Mennyire jó ötlet azt kérni a leendő menyemtől, hogy legyen mindig őszinte velem és ha valami gond van azt nekem mondja el és ne a fiamon keresztül üzengessen?

Elmondhatod neki, de ne haragudjál már:

A csajok legtöbbje (nem mindegyik!!! A legtöbbje!!) a legközelebbi barátnőiket is simán kibeszélik!

A nők ilyenek, többsége SOHA nem konfrontálódik nyíltan, s nem is fog SOHA, mert fél, hogy alulmarad és nevetség tárgya lesz, rendkívül módon gyávák!

Ez van, sajnos el kell viselni!

Legjobb, ha a találkozókat illetően főleg a fiad megy hozzád, nincs olyan nő, akinek sűrűn igénye lenne anyóssal találkozni. A legtöbb nőnek bőven elég lenne, ha évente 2-3-szor látná anyóst és apóst.

A fiaddal beszéld meg, hogy milyen sűrűn menne el hozzád látogatni, persze az is lehet, hogy te mész hozzájuk, de inkább az előbbi legyen jellemző, néha hívd át mindkettőjüket, de inkább csak a fiadat. A menyed örülni fog, hogy nem kell olyan sűrűn mennie.

Attól függ, hogy amúgy mennyire hasonlít a kommunikációtok, mennyire pendültök egy húron. Tudod, mikor egyszerűen érzed, hogy lazán megengedheted magadnak az adott mondatot, kritikát vagy viccet a másikkal szemben, mert tudod hogy fog reagálni, tudod hogy nem lesz sértődés.

Attól tartok, köztetek nincs ekkora összhang, mert akkor fel sem tetted volna a kérdést.

Én szívesen mondanám meg anyósomnak nyíltan amit gondolok, de teljesen másképp kommunikálunk, félreért vagy mögé gondol dolgokat, hogy biztos azért mondtam, mert...(valami miatt haragszom vagy valami nem tetszik). Könnyen megszeppen, megbántódik, durvaságként éli meg azt, ami nekem teljesen természetes, például egy étel visszautasítását. Én meg nem ehhez a tojáshéjon lépkedéshez vagyok szokva. Ezért távolságot tartok és többnyire az udvarias blablára és apró dicséretekre szorítkozom vele szemben. Egyszerűen nem illünk össze. Sajnos tényleg van amivel időnként az agyamra megy, például ezzel az állandó kajatukmálással. Szoktam mondogatni, hogy kösz nem kell, de úgy tesz, mint aki meg sem hallotta. Na, nálunk ilyen sem volt, felfogtuk és elfogadtuk a másik kérését. Nem tudom, mit gondolhat magában, hogy miért mondom, és miért nem kell szerinte komolyan venni. De ha kifejteném neki, hogy nem szeretem a csomagolásba beleszottyosodott ételt, hanem jobb szeretem magamnak elkészíteni frissen amihez épp kedvem van, akkor tutira mögégondolná, hogy csak azért mondom, mert nekem az ő főztje szar. Pedig nem rossz, még ha a magamét jobban is szeretem, de ez a hurcolgatott, pállott-dermedt kaja a halálom. És még ennyit sem lehet neki megmondani...

Alapvetően jó ötlet a felvetés, hogy beszéljetek meg a konfliktusokat.

Viszont azt nem hiszem hogy el lehet kerülni, hogy először a fiadnak szóljon. Pl ha úgy érzi hogy rájuk telepszel (csak példa), akkor nyilván nem csak gondol egyet majd és neked megmondja mikor legközelebb mész, hanem először jogosan a férjével fogja megbeszélni hogy figyu ezt meg ezt jelezni kéne anyudnak. Viszont igen, nem a fiadat fogja akkor szócsőnek használni.

Ez az ő természetétől függ.

Én nyílt vagyok, de hiába várom el kismaritól, és hiába kérem rá, ha ő nem az.

Akkor bármit tehetek, az nem működik majd oda-vissza. Semmi baj, egyébként ezzel is jó vigyázni, mert egyesek hajlamosak szó szerint vérig sértődni ha őszinte vagy velük.

Nálunk ez általános :D, pedig nem bunkó vagyok vagy nyers, csak kimondom, amit gondolok.