Párom "nem tud felnőni" anyós mellett. Mit tegyek?

Még nem költöztetek össze? Ha nem, és megteszitek, akkor fog majd változni a dolog, feltéve ha nem tolsz türelmetlenül mindent a feneke alá, hanem elmeséled neki, hogy vagy ő megcsinálja, vagy hoppon marad. Be fog jönni, ha nem is 100%-osan, de fejlődni fog. Nyilván ha minden meg volt csinálva helyette, akkor nem fogja erőltetni, de ha rájön, hogy nincs aki helyette megcsinálja, akkor meg fogja tenni a kért dolgokat.

Ha már együtt éltek, akkor keményebb dió. Ha beleképzelem magam a helyedbe, én biztos leülnék a barátommal, és elmondanám, hogy ezt megcsinálom, de erre és erre a dologra már nincs kapacitásom, legyen szíves ő megcsinálni. Ami nagyon fontos, hogy tisztázzátok, hogy ti ezzel már külön család(kezdemény) vagytok, nem pedig különlakó, felnőttet játszó gyerekek, és ennek következményei is vannak. Szerintem ezt meg kell beszélni egy vacsora közben kettesben.

(Sokan olyan egyszerűen beleugrasztanák ebben a témakörben a szakításba a párokat, hogy az hihetetlen. Van kompromisszum is a világon, normális ember nem ugrál félévente pasiról pasira vagy nőről nőre, mert valami nem tetszik...)

Az a röhej, hogy azt a pasit keményen lepontoztátok, aki odateszi magát a házimunkában. (10-es)

Van sapkája, nincs sapkája...

juszt is az férjek és anyuk a hibásak mindenért! Mi lenne velünk nélkülük, kiken lehetne veszekednünk? (Mert ugye mi nők, tökéletesen vagyunk- pontosabban csak addig amíg a fiunk meg nem nősül)

Ki érti ezt? :D

10-es vagyok.

Nem azt mondom, hogy mindig "odateszem magam" a házimunkában, de amit kell, azt megcsinálom. Hogy miért? Mert ha ráérek, akkor miért ne? Nem rabszolgának van párom, szimplán csak jólesik, ha a melóból fáradtan hazaérve egy viszonylag rendbe rakott lakás vár (sose vártam el a "légy is seggre esik" rendet, csak ne essek orra mindenben, és ha inni akarok egy kávét meló után, akkor legyen tiszta csésze, szerintem ez nem nagy elvárás)

Kedves kérdező! Itt csak olyan tanácsot tudnak adni neked, hogy keress másik társat (szinonimája a költözz el tanácsnak). Javarészt nulla életapasztalattal rendelkező tinik írogatják ezt, és el vannak telva magukkal, mert képtelenek felfogni, hogy nem az a megoldás, hogy elmenekülnek a problémák elől.

A kérdésre: az aggodalmaidnem bizzos, hogy jogosak. Az idő ad majd választ, de meg tudod előzni a dolgot. Ha valamit önállóan megold, dicsérd meg érte, ez nagyon fontos. Ha kérésre csinálta, köszönd meg. Legyezd a hiúságát, a férfiakra azon keresztül lehet a legjobban hatni, hidd el!

Utolsó: a férfiak sem idomított ölebek, hogy praktikákkal meg dicsérgetéssel kell puhítgatni őket. És a nők sem alárendeltek, hogy ilyen alantas dolgokhoz folyamodjanak.

Csak ők dolgozzanak a kapcsolatért praktikákkal, dicsérgetésekkel meg nem tudom, milyen nevetséges dolgokkal?

Hol van itt az egyenrangú kapcsolat?

Hol az őszinte kommunikáció, ami minden funkcionális kapcsolat alapja?

Hol az 50-50%-os partneri viszony?

Hogyan lehetne egy életet alapozni valakivel, akivel meg sem lehet egy ilyen triviális dolgot sem beszélni, felnőtt ember módjára?

Hol itt a felnőttség?

Hol itt a funkcionáló kapcsolat?

Nem csodálom, hogy ennyi a válás manapság, ha a korrekt kommunikáció helyett még mindig a cuncizást, hízelkedést, megalkuvást, dicsérgetést ajánlják megoldás gyanánt. Nevetséges.

16-os Csak azt nem értem, hogy ha egyesek ennyire magabiztosan tudják, hogy hogy is kellene élni, akkor mi a frásznak vannak egy párkapcsolatban hónapokig, évekig, amíg borítják a bilit. Talán még egy kérdést hozzá kellene tenni a listádhoz:

Nem azért randizol vele, hogy megismerd, mielőtt összebútorozol vele?