Ismertek olyan kutyakiképzőt vagy kutyaiskolát Magyarországon, akik az erőszakmentes kutyanevelést tanítják?

Íme egy cikk erről: [link]

Külön kiemelném ezt a mondatot: There are certain behaviors that your dog engages in that are self-rewarding. This means that the behavior is more enjoyable than any treat or praise you can offer. The booze is better than the biscuit.

Csak az üldözésről egy pár mondatban: a kutyának ez olyan, mint a drog. Egyre nagyobb mértékű endorfin szabadul fel az állatok üldözésekor, teljes eufóriába kerül. Nem tudom, láttál-e már olyat, mikor a kutyára leszáll a 'vörös köd'. Nem a szelektív hallásról beszélek, hanem pl. ha eltűnsz és bepánikol, és melletted áll, de nem hallja, hogy hívod. Én láttam ilyet,és ugyanez a vörös köd száll le az üldözéskor is. Ilyenkor csak egy nagyon erős inger vagy erősen kondicionált tiltószó tudja kizökkenteni, nem falatka meg simi.

Én nyitott voltam ezekre a módszerekre egy időben, érdekelt a dolog, aztán így 6 kutyával a hátam mögött (köztük roti, husky, vizsla, mixek) dereng valami olyasmi, hogy a kutya egy valamiben nagyon hasonlít az emberre: tiszta, egyértelmű, igazságos szabályokra és azok betartatására van szüksége. Nem falatka kell neki, hanem határozott, nyugodt vezető, aki mindenkor egyértelműsíti számára az adott viselkedésről, hogy ez kívánatod vagy tiltandó. Szóval az üldözés leszoktatásáról pozitív módszerrel az a véleményem, hogy olyan, mintha egy drogosnak azt mondanád, hogy 'ne drogozz, adok neked sütit.'

Putting it another way, take any well-bred hunting dog, and place before him a raw T-bone steak and a live quail. That dog will chase the quail to exhaustion without giving the t-bone a second thought.

Nagy igazság, mást nem tudok mondani. De te is kipróbálhatod egy ösztönerős kutyával, meglátod, mennyire válik be a dolog.

De ha közel laksz, nyitott vagyok egy személyes találkozóra is, én nem zárkózom el a módszertől, most van nálam egy másfél hete mentett 3 éves husky, jelenleg nulla behívással. Szívesen megnézem, hogy fogod neki csak pozitív megerősítéssel megtanítani a behívást. Ha sikerül, akkor beismerem, hogy én nem mélyültem el eléggé ebben a módszerben. Ha nem sikerül, akkor pedig talán te is ráébredsz valamire.

De az a válaszoló amúgy nagy igazságot írt, aki azt mondta, hogy a kutyádat megtámadó rotit próbáld meg rehabilitálni csak pozitív megerősítéssel. Szerintem nem zárkóznának el a gazdái sem, ha mégis, hát van rengeteg menhelyi kutya, akit az agressziója miatt nem lehet örökbeadni. Náluk is megpróbálhatod ezt a módszert, kíváncsi lennék a fejleményekre.

Még két mondatodra reagálnék:

'az én kutyám most 1,5 éves, 6 hetes kora óta nálam van (mentett), tehát a pofátlan kamaszkor kellős közepén járunk, mégis sokan csodálkoznak rajta, milyen példásan viselkedik'

'de hatsávos út közelében nem sétáltatom póráz nélkül, mert tudom, hogy a behívásunk vagy a 'hagyd' vezényszó, vagy a 'fekszik' (ha még nem ért ki az útra :P) még nincs azon a szinten, hogy tutira visszajöjjön, de folyamatosan dolgozunk rajta'

Bocsi, de ebben mi a példás viselkedés? Példás viselkedés, ha bárhol, bármikor el tudod engedni a kutyát, nem kerülgetsz ilyen helyet, olyan helyet, hanem megbízol a kutyádban 100 %-ig. Ezzel nem arra biztatlak, hogy engedd el az út mellett, én sem szoktam ott, mert nem tudnék nyugodt lenni, de azért a példás viselkedés nem az, amit leírsz.

