Mi a garancia arra, hogy a kutyafuttatóban nem támadják meg a nagytestű kutyák az én 3,4 kilós kiskutyámat, ha beviszem?

Ha egyszer gyereked lesz, és látsz egy videót, ahol óvodások verekednek, akkor soha többé nem viszed közösségbe a gyereked???

Ilyan videókat miért nem nézel???

https://www.youtube.com/watch?v=lTRFEwo7uPE

https://www.youtube.com/watch?v=78k2x1J03XI

https://www.youtube.com/watch?v=QFtwknmAJCU

https://www.youtube.com/watch?v=a36GEGATlQ4

https://www.youtube.com/watch?v=bFQNaWg7BZU

és még linkelhetnék milliót...

Mielőtt még felkoncoljátok szerencsétlen kérdezőt azért értsétek meg az ő álláspontját is.

Nekem soha nem volt sem kicsi, sem nagytestű kutyám. Jelenleg 5 éves és annak idején nem kevés időt, energiát fektettem abba, hogy jól szocializált, szófogadó és boldog kutyus legyen...persze ez tart a ami napig is.

SZERENCSÉM is VOLT, mert ahol élek rengeteg a kutya és a gazdák is nagyon ott voltak kutyanevelés terén, tehát nem okozott gondot, kicsi, közepes, vagy nagy kutyákkal találkozni, ismerkedni.

Ezen idő alatt a félelmemet én is el tudtam hagyni, hiszen az ott élő kutyás populációban élve láttam, megfigyeltem, hogy viselkednek a kutyák, mire figyeljek, hogy reagáljak bizonyos szituációkban.

Mostanában minden "bokorban" staffi jellegű kutyákat sétáltatnak, akik viselkedése több, mint megkérdőjelezhető - és nem előítélet mert van ilyen típusú ismerősünk, kb. 8-ból 1 ember 5 év alatt, akihez minden szívbaj nélkül oda tudom engedni az enyémet és más kutyákat is.

Rémesen kiszámíthatatlan a viselkedése pár hónapos kutyának is(pl. elmegyünk mellette póráz nélkül van a kutyám, az enyém kikerül szépen nyugodtan megy tovább, a másik mintha venné a jelet egyszercsak lekushad, és ráugrik hátulról az enyémre??? Vagy másik, kutyám engedi hogy finoman szagolgassa, oké, továbbmegy majd leül néz bambán és a másik pillanatban támad...ezt nem tudom, hova tenni, és ez sajnos egyre gyakoribb. A gazdák meg azt sem tudják, hogy melyik oldalról ráncigálják a kutyájukat...bakker ezzel nem tudok mit kezdeni.

Nem fogok a kutyám kitenni efféle idióta kutyás-gazdi páros kénye-kedvének, de több mint gáz, hogy betanyáznak a futtatóra és ott ölik egymást a kutyáik szocializáció címén - mert egy staffi azért nem finoman játszadozik.

Fentiek miatt nem is igen járok már oda, hanem gyalogolok a kutyámmal pár kilométert és olyan helyre megyek ahol biztonságosan tudok vele játszani, gyakorolni, nem kell tartanom a tudatlan, kutyákra veszélyes eb-gazdi párosoktól.

Bár nem mostani a kérdés, de hátha még aktuális leírom a tapasztalataimat én is.

Nálunk a futtatóra nagyrészt antiszoc kutyákat visznek, de más városban más a helyzet.

Sokkal inkább megkönnyítené a dolgod, ha nem itt tennéd fel a kérdéseidet, hanem ott. Csak az éppen bent lévő kutya gazdája tudja neked megmondani, hogy érdemes-e bevinned a kutyádat vagy nem. Valószínűleg van annyi esze, hogy ha várhatóan probléma lesz akkor megmondja, hogy inkább ne vidd be. Az is lehet, hogy bármilyen félelmetes a bent lévő kutya, egy tündér és simán játszana a tiéddel. Lehet, hogy azért van egyedül mert mindenki kérdés nélkül elítéli.

Az én kutyámmal is kevesen akartak játszani kölyök korában, mert félelmetesen nézett ki számukra. Éppen ezért direktbe bull típusú kutyásokat kerestem, mert ők nem féltek tőlünk. Sok jó fej embert és sok jó fej kutyát ismertem meg és a kutyám még mindig él :)

Akik eddig megtámadták azok labradorok, goldenek és kistestűek voltak, pedig mennyi staffal találkoztunk már.

Egy másik dolog amire érdemes odafigyelni bármilyen kutyád is van. Nem pórázzal ismerkedünk. Az még a jó helyzeteket is képes elrontani.

Azért egy dolgot ne felejtsünk el: az utcán is bármikor történhet ilyen. Aki retardált, az valószínűleg ott se figyel a kutyájára, összetalálkoztok egy sarkon kiengedett pórázzal, és ugyanúgy megvan a baj. A legtöbb balhé utcán történik, nem futtatóban. A futiból úgyis kiutálják azt, aki retardált, vagy legalábbis elterjed a híre, hogy vele vigyázni kell. A kommunikáció a kulcsa mindennek, beszélgetni kell más gazdákkal, akár kistestűsökkel először, akik már kitapasztalták, hogy kivel lehet haverkodni, és kit kell elkerülni. Amelyik meg veszélyes, azt be kell jelenteni, nyilvánítsák hivatalosan is veszélyesnek, szájkosár- és pórázkötelezettséget neki, meg rehabot. A sopánkodástól még soha semmi nem lett jobb, tenni kell azért, amit szeretnénk.

Nem lehet a kutyát burokban nevelni csak azért, mert hátha a fejére esik egy zongora. A legtöbb, amit tehetsz, az az, hogy kommunikálsz, meg hordasz magadnál valami nagyon erős szagú sprayt, amivel az esetlegesen mégis agresszív kutyát jobb belátásra tudod téríteni. Ez ugyanúgy igaz egy bármilyen utcai sétára, mint egy futtatósra. Ne essünk át a ló túloldalára.

De aki egyáltalán nem akar kockáztatni, annak meg ott vannak a felügyelt futtatók, Budapesten már van néhány, vidéken meg lehet kommunikálni a kutyasulikkal, hogy nem akarnak-e csinálni, mert lenne rá igény. Ott van szakember, aki meg tudja ítélni, melyik kutya veszélyes, azokat be se engedik, a gazdáknak meg megtaníthatják, hogy mire kell odafigyelni, a másik kutya testbeszédéből nagyon jól meg lehet ítélni, hogy mit akar. Plusz ott az ember kicsit magabiztosabb lesz, meg a kutya is, mert megszokja, hogy kutyák között forog. Van lehetőség, nyilván nem minden sarkon, de aki akarja, az megoldja.