Ha anyósom a gyerek felügyeletért bizonyos dolgokat kér “cserébe”, érdemes erőltetni?
Nem szeretem az anyós-meny gyűlölködést, követni sem akarom a trendet. Anyósom üzletasszony (volt), erős akaratú, határozott ember, én sem vagyok egy kenyérre kenhető típus.
Mégis igyekeztünk egymást tiszteletben tartani, meg ha sok mindenben másképp is láttunk.
Férjem ugyan mesélt pár dolgot a múltjából, amit nemigen tudott teljes mértékben megemészteni, de ezekkel én már nemigen szembesültem.
Idáig. Egy ideje kezdenek bizonyos dolgok zavarni. Például anyósom rengeteg (nagyon sokat képzeljeteknide) pénzt örökölt, ebből sem ennyit nem ad a fiának, akivel csomó dolgot inteztet (pl.kertrendezes), amivel pár tízezreket spórol. Ez nyilván kettejük dolga egy bizonyos határon belül, meg ha nagyon bosszant is.
Nekünk nincs autónk, de az oveket vagy nem adja ide vagy hatalmas cirkuszt rendez, holott neki nincs is jogosítványa. Ugyanakkor viszonylag gyakran volt nála a kislanyunk ott alvosra is, bár időnként kiesett pár hónap.
Nekünk/nekem nagyon jól jön(ne) ez, de most elkezdte, hogy csak akkor vihetjük oda, ha a férjem elviszi mindenféle ügyeket intézni - erre használható az autójuk, és azt mondogatja, hogy apósom már beszamithatatlan, ezért nem tud biztonsággal vezetni - meg vásárolgatni.
Ezeket az ügyeket ő is elintezhetne akar BKV-val, tényleg semmi dolga.
Nyilván jó ha kicsit tudunk a gyerek nélkül
Lenni, de megalázónak érzem a feltételeket meg mintha a gyerek alku tárgya lenne, és ettől kicsit szomorú vagyok.
Ma első felindulásomban azt mondtam, mikor a cserébe elvégzendő feladatok listáját meghallgattam, hogy ne is menjen a gyerek.
Végül menni fog, de keserű a szám ize.
Mit gondoltok? Ha a férjemnek nem gond, hagyjam rájuk? Normális válaszoknak örülnék.
válasza:A 90 millióhoz semmi közötök, azt majd a férjed megörökli, vagy arányosan osztozik a testvéreivel, ha addig az anyós nem veri el (illetve annyit örököl/annyin osztozik arányosan a többi örökössel, amennyi - esetlegesen - megmarad, ha megmarad valamennyi).
Az autó ma már nem luxus - hacsak annyira nem vagytok szegények, de a leírásodból nem tűntök nincstelennek - igazán vennék a helyetekben egyet, és nem bazíroznék az övére.
A kertrendezést meg nem csinálnám, ha nincs a kerthez tulajdonilag közötök, és főleg akkor nem csinálnám, ha nem örömnek, hanem nyűgnek élem meg. Anyósnak kell a kert? Fontos neki? Akkor tartsa, vagy ha már nincs ereje, tartassa rendben valakivel, vagy fizessen nektek és kész. Bár ahogy olvasom, nem igazán fűlik a fogatok a kertészkedéssel együttjáró földtúráshoz.
válasza:Ha férjed nem akar segíteni, akkor szól és kész.
Ha meg akar adni a pénzből, akkor ez van.
Nem ő tehet róla, hogy nincs kocsitok.
válasza:Nem mondom, hogy könnyebb lesz neked a hozzászólásomtól, de jobb lenne anyósoddal tisztázni, hogy te remélted, hogy szereti eléggé az unokát ahhoz, hogy ő ne legyen tárgyalási alap. Amibe már belementél, az maradjon is úgy, de több alkalommal én nem élnek az üzleti ajánlataival.
A lányomat néhány hetente 1 napra tudják a nagyszülei látogatni, így nem tudom odaadni fél napra, ha bankba vagy ügyintézni kell mennem, viszem magammal. Viszont a bajban kaptunk segítséget. A kocsi témán azért lepődtem meg, mert anya nálunk szó nélkül önzetlenül és azonnal segített tavaly. Autó balesetünk volt december közepén, a kocsinkat totálkárosra törte a vétkes fél, anya azonnal jött és legalább 3 hétre odaadta az autóját, amíg elintéztük a biztosítóval az ügyet. Kisvárosban élünk, nincs tömegközlekedés, és város szélén lakunk, kisgyerekkel meg nem tudok a boltig, orvosig gyalog 3 km-t menni oda és ugyanennyit vissza rossz időben. Nagyon nagy segítség volt és utána sem kért érte semmit, hanem újra odaadta volna. Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok.
Ti erősek vagytok és megoldjátok. Ha nem szorulsz rá, akkor nyugodtabb leszel, ha nem kell egyezkedni vele, hogy most 3 órát tegyen úgy, hogy a gyereket önmagáért szereti és van vele, közben meg már azt tervezgeti, milyen butikba viteti el magát utána.
29, mi a baj a 28 stílusával? Én nem varom el, nem is számítottam/számítok rá, nem ez a kérdésem lényege és nem ebből a szempontból fontos. Na mindegy.
A jókívánságokat köszönjük, fel even belül elmegyünk.
válasza:Volt autónk, de eladtuk, mondjuk mi minden családtagnak kolcsonadtuk, ha kellett.
Megértem, hogy többségeteknek a pénzéhség és mohóság jut eszetekbe az örökségről, biztos rossz tapasztalataitok is vannak, de higgyétek el, létezik egy másik világ is. (Haláláig ápoltam például a nagynénémet, aki többször azt mondta, ram íratja cserébe a második kerületi exkluzív helyen található lakását. Nem kertem. Na, a milliomos húga, akit addig sosem láttam, a halála másnapján lecserélte az összes zárat, hogy ne tudjak bemenni.😃)
A sok penz illusztrációként szolgál itt arra, hogy nem egy magatehetetlen elesett emberről beszélünk, és hogy ennyi pénz sem elég ahhoz, hogy ne próbáljon nyerészkedni rajtunk (is). Tavaly kitalálta, hogy vegyünk fel kölcsönt, mert legkondit akar a lakásba (!).😱
Az bánt, hogy az unoka sem mentes a játszma alól, és azon tűnődtem, belemenjek-e. De igaz, hogy már nem megváltoztatható, és nekem kell eldöntenem, megéri-e így.
Ma kaptunk egy nagyon rossz hírt, azt hiszem, ez is közrejátszik a lelkiállapotomban.
válasza: válasza:36
Nem, kérdező, nem NEKÜNK van rossz tapasztalatunk, hanem arra reagáltunk, amit te leírtál az indítóban, s annak háromnegyede az anyósod pénzén vekengés volt.
válasza:36
Ha pedig igaz, hogy te önként lemondtál egy második kerületi lakásról, akkor te nem jó ember vagy, hanem önsorsrontó balek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!