó időtöltés, pl csibészeltetni máshogy nem is lehetne megtanítani,agilitypályát is nehéz építeni a panellakásban,de alap dolgokat azért otthon is meg lehet tanítani,kutya ovi sem hülyeség ,mert utcán nem fut össze olyan sok kölyökkutyával az ember akivel játszhatna a sajátja.

Nekem volt egy kiskutyám aki idős korára pusztult el.

Mivel nagyon a szívemhez nőtt,és családtag volt,így nagyon sokáig gyászoltam.A párom szerint itt az ideje,hogy egy újabb kiskutya jöjjön a házhoz,

4 éve lesz lassan hogy gondolkodunk a kutya befogadásáról..

A gyönyörű bull terriert választottuk ki..

Vagyis azt már tudjuk hogy ilyen kutyát szeretnék családtagnak. Már régóta nézelődünk menhelyeken,tenyésztőknél,mindenhol..A menhelyen vannak nagyon szép,és egészséges bull terrierek,akik csak szerető gazdikra várnak..Vehetnék akár tenyésztőtől is hiszen 250-300 fonttól már lehet kapni..Anyagilag megtehetném,nem okozna gondot.Mégis a menhelyen látott kis bull terrierek valamiért jobban a szívemhez nőnek..Tudom,hogy igazuk van azoknak akik szerint csökkenteni kéne a szaporítók által született kutyák számát.De ha már megszülettek akkor miért ne adjam meg nekik is az otthon melegét?? Én nem akarom tenyészteni,és nem akarok kis kölyköket idővel..Megteszem a kellő lépéseket ez ügyben ha lesz kutyám.De ha egy hálás,szerető kutya vár rám amikor haza megyek,ha látom s rajongását,akkor nekem már megérte,hogy a menhelyről hoztam ki egyet..

Jelenleg még nincs kutyám..Most nézegetjük,most "válogatunk"..Elkapkodni sem szeretném..

ma 10:54-es vagyok

Annyit fűznék hozzá, hogy nem biztos, hogy hat számjegyű összegért lehet csak normális tenyésztőtől kutyát venni, az enyém ahogy írtam is, tenyésztőtől van, 55eFt-ért vettem, kifogástalan tenyészetből. De láttam példát arra is, hogy a 150eFt-on kínált kölyökkutyákat minősíthetetlen körülmények között tart egy igen neves tenyésztő...

természetesen a "beleunás" nem mentség a bunkó stílusra, csak rávilágítani kívántam arra, hogy mind emberek vagyunk. (már ha az én írásomra reagáltál) a magam részéről igyekszem mindig higgadt maradni, már csak azért is, mert észérvekkel voltak már sikerélményeim rá-, illetve lebeszélés terén, míg indulatosan soha.

"Nincs olyan ember,tök mindegy hogy tenyésztő vagy szaporító aki ebből nem húz hasznot!"

nos, amíg nem hoztál létre egy almot, amibe beleadtad szíved-lelked, minden tudásod, addig ezt ne jelentsd ki ilyen határozottan. a szaporítónak nyilván van belőle haszna, hisz ez motiválja, de az igazi tenyésztőnek nincs.

ha matekozni akarsz, kereng itt a gyiken - meg máshol is - egy olcsókutyás egyenlet, ajánlom olvasásra. (véleményem szerint még olcsó árakkal is számol amúgy)

a pénzről...

a kiskutyák ára mindig eszmei érték.

eszmei érték, amiben benne van tenyésztők sorának munkája, akik figyelemmel kísérték az állományt, a kutyák minőségét, teljesítményüket, egészségüket, és ennek fényében válogatták össze az adott vonalat alkotó egyedeket. a jó tenyésztő magának tenyészt, nem eladásra, amit pedig magának készít az ember, arra még jobban odafigyel.

de ha megszületett a kiskutyája, annak lesznek testvérei is, akiknek gazda kell, és ilyenkor ezeket az általa megállapított eszmei értéken eladja. általában elővásárlási joggal, garanciával, szerződéssel, alapos utánajárással a vevő személyét illetően.

ezért a "mennyibe kerül egy alom" matekozáshoz hozzá kell adni a szukát, a szuka felnevelését, eredményeit, és ezzel együtt már talán értehető, hogy miért nem tud a jó tenyésztő kijönni nullára! mert ahhoz, hogy nekem nullszás legyen az eredményem, abba muszáj beleszámolnom a szukát is, hisz az alomhoz kellett ő is. ugyanúgy, ahogy a kiutazás a kanhoz szintén elengedhetetlen kiadása volt az alom létrejöttének. és ezzel már borulnak az általad leírtak.

ezt az eszmei értéket pedig vagy elfogadjuk, vagy nem. ha nem, akkor lehet hozni kiskutyát fajtamentőktől, menhelyről, azok között is van fajtajelleget viselő, szerető kutya bőven. a kérdés csak az, hogy megér-e nekem a leendő társam annyit, hogy megfizessem érte a tenyésztők munkáját? akarom-e versenyre, kiállításra vinni, mennyire akarok nyerni vele? vagy az is elég, ha csak hobbi szinten maradunk, és saját örömünkre sportolunk?

