Jogos lenne a számonkérés?

Ha nem baj, elmesélem az én történetem. Ha nem vagy kíváncsi rá, csak ugord át, de szerintem tanulságos lehet neked is.

Mikor összeköltöztünk a férjemmel, az anyjáékhoz költöztünk, mert kisvárosban élünk, ahol én laktam albérletben túl kicsi volt (egy szobát béreltem),és nem volt más albérlet. Most sincs túl sok lehetőség, ha valaki bérelni szeretne. Szóval odaköltöztünk szüleihez. Az anyjával voltak gondjaink, mert ugye 2 dudás, nehezen fér el egy csárdába, de megoldottuk őket. Plusz, a biztonság kedvéért, hogy legyen hova mennem, ha szorul a cipő, ne legyen muszály kényszerből ottmaradnom, fenntartottam az albérletem. Fizettem, mintha ott laktam volna. Soha nem tettem be oda már a lában, így végülis pénzkidobás volt, de ezt előre nem tudhattam ugye. Nekem megérte a tudat, hogy mindig lesz tető a fejem felett, akkor is, ha mondjuk este 10-kor leszek is elzavarva. (persze soha nem volt ilyen helyzet)

Végül összeraktunk e férjemmel pénz házra. Mivel anyósom addigra már béna volt, úgy döntöttünk, (a férjem, apósom és én) hogy olyan házat veszünk, ahova anyósék is tudnak jönni. Mert így mégis külön leszünk, de annyira meg együtt, hogy tudunk egymásnak segíteni. A 3 dolgozó felnőtt közül mindig lesz otthon valaki. (addigra voltak már gyerkőcök is, tehát náluk is elkélt a segítség adott esetben) ez így jó is volt, mert ha gyereket kellett elhozni-vinni az oviból, vagy anyósnak kellett valami, mindig volt otthon valaki, el tudta intézni. Nem is volt baj.

Aztán anyósom meghalt. Apósom meg összejött egy nővel, aki aztán végképp nem volt szimpatikus. Anyósomnak volt ugyan egy stílusa, de soha nem akart rosszat. Akkor sem, ha olyan modorban adta elő a mondanivalóját, ami bántó volt.

De ez a nő....... téboly volt. Persze apósom megkérdezte, hogy ideköltözhet-e a gyerekeivel, amire én, és a férjem is igent mondtunk, hiszen nem ismertük a nőt, de azt szerettük volna, ha apósom boldog lesz. a végén úgy elfajultak a dolgok, hogy a saját gyerekeim féltek kimenni a saját udvarukra, nem mehettek át a nagyapjukhoz, mert a nő gyerekei terrorizálták őket. A nő meg állandóan üvöltött velük, ha én nem hallottam. Amikor ez kiderült, akkor átmentem, és megmondtam, hogy innen el kell költöznie gyerekestől. Apósomnak is megmondtam, hogy itt mindig lesz helye, de csak neki. Hogy megy, vagy marad, csupán az ő döntése. Apósomnak ez rosszul esett természetesen, és egy ideig haragudott is rám, de mára normailzálódott a kapcsolatunk. Én meg hálát rebegtem az összes istennek, hogy annó volt annyi eszem, hogy nem fogadtam el a felajánlott pénzügyi támogatást a házvásárlásnál. Nem tudtam volna akkor így megoldani a dolgokat, lehet még mindig szenvednénk attól a nőtől.

Ha javasolhatom, te se fogadj el semmit. Soha nem tudhatod, hogy mi lesz később. Jobb az, a teljesen tietek lesz az a ház, és nem ajándékokból szeded össze a rávalót. Lehet, hogy tovább tart, de hosszútávon jobban megéri.

De tényleg nem szégyellitek magatokat? :D

Az igaz hogy felajánlották a segítséget, de sajna hirtelen felindulásból ígér olyat az ember amit nem kéne. Ráadásul párod már rákérdezett csak olyan választ kaptatok ami nektek nem tetszett. És akkor ezek után még kellene az a pénz mindig?? Nem szép dolog ez párod szüleitől amúgy de most mit lehet tenni? Én nem kuncsorognék, büszkeségetek elmaradt a kanyarba? Intézzétek a hitelt amennyit még kell. Ha ezek után adnak pénzt max félreteszitek, vagy vesztek belőle bútort, akármit.

De hisz kaptok segítséget, mert:

- a szüleid raknak félre nektek pénzt az anyagi nehézségeik ellenére

- párod szüleinél laktok, ahol nem kell albérletet fizetni, bár valamennyivel gondolom beszálltok így is, jóval többet tudtok félre tenni mint amennyit egy albérletben félre tudnátok.

Az a baj, hogy neked mindezek ellenére kellene még. Ami oké, mert megígérték, de aztán após kb lepattintott titeket, és még mindig nem érted, hol a baj.

79%-os, te nagyon pörögsz ezen. Csak nem te vagy az anyósa vagy apósa a kérdezőnek? ;-)

Normális ember, ha ígér valamit még idegennek is, akkor betartja (ha lehetséges). Nemhogy a saját gyerekének. Hirtelen felindulásból tett ígéret? Az kb. az, amikor az első éjszakán egy nagy orgazmus után az ágyban házasságot ígér a férfi a csajnak. :DDD

Normális szülőnek eleve természetes, hogy segíti a gyerekét, amennyire tudja. Ahogy a kérdező szülei teszik. Legalább az első saját otthon megteremtéséhez.

Rengetegszer fölemlegetted te is, meg a hozzád hasonlók is, hogy ingyen ott lakhatnak, mekkora segítség!

Hát, b...ki 200 négyzetméteren jó, hogy elfér a két szülő mellett a két fiatal is! Inkább a szülőknek segítség, hogy nem egyedül kell fizetni a rezsit, meg takarítani a böszme nagy házat és rendben tartani a kertet. Arról nem is beszélve, hogy kérdező leírta: ELEVE azért építették át a szülők ekkorára azt a házat, hogy majd odamenjen a gyerekük és párja lakni. Ami persze egy olyan anyóssal, aki még abba is beleszólna, milyen pelenka legyen a babán, nem fog működni.

A kérdezőnek nyilván tanulságos volt, hogy mivel jár egy kérdést föltenni itt. ;-) Én azért arra biztatnám, hogy szemezgesse ki a normális válaszokat és azokat hasznosítsa.