Párom "nem tud felnőni" anyós mellett. Mit tegyek?

Párom egész nap dolgozik, ezért a dolgait anyós intézi helyette, pl. hivatalos ügyek, ajándékvásárlás. (Anyós nem dolgozik) Ezzel még nem is lenne gond, ezt a részét értem, de néha olyan dolgokat is vele csináltat, amire simán ráérne, tehát csak lustaságból. Néha velem is próbálkozik, de én megmondom, hogy neki is ugyanannyi idő megcsinálni, mint nekem. (Sajnos) azt szokta meg, hogy ki van készítve a ruhája, a kajája, mindene el van rakva, ő csak hazaér és pihen, vagy megcsinálja a "férfiaknak való" munkát.

Az is a gond, hogy anyós eléggé túlaggódja a dolgokat, ha megyünk valahova, fel kell hívni, hogy odaértünk. Múltkor kicsit meg is sértődött, mert este programunk volt, és neki kellett (este 11-kor) felhívni a páromat, mert Ő egész este nem kereste volna...

Szerencsére úgy alakult, hogy tudtam venni egy házat, és szeretném, ha felújítás után az a mi közös otthonunk legyen, viszont kicsit félek, hogy mi lenne ebből a dologból. Én nem szeretném, hogy utána is anyós intézze, mert akkor már jó lenne külön "kis családnak" lenni. Anyós sokszor mondja, hogy "látod fiam nem lesz ilyen jó dolgod ha elköltözöl itthonról", és félek, hogy ezzel kicsit megijeszti. Néha az is szóba kerül, hogy majd Ő küld nekünk kaját, ha nem főzök, meg átjön takarítani stb. Szerintem az lenne a természetes hogy onnantól a párom besegít olyanokban is, amiket otthon soha nem csinált. Persze, tisztában vagyok a női és férfi szerepekkel, de amíg nekem is dolgoznom kell, addig azt is elvárom, hogy az én dolgaimba is segítsen be. (a szennyeseit szedje össze, mosogasson el néha, esetleg mosson fel vagy porszívózzon) Sajnos kinézem belőle, hogy munka után az anyjához menne vacsorázni, vagy esetleg tényleg áthívná, mert nem volt időm valamit rendbe rakni, ami nekem eléggé kellemetlen lenne.

Már mondtam neki, hogy örülnék neki, ha kicsit önállóbb legyen, de nem akarom megsérteni. Próbálom minél többet dicsérni, ha valamit magának csinál meg.

Félreértés ne essék, nagyon jó a viszonyom anyóssal, gyakran megyek vele ide-oda, de elég nehezen fogadja el, hogy a kisfia felnő(ne)..

Szerintetek jogosak az aggodalmaim? Mivel tudnám finoman rávenni, hogy önállóbb legyen?