nem kell, nem kötelező olyan tenyésztőtől kutyát venni, akiben nem bízunk meg 100%-osan! sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem járják körbe a fajtát rendesen, és belenyúlnak egy szeszélyes tenyésztő gyengébb almába, aztán egy életre mottójukká válik, hogy a drága kutya "túltenyésztett" (ez egy oximoron egyébként, nincs értelme a szónak), meg beteg. vagy éppen a kedves tenyésztővel vesznek össze - talán éppen nem is kutyás dolgon - és jól elhatározzák, hogy többet nem vesznek pedigrés kutyát.

nem kötelező mindenkinek minőségi, tisztapapíros kutyát tartani! akinek nincs igénye rá, hogy kiállításra járjon, versenyekre menjen, csak egy társ kell, akkor válasszon mentett kutyát. boldog lehet vele hosszú éveken keresztül.

a magam részéről egy hobbikutyára sem átallottam volna kiadni százezreket, mivel vágytam arra a bizonyos fajtára, nagyon. volt korábban már olcsó kutyám, sokat szenvedtem miatta - mert nagyszerű lelke mellett sokféle öröklött betegsége volt. szörnyű volt arra gondolnom, hogy a hatalmas, életerős kutyám nemsokára lerokkan, mert olyan súlyos a diszpláziája, hogy már 10 hónaposan megkoptak a combcsontjai... még egyszer nem akartam ezt végigcsinálni, inkább kiválasztottam egy fajtát, és egy tenyésztőt, akiben megbízok. nem mondom, hogy emberileg ő a példaképem, vagy ilyesmi, de tudom, hogy kutyázásban lelkiismeretes, és a mai napig bizalommal fordulok felé. nagyon akartam azt a kiskutyát, és egyáltalán nem tartottam túlzásnak a 120e forintot érte! sőt, amilyen nagyszerű kutya lett, utólag azt mondom, adnék érte még ugyanennyit is... ő a társam, szívem közepe, és bőven megért ennyi pénzt!

ha neked nem ér meg ennyi egy leendő lelki társ, hát ne adj pénzt érte. kutyát tartani nem kötelező, írom ismét. ez egy hobbi, egy DRÁGA hobbi! ha nincs rá keret, akkor fogadj örökbe, vagy tarts egy olcsó állatot.

egy adidas boltba sem mész be azzal, hogy adjanak neked féláron pulcsit, mert neked nincs több pénzed, de ígéred, hogy jó gazdája leszel és mindig kímélő programmal fogod kimosni... hanem választasz, hogy elmész a kínaiba, és veszel valami szrt, vagy betérsz egy turkálóba, ahol minőségi cuccokat is megkapsz nagyon olcsón.

Bevallom nem olvastam végig se a kérdést se a vállaszokat.De már az elejében tökre olyan dolgokat mondtál amit nem lehet cáfolni.Én a barátom szomszédjától kaptam egy keverék kiskutyát,és nem veszem a legdrágább kaját mert nem vagyok gazdag,és a szüleim nem is akarták hogy tartsam,szvl délutáni plusz munkából amit segitek ennek annak abból veszek neki kaját meg amit kell,és tök jól elvan.

Én személy szerint lesz*rom h ki mit mond a kutyámról,én szeretem,és ő szeret,nkm ennyi elég:)

Kedves Kérdező és még itt néhányan!

A probléma h még mindig nem látjátok a fától az erdőt. Azt h a "sznobság", "rongyrázás" nem ott kezdődik, h valaki 150 vagy 200 ezerért vesz kutyát - ugyanis annak az esetek legnagyobb részében megvan az oka. Ám azt nem igazán tudom hova tenni, amikor sokan akarnak egy fajtatiszta kutyát, de azt már leszarják, h milyen belső tulajdonságokat, ösztönöket, betegségeket hordoz, csak nézzen úgy ki. És a szaporítós - értsd: szakértelem nélkül szaporított fajtatisztának látszó - kutyák többsége ilyen. Nyomokban hordozzák csak a fajta belső tulajdonságait, de tetejében rengeteg negatívval, ill. nem kívánatossal megspékelve. De legalább úgy néz ki, mint amilyet emberünk szeretne. És hát ez a fontos.

Legtöbb esetben mindez nem tudatos. Sőt sokszor még akkor sem látják a saját és egy típusos, jó vézenű, jó ösztönű (jó kennelből és kiváló ősökkel rendelkező) kutya között a különbséget amikor az nyilvánvaló, ill. ott van a szemük előtt.

