Mennyire jó ötlet azt kérni a leendő menyemtől, hogy legyen mindig őszinte velem és ha valami gond van azt nekem mondja el és ne a fiamon keresztül üzengessen?

Én sem értem, hogy egy családban, mert elvileg azok lesztek, miért kell/ene bárkinek is a másik alá menni és annak nyalni?

Mindenki élje a saját megszokott életét és ha valakinek valami nem tetszik, azt kulturált formában vezesse elő az érdekeltnek.

Én sem vagyok a híve a "tolmácsnak", pedig nem vagyok meny, de még csak anyós sem.

Előre is elmondhatod neki ezeket, ha gondolod.

Ha te valóban az őszinteség híve vagy, az is megoldás, ha később a menyed viselkedésében ilyesmit tapasztalsz, akkor elé állsz. Pont azon a módon, ahogy ezt tőle is várod. Ha ő nem így kommunikál, róla szól. A te kommunikációd viszont rólad, szóval nyugodtan megteheted adott esetben, ha a menyed sunnyogós, odaállsz és megmondod (nem a fiaddal üzengetve, mert ugye pont azt kerülnéd): figyelj, szeretném, ha ezentúl a kritikát, észrevételt a szemembe mondanád, én is így teszek.

Képes vagy, képes leszel erre?

Először tényleg gondold át, hogy el tudod-e viselni, ha őszinte veled valaki. Ha igen, akkor mondhatod a menyednek, hogy ha gondolja, nyugodtan mondja ki neked, nyíltan és személyesen, ha bármi gondja van veled. De hagyd meg a lehetőséget, hogy a fiadon keresztül üzenjen - lehet, hogy félénk a hölgy.

Ha nem vagy biztos magadban, akkor inkább azt hangsúlyozd, hogy milyen tapasztalatod volt és mondd el, hogy te jobb akarsz lenni. Persze ezt az előbbi esetben is elmondhatod.

Szerintem természetes, hogy az ember a párjának jelzi, ha gond van az anyóssal. Nem közvetlen rokonság, nem akar az ember bántó lenni.

Én kedvelem az anyósomat, de nagyon más világ, mint én. Udvarias vagyok vele, nem megyek bele meddő vitákba se, mert minek, de attól még a páromnak elmesélem, hogyha épp az agyamra ment, azért a párom. Anyóst meg legközelebb is kedvesen meghallgatom, és nem kötök bele, mert semmi közöm hozzá.

Embertől függ. Én meny vagyok, nem biztos hogy örülnék, ha anyós pl egyszer a semmiből a szemembe mondaná, hogy főzhetnék gyakrabban. (Nem vita indító, csak itt sok konfliktust láttam már ebből, és hirtelen ez jutott eszembe 😀).

Tőled is függ, hogy pl ha a szemedbe mondanak valamit, arra tudnál-e megfelelően reagálni, vagy hirtelen elvből azt mondanád, hogy “jaj ez nem is igaz mit izélsz ezen”. Sokszor az ember csak később jön rá, miután volt ideje végig gondolni, hogy a másik talán jogos dolgot tett szóvá.

Amiért jobb szemtől szembe: az megy át, és úgy, ahogy akarod. Pl lehet én úgy mondanám a férjemen keresztül, hogy anyád ne jöjjön már ide minden hétvégén mert a munkád miatt így is alig tudunk közös programot csinalni és már hónapok óta nem jutottunk el egy moziba se. Lehet ebből a férj annyit adna át, hogy ne gyere anya, mert a Kati azt mondta. 😀

A mai fiatalasszonyok többsége az anyóst nem tekinti családtagnak, és okosabbnak tartják magukat nála. Bármit mond, megsértődnek rajta.

Nm tudnak és nem is akarnak vele kommunikálni.