Hmmm...kiváncsi lennék, mit kezdett volna a kérdező a barátnőm kutyájával, amikor kb. 10 hetesen rámorrgott a gazdájára, mert az el akarta venni a játékát.... olyankor mit kezdünk vele? Mert a barátnőm, akkor, és ott megmutatta a drágának, hogy ez volt élete legnagyobb baklövése, és láss csodát, a kutya már 3 éves mintapéldány.

A pozitív megerősítés a kiképzés egyik alappillére, ez tény. De kétlem, hogy csak és kizárólag pozitív megerősítéássel lehetne kutyát nevelni. Példám is van rá, hogy miért: 5 hónaposan fogadtam örökbe egy menhelyi keveréket. Az utcán való sétára úgy tanítottam, hogy ha megtorpant, akkor jutival csalogtattam, hogy haladjon. Tökéletesen működött...a végén már ép csak megtorpant-jött a juti-a kutya azonnal elindult (pillanatnyi sikerélményként éltem meg)... viszont egy idő után észrevettem, hogy a kutya már nem fél, csupán betanított engem, hogy ha megáll, akkor adjam a jutit. Kb ez fog történni, pl a kaja felvevésnél. A kutya megtanulja, hogy ha úgy tesz, mintha fel akarná venni a kaját, a gazdi azonnal jutit ad. A kutya egyre gyorsabban fogja végezni a műveletet, a gazdinak hatalmas sikerélmény, hogy "nézd, épp csak rápillantott, máris elfordult tőle, és engem figyel". Csakhogy itt a kutya idomítja a gazdit, és nem fordítva... + ha nincs gazdi, aki adjon jutit, akkor tutira megeszik bármit a földről, mert megteheti....hiszen ő dönt, az ő választása...

Elmesélek egy történetet. Mint tudjuk, klikkerrel is lehet a kutyák viselkedését a kívánt irányba formálni. Amit a kérdező is írt: kommunikálunk a kutyával. Arra apellálunk, hogy a meg nem erősített viselkedés kialszik, a megerősített viselkedés pedig előtérbe kerül. Ebben a kommunikációban ha jó a kutya-gazda viszony, akkor a kutya is szívesen és aktívan részt vesz. Tényleg jól működik, amikor a kutya már olyan szinten van, hogy csak finomítani kell a viselkedésén és nem rögtön gyilkolni akar. Tehát a történet: Klikkeres kutyák, mindkettő domináns, az egyik ("A" kutya) kifejezetten arcoskodó. Mindkét kutya a gazdája mellett póráz nélkül, de "A" odamegy a másikhoz ("B" kutya). Megy a magamutogatás, majd "A" kifordul és elindul vissza a gazdájához. Gazdi felismeri a helyzetet: jó lehetőség annak a viselkedésnek a megerősítésére, hogy ilyen feszült helyzetből a kutya a saját döntése alapján kijöjjön. Megfelelő időzítéssel megy is a klikk, kutya visszaér a gazdájához és kapja a kaját. Pár perc után a jelenet megismétlődik, "A" megy "B" hez, "A" kifordul, klikk-kaja. Úgy negyed órán keresztül a jelenet egyre kisebb időközönként folyamatosan ismétlődött, mire az oktató megkérdezte "A" gazdit, hogy most vajon mire tanítottad meg a kutyádat? Arra, hogy menjen oda "B" kutyához, arcoskodjon egy kicsit majd hagyja ott és már jön is a jutalom. Az alap elgondolás nem volt rossz, de ebben az esetben a kutya túljárt a gazdi eszén és jutifalat adagoló gépnek használta a gazdit. A gazdinak észre kellett volna venni még az elején, hogy nem jött be az elgondolása.

De volt más hasonló is. Nekem egy jól képzett kutyám van, és odaadtam egy kutyátlan embernek, hogy kicsit dolgozzon vele. Elláttam instrukciókkal, de mivel ő tapasztalatlan, ezért nem úgy csinálta, ahogyan kell. Öröm volt nézni, ahogy a kutyám rájön, hogy ez az ember egy lúzer, és ahogy egyre jobban manipulálja őt. Végül ő is jutifalat adagoló gépet csinált ebből az emberből.

