Válni, vagy nem válni? Hosszú lesz

2 éve elköltöztünk egy másik országba, apósomhoz és az új feleségéhez. Nem egy lakásban lakunk, csak egy külön albérletben. Azért költöztünk, mert a férjem, mindenáron az apjával akart dolgozni egy cégben, és úgy gondolta, hogy itt sokkal hamarabb előrébb tudunk jutni az életben.

Amivel nekem problémáim vannak mostanában:

-Apósomék csak a férjemmel foglalkoznak, hozzám 2 szót nem szól senki, a gyerekkel szintén nem foglalkoznak heti 10 percnél többet.

-A 3 szobás lakásunkból kiraktak minket, és csak egy garzont találtunk, amire elment az összes spórolt pénzünk, hogy ki tudjuk venni.

-A 2 év alatt se barátokat, se ismerősöket, senkit nem találtam akivel tudnék 2 szót váltani, mert ez egy nagyon kicsi összetartó közösség, akik nem igen fogadják be az idegeneket, főleg nem a magyarokat.

-Újra terhes vagyok, és az országba nincs biztosításom, csak Magyarországon. Úgy volt, hogy lesz 1-2 hónapon belül, de miután kiraktak az albérletből, ez megint tolódik a lakás szerződés miatt, és nem lesz meg, mire szülni fogok.

Haza akarok költözni a szüleimhez, hogy ne csak a férjemnek, hanem nekem és a gyereknek is legyen társaságunk, igaz, hogy pár hónapig a szüleimnél kéne lakunk, hogy ki tudjunk utána venni egy albérletet, de legalább lenne biztosításom, és nem hitelbe verve magam szülném meg a gyereket.

Probléma: A férjem nem akar hazaköltözni, szerinte nem tudnánk Magyarországon megélni, és azért se rajong, hogy a szüleimhez költözünk pár hónapra.

Én viszont itt csak szenvedek, a gyereket nincs mire megszülnöm, és borzasztóan aggódok, hogy mi lesz pár hónap múlva, ha beindul a szülés.

Már azon gondolkodom, hogy elválok, és hazaköltözöm egyedül a gyerekekkel, ő meg maradjon itt és legyen boldog az apjával.

De tényleg, csak a válás az egyetlen megoldás? Hiszen szeretem, ő a gyerekeim apja, nekik is szükségük van rá. De én így meg boldogtalan vagyok...