Amíg ez az oldala nem érdekli az embereket addig lesznek szaporítók és lesz igény a 30 ezres kutyára. És mindez azért paradox mert az emberek azzal védekeznek, h azért nem fogadnak be menhelyről még egy 2 hónapos keveréket sem, mert "nem tudják, h milyen lesz és milyen tulajdonságai lesznek". De abba bele se gondolnak, h a szakértelem nélkül tenyésztett "fajtatisztának látszó" kutyák ugyanolyan "lutrik" mint a menhelyi.

Én egyetlen egy elvet vallok. Ha családi kedvencnek kell a kutya, azt menhelyről hozom. Ha meghatározott célom van a kutyával - pl. versenyszerű agility - akkor fajtatiszta, jó helyről, a megfelelő párosításból.

De csak azért mert szeretnék egy kedves, sportos, közepesen nagy kutyát, nem fogok szaporítós, 30 ezres lutri labradort venni, hanem ezekkel az igényeimmel besétálok egy olyan menhelyre ahol ideiglenes befogadóknál vannak a kutyák vagy sokat van velük foglalkozva és előadom az igényeimet, és várom h milyen kutyát ajánlanak - ill. magam is körbenézek, ismerve az elvárásaimat.

Egyébiránt jómagam 2 évig gyűjtöttem egy border colliera, akit agilityre vettem. Kinéztem a kant akitől szeretnék, felvettem a kapcsolatot a tenyésztővel és lefoglaltam egy kölyköt a számomra legideálisabb párosításból. Csak annyit tettem félre addig amíg meg nem születtek amennyit egy hónapban amúgyis költöttem volna a kutyára. Ha erre, ennyi lemondásra nem képes az ember egy olyan kutyáért akit 10-15 évre választ társául, akkor az meg se érdemli.

Arról meg ugye ne beszéljünk, h mi mindenre költenek amúgy az emberek: házi mozi, lcd tv, okostelefon, fényképező, videókamera, otthon internet, kábeltv, autó, parkolás, cigi stb.... vannak akik napi 1 doboz cigit elszívnak, azok egy év alatt vehetnének egy normális helyről típusos fajtatiszta kutyát. (most majd mindenki jön azzal h "jó de én nem cigizek...." - az a mindenki nyugodtan elvonatkoztathat a példától és találhat valamit a saját életében amiről le tudna mondani a kutya érdekében)

A lényeg annyi lenne, h aki úgy gondolja h felelősséggel gondolkodik és felelősséget érez a fajta iránt akit szeret és választ, az nagyon kicsit túllép a saját önös érdekein, azért h valami javuljon az országban. Nem kellene hozzá sok, csak egy kicsi. Ezt kéne megérteni....

bár úgy gondolom elég kimerítően válaszoltam eddig is (köszi annak, aki végig is olvasta és nem csak a vállalt nickem miatt értékelt!), de hozzátennék még valamit, amire este már nem volt érkezésem.

a "kőgazdagságról"...

több kutyánk is van, egyiküket kaptuk ajándékba, és egyet féláron (nem csupán ezzel tisztelt meg a tenyésztő, de ráadásul ő választotta ki nekem a legszebb kant, mert úgy gondolta, hogy nálunk lesz a legjobb helyen), mindenki másért kifizettük a vételárat, ami bár különböző volt, de egyiküknél sem a 20ezres kategória... hússal etetünk (nem csirkenyakkal, meg farháttal! hanem HÚSsal), de ha úgy jönne ki a lépés, hogy valamiért nem tudok nekik főzni (még nem volt ilyen, szóval nagyon elméleti síkon mondom) akkor sem adnék nekik acanánál rosszabbat. ha baj van, orvoshoz megyünk, eljárunk ahogy tudunk versenyezni, tréningezni (kutyasuliba nemigen), és kirándulni.

és nem, nem vagyunk kőgazdagok. de még módosak sem. van egy vén csotrogány autónk, egy pici házunk kinn falun, de nem járunk szórakozni, nincs plazmatévénk (sőt, semmilyen tévénk sincs :D), nincs légkondi, gázfűtés, nem dohányzunk, és nagy tételben szoktunk bevásárolni havonta egyszer. vannak viszont haszonállataink, akik ellátnak tejjel, hússal és tojással, fával fűtünk, turkálóból vásárolok ruhákat (és milyen jókat!), mert amink van, az nem sok, de a kutyákat bevállaltuk, így el kell látnunk őket. nekünk ez az életünk, nem érezzük úgy, hogy bármiről is lemondanánk (egyetlen luxusigényünk a kávé :)), és valószínűleg akkor sem költenénk többet, ha egy, vagy egy kutya sem lenne, egyszerűen nincs igényünk rá.

viszont így megtehetjük, hogy ennyit áldozunk a kutyáinkra, mert nekünk ők, meg az egész kutyázás vannak ennyire fontosak.

amit az előttem lévő leírt, az nagyon igaz, és ajánlom mindenki figyelmébe! ha nem tudunk annyit feláldozni, hogy lemondunk havi párezer forintról - vagy egyszerűen nincs rá - akkor egyszerűbb ezt az egész kutya-dolgot hagyni a fenébe.