"A nem kívánt viselkedés megszüntetésére (pl hogy ne egyen szemetet) több módszer is van: a legegyszerűbb a megelőzés: kerülitek az olyan helyeket, ahol hozzá tudna férn"

A problémás helyzetek kikerülésének semmi köze a kutyaneveléshez :)

"hatsávos út közelében nem sétáltatom póráz nélkül"

Tessék, ott a fizikai kényszer, mert szükséges.

"még nincs azon a szinten, hogy tutira visszajöjjön"

Na és addig erőszakmentesen mit csinálnál vele, hogy mégis biztonságosan tudjatok sétálni?

A "hagyd" vezényszó egyébként mennyiben más, mint egy bármilyen más letiltás? Meg egyáltalán ez az egész mennyiben más, mint a hagyományosabb módszerek? Mindenképpen addig mész, amíg rá nem lőcsölöd az akaratodat a kutyára, ami igenis erőszak, mert ellenkezik az ő akaratával, erről szól az egész kutyanevelés, hogy az állat ne azt csinálja, amit ő gondol, hanem azt, amit te. És ez így is van rendjén, csak van a természetes módszer, ami tartalmaz egy-két pofont (amit egymásnak is kiosztanak szívbaj meg lelki sérülés nélkül), meg van a természetellenes, amikor mindig igyekszel egy még nagyobb sült pulykát felkínálni a kutyának, aztán vagy működik, vagy nem.

Nem lehülyézni akarlak, de tényleg keress egy-két gázosabb kutyát, és próbáld így megnevelni őket, nagyon gyorsan fel fogod adni.

Egyébként még ha valami csoda folytán működne is ez a módszer a kutyák nagyobbik részénél, az eddigiekből azt látom, hogy baromira nem volna hatékony. Nem mindegy, hogy a "hagyd" parancsot megtanítom neki 1 nap alatt és onnantól tudom is alkalmazni, vagy a kutyát élete végéig minden egyes új ingerre külön-külön közömbösítem. A "hagyd" parancsot univerzálisan lehet alkalmazni, ha viszont jutalmazással akarom rávenni, hogy valamihez ne nyúljon, akkor azt minden egyes dolognál külön-külön meg kell neki tanítani, hiszen benne volt a kérdésfeltevésben, hogy tiltani nem szabad. Tehát meg kell tanítani a sz@r, talalát étel, másik kutya (Bodri, Morzsi és Fifike külön-külön egyesével), papucs, lábtörlő, és estig lehetne sorolni még mi minden figyelmen kívül hagyására. Egy ilyen kutya tuti többször fog hibázni, mintha tiltanánk, mert nem egyértelműek számára a szabályok. Ha a szabályok nem egyértelműek, akkor a kutya esetleg bizonytalan, kiszámíthatatlan, stresszes lesz ami nem jó. Aztán mi van, ha bizonyos esetekben odaengedem más kutyához, máskor meg nem? Akkor is nekem kell megmondanom, hogy most szabad illetve nem szabad. Máris egy tiltás. A kutyáknál nagyon fontos, hogy gátolhatóak legyenek. Az nem gátlás, hogy elvonom a figyelmét. Nem mindig van nálam olyan eszköz (kaja vagy játék vagy bármi) ami bármilyen előforduló helyzetben felülírja a másik ingert.

A belinkelt videó meg úgy kezdődik, hogy a csaj térdel a pórázon. Ez mi, ha nem fizikai kényszer? Értem én, hogy az agymosott amerikaiak egy részét meg lehet vezetni ilyesmivel és nálunk is tejed az "Ige", de azért ne legyünk birkák és gondolkozzunk is néha! Ez a nő nem talált ki semmi újat, egyszerűen csak a szokásos kutyakiképzés tárházából kiragadott pár neki tetsző elemet a többit meg úgy ahogy van a kukába dobta. Néhány kényszerítő eszközt pedig nem nevez annak, de attól még az marad (póráz, csukott ajtó, kerítés).